Rendőrök által emelt acélkordonos folyosó szabott keretet a Köztársaság téren mozgó tömegnek, ezért mint a szűk keresztmetszetű homokórán átpergő kristályszemcsék, úgy járultak vasárnap a Magyar Szocialista Párt székháza elé a nemzeti lobogós emberek ezrei. A hóesés és az orkánszerű szél kíméletlenül bele-belecsapott az emberek arcába, ám a kékre-lilára fagyott arcú résztvevők kitartóan meneteltek, és csak gyűltek és gyűltek a szocreál irodaépület előtt. Az MSZP-székház homlokzatán egy jó előre kikészített, hatalmas transzparens, amelyen az olvasható: „A gyűlölet magától visszaszáll azokra, akik táplálják. Magyarország békés választást akar, nézzetek magatokba és menjetek békével.” A felirat alatt a szorgos és értő munkáskezek egy tükröt helyeztek el, de olyan nagy volt a tömeg, hogy ezt már a legtöbb ember észre sem vette.
– Végtelen nyugalommal állunk a terror igazi háza előtt, és nevetünk: ez maga a rendszerváltás – jelentette ki Csurka István, a MIÉP elnöke a tüntetésen mondott beszédében. Szerinte a szocialisták mindig a hatalmat akarják, bármi áron, és idegen erőknek akarják az országot kiszolgáltatni. Hozzátette: a mostani megmozdulással is üzenik nekik: nem félnek és nem fognak félni, és bár Magyarország még nem teljesen a magyaroké, de az lesz.
– Remélem, nem lőnek – mondja egy tömeg szélén elsiető asszony. Cekkeréből befőttek és egy kétkilós kenyér vége lóg ki. Lelassít, s csak úgy odaveti az embereknek: – Az ő idejük lejárt, a marxizmus– leninizmus kikopott az életből.
Csurka István arról beszélt még, hogy a MIÉP jóakaratú, soha senkinek nem vétett szándékosan, vezetői nem akasztottak, nem voltak áldozataik, nem ők töltötték fel a 301-es parcellát. A párt 1993 óta 18 nagy tüntetést tartott, és azokon mindig minden szabályt betartottak. Utalt arra, hogy ezeken a megmozdulásokon soha egyetlen rossz mozdulat nem történt, egyetlen kirakatüveg nem tört be. Beszéde végén a MIÉP elnöke arra kérte a tüntetés résztvevőit, hogy békében, tisztelettudóan vonuljanak át az Andrássy úti Terror Háza elé. Sokan csak ekkor vehették szemügyre azt a tablót, amely az MSZP árnyékkormányát ábrázolta. A tabló közepén Medgyessy Péter fotója, mellette Kovács Lászlóé és Horn Gyuláé, de ugyanakkor Kun Béla, Rákosi Mátyás, Károlyi Mihály, Münnich Ferenc, Rajk László, Péter Gábor és Sztálin fotója is szerepelt a képen.
– Összekötjük a két terror házát egy vonulással – szólt utoljára a mikrofonba valaki, s csendben elindultak az emberek az Andrássy út felé. Elállt a havas eső, lecsillapult a szél. Becsapós napfény tükröződött a parkoló autók ablakain.
Ezzel egy időben az SZDSZ „lufieregető buliján”, a Hősök tere melletti útszakaszon az igényes szövegeiről ismert Pa-Dö-Dő szórakoztatta a szimpatizánsokat, és mondjuk meg őszintén: tucatnyi olasz turistát is, akik a Műcsarnokból kiérve vidáman ugrándoztak a fagyos időben a dübörgő hangszórók előtt. „Azt nagyon unom, hogy engem basztatsz még…, mától ne kiabálj velem” – hallani a hangszórókból. „Hidd el, egyedül sokkal könynyebb” – zúgja a két énekes a refrént.
– Nem engedhetjük meg magunknak, hogy az átverésshow négy éve után a blöffparádé négy évével kelljen szembenéznünk – mondta Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke a színpadra lépve, majd a jelenlévők és az SZDSZ vezető politikusai a Fidesz-kormány 1998-as választási ígéreteit szimbolizáló lufikat engednek a levegőbe, azt hangsúlyozva: „így szálltak el a teljesítetlen ígéretek”. A levegőbe engedett lufikon egyebek mellett javuló közbiztonság, olcsóbb gyógyszerek, 400 százalékos egészségügyi béremelés, átfogó haderőreform, hétszázalékos gazdasági növekedés, demokratikus intézmények megerősítése, hatszázalékos infláció, nagyarányú adócsökkentés és külpolitikai konszenzus felirat volt olvasható.
