Wass-akarattal

Wass Albert-estet rendeztek szombaton Csömörön. Már a tavalyin is ott voltam, akkor még csak a csilláron lógtak, most már a függönykarnison is. Jövőre bővíteni kell a művelődési házat…
Aki olvasott Wass Alberttől, előbb-utóbb rabja lesz. Egy Amerikába szakadt erdélyi gróf, akinél magyarabb kevés született. Olvasod a könyvét, és kilépsz térből, időből, belebújsz a főhős bőrébe, kánont énekelsz a krónikással, ízlelgeted a Mezőség zamatos nyelvét, a medvékkel szomszédos Mózsi világát.
Édes Erdély köszönt ránk Wass Albert minden sorából. Lankák és havasok, szépség és fájdalom, elmúlás és megújulás. Történelemkönyvet tartasz a kezedben. Olyan művet, amelytől évtizedekig elzárt a szocialista kultúrpolitika, a szoboraspiráns Kádár János meg az ő mitfárere, Aczél elvtárs.
Gyúlékony szavakkal játszott a nagy erdélyi író. Tetten ért, nevén nevezett, galléron ragadott mindent és mindenkit, ami és aki eltaposni akarta az igazat. Akár a kicsit, akár a nagyot. Nem számít a nagyságrend. Ne lépj a vadvirágra, ne bántsd a térdre bukott magyart!
Néhány éve még azt sem tudtuk, hogy élt. A béklyóba vert tabuk egyike volt Wass Albert. Szilenciumot mért rá a szocialista humanizmus.
Most végre megszólalt.
Egy Pest környéki parányi falu nyúlt a hóna alá. Ide is írom a nevét a csömöri Fábián Pálnak meg Simó József Wass Albert-kutatónak. (Maga a stáblista hosszú, azért nem folytatom – el kell jönni, meg kell nézni, hallgatni.)
Az élet előbb-utóbb mindent rendbe tesz. A hazugokat a gonoszok polcára, a jókat az igazakéra. Lassan Wass Albert is a helyére kerül. Virrad.