A boldogság titka

Ole Einar Björndalen könnyen beszél. Nem mintha nem lenne igaza, csak éppen nincs tétje annak, amit mond. A háromszoros olimpiai bajnok norvég sílövő Salt Lake City egyik hőseként minden felelősség nélkül vallhatja, hogy nincs annál rosszabb, mint amikor valakinek élet-halál kérdése a siker. És egyébként is, mindent meg kellene tenni azért, hogy az olimpián jó hangulat legyen, senki ne vegye túl komolyan a versenyeket.
Ha így lenne, jó lenne. Ám még a vágyakozás is naivitásra vall a jókedvvel kapcsolatban. Björndalennél maradva, biztos vagyok benne, hogy semmiféle nyilvánosságra nem érdemesítené véleményét, ha most mindhárom számban a vert mezőnyben végzett volna. Közömbös lenne, hogy jó volt-e a kedve, avagy sem, hogy mennyire élvezte a küzdelmet, mi több, föltehetően megkapná a magáét, mondván: savanyú a szőlő.
Ott tart ugyanis a sportvilág, hogy megszokta: a versenyzőnek egyszerűen egzisztenciális kérdés, hogy nyerjen. Aligha véletlen, hogy a műkorcsolyázóknál végül az eredetileg második kanadai Jamie Sale és David Pelletier végül ugyanúgy aranyérmet kapott, mint az eredetileg első orosz Jelena Berezsnaja és Anton Sziharulidze. A világméretű fölháborodás nyomán a nemzetközi szövetség kénytelen volt beismerni, hogy lepontozták a kanadaiakat, s végül muszájból a dobogó tetejére emelte őket (is). A fő tisztségviselők nem merték vállalni, hogy egy szándékos tévedés miatt hátrányt szenvedjenek. Értsd: ezüstérmesként kisebb az esélyük arra, hogy megalapozzák az egzisztenciájukat, az ő világukban csak a diadal számít, többet ér, mint a produkció maga.
Pelletier szerint az egész ügy a végén kicsúszott a kezükből, azaz már réges-rég nem róluk szólt a mese, hanem arról, hogy ki az erősebb, melyik érdekcsoport a hatalmasabb – a vezetők között.
Ez is jellemző, mint ahogy az is, amit a gyorskorcsolyában győztes kanadai Catriona Lemay-Doan mond. A verseny előtt azt sem tudta, hol áll a feje, ám aztán, amikor nyert, olyan örömöt érzett, amilyet nehéz szavakba önteni.
És hogy Björndalennek is megadjuk a tiszteletet, rögzítsük: többféle út vezet el a boldogsághoz.