Remények és esélyek

Most, hogy beléptünk az új esztendőbe, a decemberre tervezett prágai NATO-csúcs hirtelen nem tűnik olyan távolinak. Ebben a bizonytalan világban majdnem bizonyosnak látszik, hogy a NATO-nak már az év végén néhánnyal több tagja lesz. Hogy mennyivel több, és kik lesznek az új tagok, azt nem lehet előre megjósolni. Az amerikai szakértők legtöbbje a három balti államra szavaz. Szlovákiának és Szlovéniának ugyancsak jó lehetőségei vannak rá, hogy ezúttal bekerüljenek. Más kelet-európai országok, mint Horvátország és Románia, ma sincsenek elzárva annak lehetőségéről, hogy az állandóan változó nemzetközi politikai helyzetben szintén a tagjelöltek közé kerüljenek. Mindebből sejthető, hogy még jelentősen változhat a felvételre esélyesek névsora a következő hónapokban.
Egyes amerikai politikai körök ismét fenntartásaikat hangoztatták a szövetség bővítésével kapcsolatban, ám emlékezhetünk: voltak ilyen fenntartások a három legutóbbi új NATO-tag felvétele előtt is. Ugyanazok, akik néhány éve még azt prédikálták, hogy erre a katonai tömörülésre nincs többé szükség, ma attól félnek, hogy az új tagok felvétele aláássa a szövetség hatékonyságát. Mi lenne, ha néhány év múlva akár Tádzsikisztán is meg tudná vétózni a 32 tagú NATO határozatait? – kérdezik aggodalmasan. Az akadékoskodó politikai és akadémiai ellenzék attól is félt, hogy a kiterjesztés fenyegetést jelent Moszkva számára, és megakadályozza az amerikai–orosz kapcsolatok normális fejlődését. Mások úgy érezték, hogy a nagyobb NATO nagyobb pénzügyi és más terheket jelenthet Amerika számára.
Szeptember 11-e után azonban nem állnak helyt ezek az érvek. Kiderült, hogy az orosz vezetés ugyanúgy aggódik a terrorista támadások miatt, mint az amerikaiak vagy a nyugat-európaiak. Szeptember óta jelentősen megváltozott az orosz külpolitika. Megfigyelők szerint ebben az is szerepet játszott, hogy a putyini vezetés felfedezte: a Nyugat-barát kijelentések hasznosak lehetnek bizonyos engedmények elérésében, például a NATO-közeledés kérdésében. A decemberi előrehaladás mégis új lépés volt Moszkva és a NATO kapcsolataiban. Oroszország új státusa a NATO-tanácsban további lehetőségeket teremt majd Moszkvának arra, hogy pozitívan járuljon hozzá a szövetség feladatainak teljesítéséhez. Ez azonban nem terjed ki a vétójogra, legalábbis egyelőre nem. Ugyanakkor valami halvány reményt mégis ad Moszkvának arra, hogy ha NATO-tagsága az idén még nem is lesz napirenden, a jövőben nem teljesen lehetetlen.
Ez az, ami – legalábbis amerikai szakértők szerint – nagyban elősegíti a kiszélesítés ügyét. Ha Oroszország tagja akar lenni ennek a „katonai” szövetségnek, amelynek további kiterjesztését eddig minden erővel igyekezett megakadályozni, akkor „áldását” kell adnia az újabb belépőkre.
A decemberi csúcs várhatóan kiterjeszti a NATO-tagok körét, s a következő években még több ország tud csatlakozni a szövetséghez a legfontosabb belépési feltételek teljesítésével.

A szerző amerikai külpolitikai szakértő