PROGRAMBESZÉD

KÖNNYŰ ÉS IRTÓZATOSAN
NEHÉZ HELYZETBEN VAN
A SZATÍRA, A HUMOR MŰFAJA
A politika – és kus(s)ok – kihúzta alóla a talajt. Ez hangzik el érvként, magyarázgatva nap mint nap, de szerintem az ellenkezője sem igaz. Annyi talán, hogy minden át lett politikával itatva. (És első reakcióként, mint Mórickának, már csak az jut eszébe a lecsupaszított, agyonbolondított tévé-, rádió- és egyéb médiabefogadónak.)

SZERINTEM EBBŐL IS ERÉNYT LEHETNE CSIHOLNI, AKÁR
A LEGGYARLÓBB NAPI AKTUÁLPOLITIKÁT IS SAJÁT MAGÁVAL MÉG MINDIG AGYON LEHETNE ÜTNI
Kicsit „megemelve” ugyan, mondjuk az irodalommal. Például az úgynevezett jobboldal, ha a szocikat még időben figyelmezteti egykori közös olvasmányélményünkre, az (újabb) SZÁZ ÉV MAGÁNY-ra. Persze ugyanez fordítva is érvényes (majd hülye leszek magunk ellen érveket és könyvcímeket felhozni ebben az elátkozottan aránytalan médiatúlsúlyban).

ÚGYHOGY NEM SZALADOK BE AZ ÁLTALAM FELÁLLÍTOTT CSAPDÁBA („A 22-ES”-BE SEM…)
de ha valami közös volt már az elmúlt évtizedekben, s azt én most nem revolverezve fordítom vissza egyoldalúan, egy előítéletes szemszögből, egy általam különben üdvösnek és kívánatosnak tartott értékrend védelmében, akkor talán a „két oldal” ebben esetleg… na nem megegyezhet, de lagalább… (mindenki írja be a saját jelenlegi – hány – ingerküszöbének megfelelő hiányzó jelzőket).

MÉG A „MI ÉS MÁSOK”
ZSÁKUTCÁJÁBA SEM
TÉVEDEK BE
(Bognár Cecil Gyökössy Endre által portalanított alapművébe), mert – mondom – már minden áthallásos, agyonpolitizált lett, s teljesen felesleges tulajdonképpen bármiről beszélni, írni, ha az eleve beskatulyázott, nem a „mi” kutyánk kölyke – „övék” –: A HELYZET REMÉNYTELEN, DE NEM SÚLYOS (Paul Watzlawick).

ÉS MÉGIS-MÉGIS FÁRADOZNI KELL
(Csak azért is leírom: „Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.”) Nekünk is, másoknak is. Mások előtt és előttünk is. Tehát nincs Mi és mások. A mások is mi vagyunk. S ha nem: az már AZ ÖNSORSRONTÁS TUDOMÁNYA (HOGYAN LEGYÜNK BOLDOGTALANOK, Dan Greenburg – Marcia Jacobs).

PERSZE BE KELLENE IRATKOZNUNK – KÖLCSÖNÖSEN!
– A MEGGYŐZÉS ISKOLÁJÁBA
(Dale Carnegie). El kellene sajátítanunk a hatásos beszéd módszereit, megtanulni a fortélyokat: Hogy kell eladni? (Herbert Casson). Donald H. Weisstől ellesni: Hogyan tartsunk hatásos beszédet? és Hogyan bánjunk a nehéz emberekkel?

IGEN, TUDOM, EZ IS CSAPDA: „MI ÉS ŐK.” DE KI A MI?
ÉS AZ ŐK AKKOR UGYE…
(A NEHÉZ EMBEREK…)
Egyszerűbb, ha létrehozzuk – végre – a TALÁLKOZÁS(T) ÖNMAGUNKKAL (Mohás Lívia), és Paul Hauckkal együtt LÉGY – te is – JÓ ÖNMAGADHOZ.

