Ukrán erővonalak

Nagy lendülettel készülődnek a március utolsó vasárnapján sorra kerülő megmérettetésre az ukrán politikai színtér szereplői.

Egymás után tartják kongresszusaikat, nagygyűléseiket a pártok, hogy felmérjék lehetőségeiket, meghatározzák választási stratégiájukat és eldöntsék, kötnek-e – és ha igen, akkor kivel vagy kikkel – egyezséget esélyeik növelése érdekében. A küzdelem legszembetűnőbb sajátossága a blokkosodás, mivel a pártok zöme túlságosan gyenge ahhoz, hogy egymaga képes legyen bekerülni a törvényhozásba.
A közvélemény-kutatások eddigi adatai szerint egyelőre négy-öt pártnak, illetve tömbnek van reális esélye az ehhez szükséges négyszázalékos küszöb átlépéséhez. A sor élén változatlanul a kommunisták állnak a maguk húsz százalék körüli támogatottságával. Őket „A Mi Ukrajnánk” tömörülés követi, a harmadik-negyedik helyen pedig az Ukrán Egyesített Szociáldemokrata Párt és „Az Egységes Ukrajna” tömb osztozik egymással. A sort az Ukrán Zöldek Pártja zárja, ám mögötte még igen nagy a tolongás, a helyezkedés. A felmérések azt bizonyítják, hogy még legalább öt-hat olyan párt és tömörülés – közöttük az Ukrán Szocialista Párt, a Jabluko, a Demokratikus Szövetség, a Juscsenko-kormány miniszterelnök-helyettesének, Julia Timosenkónak a nevét viselő blokk (BJUT) – egyensúlyoz a lét és a nemlét határán.
A kommunisták pozíciói viszont szilárdnak tűnnek. Elsősorban az ország keleti régióiban változatlanul rendelkeznek azzal a szavazóbázissal, amelyre bizton számíthatnak. Az exkormányfő, Viktor Juscsenko által vezetett „A Mi Ukrajnánk” blokk helyzete – a jelenlegi 15-17 százalékos támogatottsága dacára – több szempontból is bizonytalannak látszik. Juscsenko a választásokra a rendszerváltásban is elévülhetetlen érdemeket szerzett, ám később belső torzsalkodások miatt több részre szakadt Ukrán Népi Mozgalom (RUH) két legjelentősebb szárnyát, valamint a hozzájuk közel álló Reformok és a Rend Pártot tömörítette egy tömbbe. Időközben azonban az RUH több megyei szervezete – a párt nevét és tekintélyét féltve – kilépett a tömörülésből, hogy önálló erőként lépjen porondra, alaposan feladva ezzel a leckét nemcsak Juscsenkónak, hanem a választóknak is.
Ezzel szemben a másik esélyesnek tekintett „Az Egységes Ukrajnáért” tömörülés, amelyet az államfőhöz közel álló öt párt összeházasítása révén hoztak létre, valójában még csak ezután mutatja meg oroszlánkörmeit. A megalakulása óta eltelt néhány hét ugyanis kevés volt arra, hogy ismertté váljon a választók körében, a jelenlegi öt-hat százalékos támogatottsága pedig fölöttébb csalóka. Nem kisebb személyiségek agitálnak mellette, mint Volodimir Litvin, az elnöki adminisztráció vezetője, aki egyben a tömörülés első embere is, valamint Anatolij Kinah kormányfő. Ennek a tömbnek a kezében van a teljes végrehajtó hatalom, ami nem csupán több ezer elkötelezett állami hivatalnokot jelent, hanem az állami kézben lévő tévé- és rádióállomásokat, több ezer újságot, a költségvetés millióiról nem is beszélve.
Tartja pozícióját az Egyesített Szociáldemokrata Párt is, noha elnökének, Viktor Medvescsuknak a parlament első elnökhelyettesi tisztéből való felmentése, valamint az odesszai megyei szervezetből történt tömeges kiválások érzékenyen befolyásolhatják a párt szereplését. Az Ukrán Zöldek Pártja viszont annak ellenére is biztos befutónak tűnik, hogy az elmúlt négy évben kiderült róla, valójában egy jelentéktelen és súlytalan pártról, leginkább pártocskáról van szó. A választók egy része mégis rájuk voksol majd, elemzők szerint elsősorban azért, hogy kinyilvánítsa: politikai elkötelezettség nélkül is jogában áll szeretni a zöldellő fákat és a nyíló virágokat.