Kuncze leszögezte: az adók csökkentése, az egészségügy rendbetétele, a tudás és a diplomások megbecsülése, valamint a közélet tisztasága megteremtésének igénye olyan koalíciós feltétel, amelyekre, ha megvannak a garanciái, az SZDSZ kormányzati szerepet vállal. Hozzátette: ha ezek nincsenek meg, a szabad demokraták nem lépnek kormányra.
SZDSZ-es plakátokat látni a színpadon. „Válts stílust – válts kormányt” – olvasható az egyiken. Kuncze Gábor plakáton látható fejénél egy biztosításért felelős izomköteg ácsorog.
A mikrofonnál álló SZDSZ-elnök megjegyezte: így is kinézhet egy rendezvény, mert a politikának nem szabad beleszólnia az emberek életébe. – A politika ne nyúlkáljon a zsebünkbe, ne kutakodjon a hálószobában, s ne adjon tanácsokat ahhoz, hogy mit és hányszor csináljunk – mondja a politikus, majd a kitörő nevetésre reagálva megjegyzi. – Nem tudom, hogy a mire vagy a hányszorra tapsoltatok.
Őrjöng a tömeg: By, by, Viktor! – ordítják egy páran. A rendezvényükkel nem akarnak konkurálni a Terror Házának megnyitásával, épp ezért a programot még annak megkezdése előtt befejezik.
Véget ér a rendezvény, elszélednek az emberek. Tucatnyian álldogálnak a színpad mellett, egyesek kezében kopogtatócédulát látni. Miközben Zorán hangját hallani az óriási hangszórókból, az egyik előtt egy láthatóan ittas ember táncolgat egy üres kólásüvegbe énekelgetve. A kezében egy sárga léggömb, rajta felirat: demokratikus intézmények megerősítése.
Kis Józsefet várják a színpadhoz – mondják be néhányszor a hangosba, négy rendőr tologat fel-alá egy rendőrautót a macskaköveken.
A nyilaskeresztes és a kommunista diktatúra áldozatainak emléket állító Terror Háza múzeumnál olyan hatalmas tömeg gyűlt össze, hogy a földalatti a Vörösmarty utcánál már meg sem állt. – Direkt csinálják – mondja a Kodály köröndnél lépcsőző idős nő a családjának. Feketébe, sötétbe, ünneplőbe öltözött emberek sietnek némán az Andrássy út 60. felé. A „bársonyos forradalom” idején a prágai Vencel téren lehetett ennyi ember – mondja valaki a tömegben. Óriási daruról pásztázzák a tömeget, a hatalmas kivetítőn emberek tízezreit látni. Egy homokkal töltött vashordót látni a járda szélén. Rajta felirat: „Polgár, köszöntsed az itt halt, az eltűnt és az innen halni menőket, a soha el nem ítélteknek nyomorékká vert több tucatát. Sok-sok hazafit, polgárt, árvákat hagyó proletárt, kiket a Hős párt, a Nagy, a Dicsőséges, és lenini legyilkolt. Priska G. Tamás.”
– Az elmúlt idő történéseinek emléket kell állítani – mondja az Andrássy úton lakó Pajtus Lajosné. Édesanyját segíti, Varga Annát, aki a tokaj-hegyaljai Tállyán él, s látogatóban van Budapesten. – Érintettek nem vagyunk, de talán mégis, mert a terror miatt halt meg az édesapám, orosz fogságban egy szénbányában – mondja a fiatalasszony. Mások szerint szégyenletes a Terror Háza megnyitását kísérő vita. – Apám, Nagy János itt volt, de szerencséje volt, s túlélte – mondja egy hölgy, aki neve közléséhez már nem járult hozzá. Az ünnepélyes megnyitón felolvasták Zbigniew Brzezinski, a volt amerikai elnöki nemzetbiztonsági tanácsadó levelét is. Brzezinski a budapesti múzeum megnyitója alkalmából azt üzente az összegyűlteknek, hogy a XX. század két totalitárius rendszere egyaránt az emberiség gyalázatává vált, kulturális szempontból mindkettő a barbarizmus modern változata volt.
Időnként igencsak megremegett a föld alattunk. Mintha a szellemek akarnának visszacsapni a nyilas-vörös terrornak. De csak a földalatti húzott el a Hősök tere irányába.
Ukrajna
Kiderült mi kell a washingtoni tárgyalások sikeréhez