FELEJTSD EL
A RÁBESZÉLŐGÉPE(KE)T
(Pratkanis és Aronson). A TÜKRÖK ÁRULÁSÁT (Hrabal), A GYÖNGÉD BARBÁROKAT is, sőt még – átmenetileg – a VÉRES TÖRTÉNETEKET ÉS LEGENDÁKAT. (Bár „Nem mese ez, gyermek…”) HÁT, NEM TUDOM… Akkor is (vagy azért??! ), mert A DEMOKRATIKUS TÁRSADALOM NEM ISMERI A MEGVETÉST, NEM ISMERI A KITASZÍTÁST. PUHA ÉS FÖLÖSLEGESEN ELNÉZŐ A NYILVÁNVALÓ GAZEMBEREKKEL SZEMBEN. (Az egykor mindnyájunk által közösen csodált Jirí Menzel.) Persze mindent így és úgy is fel lehet használni, érvként és ellenérvként is, akár a Bibliából is… de azért még mindig SOK OLYAN EMBER SZALADGÁL MA MOSOLYOGVA KÖRÜLÖTTÜNK, AKIRŐL A NAGY KLASZSZIKUS SZAVAIVAL ELMONDHATJUK, HOGY „KÜLÖNÖS ANYAGBÓL VAN GYÚRVA” (J. M.).

AZ „ELTÚLZOTT” NEMZETI
RETORIKÁRÓL S ÁLTALÁBAN A … („STÁTUSTÖRVÉNNYEL”) MOST NEM AKTUALIZÁLOK, VISZONT…
Szóval (illetve Menzellel): MANAPSÁG A PÁLYÁN MÁR NEM A NÉMETEK JÁTSZANAK AZ ANGOLOKKAL, NEM CSEHORSZÁG AUSZTRIÁVAL, HANEM ADIDAS ADIDAS ELLEN

ÉS MÉG EGY APRÓSÁG, DE IGENCSAK MEGSZÍVLELENDŐ
MENZEL-INTELEM:
A FAIR PLAY OLYASVALAMI, AMI EGY GENTLEMANNEK TERMÉSZETES, MÁRPEDIG MINDEN SPORTOLÓNAK GENTLEMANNEK KELLENE LENNIE

VAGYIS: ISMERSZ VALAKIT, AKIT MEG SZERETNÉL
VÁLTOZTATNI?
Nagyon helyes, és igazán becsületes cselekedet. Javaslom is. De miért nem kezded magaddal? Sokkal egyszerűbb… és veszélytelenebb. Közös érdek. Nem vonod magadra a másik haragját. Nem kényszeríted ki belőle, hogy energiáit önépítése helyett pótcselekvésként arra pazarolja, hogy minden érvvel szemben cáfoljon, hiába, hogy akár fehéren feketén bebizonyítottá is válik gyengesége, hiányossága, elfogultsága, felem á s s á g a, hazugsága, hitványsága (nevekkel, évszámokkal és egyéb megfellebbezhetetlen egzakt tényekkel, konkrétan az aljassága), melyeket természetesen nemhogy nem ismer el a sarokba szorított, megszégyenített, ellehetetlenített (szalonképtelenné tett – nem politikailag, csak úgy – inkorrekt)… tagad körömszakadtáig (mert még nem nyílt meg a Terror Háza). Egyszóval az ismert, megkerülhetetlen bibliai alaptétel kerül megint csak előtérbe: Ne ítélj! (Én se. Mert…) (Akkor se, ha a bűnök nem egyenlőek… De ez adódhat a korból is, és különben sem mi ítéljük meg.)

MAXIMUM „TÉGY A BŰN
GYŰLÖLETE ÉRDEKÉBEN!”
A bűnöst viszont… viszontszeretni?! (Mert rendszerint nehezen tudja megbocsátani áldozatának, amit ellene elkövetett.) Mégse… Nemhogy bűnei alól, de még tornából se én menthetem fel.

S HA MÁR AZ „ÖNÉPÍTÉS”
ELHANGZOTT EBBEN
A SZÖSSZENETBEN
s mert a rombolásban már túlzottan is otthonosan mozognak egyesek… lassan neki kellene kezdeni az ellentétének… önös szempontból… önmagunkat önmagunk által győzve le… Nem olyan látványos… vereséggel is kecsegtethet… (hiszen mindenki tisztában van saját elégtelenségével), de április 22-én is folytatni kell… Függetlenül az „eredményektől…”

DE NEM AZÉRT, HOGY MAJD…! (4 ÉV MÚLVA AZTÁN…!)
Mert a bosszú eddig se vezetett sehova.
(Illetve idáig…)
S ez valódi építő program helyett ezúttal már nem válik be!
(Rossz mulatság lesz.)