A kishitűség vége

Szlovákiában áll a bál. Még helyén a pozsonyi kormány, de arra semmilyen garancia nincs, hogy Dzurindáék kihúzzák az őszi parlamenti választásokig. S ha mégis, a jelenlegi szlovák koalíció újabb győzelmi esélye a nullához közeli. Meciar pártja magabiztosabb, mint valaha, és az általa használt hangnem meghatározza a politikai közbeszédet. A magyar kedvezménytörvényről tartott parlamenti vitában útszéli nacionalista őrjöngéstől volt hangos a pozsonyi törvényhozás épülete.
Szlovákia ismét lefelé tart azon a bizonyos lejtőn. Ez már tavaly kezdetét vette. A közigazgatási reform megvalósításában a Magyar Koalíció Pártja gyakorlatilag egyedül maradt. A nacionalista ellenzék mellett a kormánykoalíció pártjai is a magyarfóbia által vezérelt szellemben szavaztak. Így történhetett meg, hogy Szlovákiában a megyék kialakításakor a meciari érában kitalált területi rendezést szentesítette a parlament. A felvidéki magyarok politikai képviselete ennek ellenére úgy döntött, kitart partnerei mellett. A budapesti kormány joggal tiltakozhatott volna a nyíltan magyarellenes döntés miatt Pozsonynál vagy éppen Brüsszelnél, de nem tette. Ha úgy tetszik: Dzurinda kapott még egy esélyt a kormányzatban részt vevő felvidéki magyaroktól és az euroatlanti integrációs folyamatokban Szlovákiával elkötelezetten együttműködő budapesti vezetéstől. A „mintha mi sem történt volna” jegyében folytatódtak a magyar–szlovák kapcsolatok. A státustörvény elfogadása után aztán ismét hallatták jól ismert hangjukat a szlovák nacionalisták. Először csak ők. Jaroslav Chlebo külügyi államtitkár január végén megígérte a gyors megállapodást. Alig néhány nappal később Pozsonyban már egészen más javaslatok láttak napvilágot. Az MSZP közreműködésével baloldalról érkezett az első magyarellenes támadás, majd beindult a szlovák össztűz. Chlebo ígérete ködbe veszett. A szlovák külügyminisztérium meglepetésének adott hangot Orbán Viktor minapi kijelentése kapcsán. A magyar kormányfő azt nyilatkozta: Pozsony szeretne bekerülni a NATO-ba, a budapesti parlamentnek pedig meg kell vitatnia, és ha helyesnek tartja, jóvá kell hagynia a szomszédos ország csatlakozását. Nem más ez, mint egy ténykérdésre való emlékeztetés.
Végre valahára olyan politikai pozícióban van Magyarország, hogy nemzeti érdekeinek érvényesítését bátran felvállalhatja. Hogy egyértelműen számon kérheti a magyarellenességet vagy az ígéretszegést egy olyan országtól, amely Budapest támogatására számít. A nemzetpolitikai kishitűség ideje lejárt még akkor is, ha ez idehaza sem tetszik mindenkinek. Eörsi Mátyás SZDSZ-es honatya már a pozsonyi reagálás előtt bírálta a kormányfői nyilatkozatot. Szavai a megtévesztésig egybecsengenek a szlovák külügyminisztérium véleményével. Megszokhattuk már. Szlovákia mielőbbi euroatlanti integrációja, elsősorban a felvidéki magyarság miatt, magyar érdek is. Sem Orbán Viktor, sem más felelős magyar politikus nem szurkol északi szomszédunk NATO-tagsága ellen. Ugyanakkor Magyarországnak és az egész észak-atlanti szövetségnek egy olyan NATO-tag Szlovákiára van szüksége, ahol ismeretlen az állami szinten művelt magyarellenesség.