Amit mi most építünk, az itt marad

Három évvel ezelőtt Bencze B. György, a második kerület fiatal, fideszes polgármestere, közlekedési mérnök tele volt tervekkel. Nem véletlen, hiszen ez a kerület – benne a Rózsadomb, Hűvösvölgy és Pesthidegkút – kiemelt része a fővárosnak. Akkor még nem volt kész a Mammut 2 üzletház, azóta megépült. Kérdéses volt az ott elhelyezett 1956-os kopjafák és a kegyeleti emlékmű sorsa, azóta dombormű emlékeztet a szabadságharcosok hősiességére. Akkor a Ganz-telepen akarták felépíteni a Nemzeti Színházat, helyette azonban a grandiózus Millenáris Park épült meg.

Annyi minden történt három év alatt ebben a budai kerületben, amennyi eddig három évtizedig sem.
– Valóban így van, bár sok minden másképpen történt, mint ahogy elgondoltam. A Nemzeti Színház például nem itt épült meg, viszont ez a gondolat alapozta meg a Millenáris Park létrejöttét. Ekkor derült ki, hogy a volt Ganz gyár helye milyen értékes terület, annak ellenére, hogy a gyár környéke elhanyagoltsága miatt Buda szégyenfoltja volt.
– Gondolom, nem volt könnyű létrehozni ezt a csodálatos négyhektáros parkot, sokfunkciós kiállító-, konferencia- és színháztermekkel.
– Nem volt könnyű, de a millenniumi projektek közül, amelyeket az állam részben vagy egészben finanszírozott, a Millenáris létrehozása nem volt vitatéma. Az, hogy ebben a politikai helyzetben ez a beruházás nívódíjat kapott a fővárosi önkormányzattól, azt jelenti, hogy politikai nézetektől függetlenül mindenki értékelte ennek a létesítménynek a felépítését, megújítását. Az építészek remek munkát végeztek másfél év alatt, mivel a volt ipari csarnokokból, műemlék épületekből sikerült egy kulturális centrumot, valamint egy pihenésre alkalmas hatalmas parkot kialakítani. Az egészre a koronát az Álmok álmodói, Világra szóló magyarok című kiállítás tette fel. Volt olyan hétvége, hogy nyolcezer ember látogatta meg a kiállítást, ez önmagáért beszél.
– Az 1956-os kopjafák elhelyezésének kérdése nagy vitát váltott ki. Mégis, az ügy kedvezően megoldódott. Maradtak a kopjafák és az áruház elé, a fő helyre egy impozáns emlékmű került. Ezt hogyan sikerült elérni?
– 2001. október 23-án, amikor az alkotást felavattuk, nem néhány százan, hanem csaknem ötezren jelentek meg az ünnepségen. Ez jelezte, hogy mindenki számára kedvezően alakultak a dolgok. Fónay Jenő, a Pofosz elnöke – ha szabad azt mondani, barátom – megnyitó beszédében a méltó emlékműért sok mindenkinek köszönetet mondott, de elsőként nekem és a Mammut áruház vezetőjének. Ez nem egyszerűen a súrlódások megszűntét jelentette, hanem azt, hogy egy valódi építő jellegű együttműködés alakult ki az önkormányzat, az üzletközpont és az 1956-os Emlékhely Alapítvány között. Sokan féltek a Moszkva tér közelében felépült épületmonstrumtól, a látogatók magas száma ennek azonban ellentmond. Buda legnagyobb moziközpontja is itt található. Ennek ellenére újabb bevásárlóközpontok építését nem tervezzük a kerület belső részén, bármilyen ajánlattal is érkeznek ide üzleti befektetők. Persze az örömlányok is kinézték maguknak ezt a jómódú kerületet, de a képviselő-testület döntése egyértelmű volt: közterületi prostitúciót semmiképpen nem lehet folytatni, mivel nagyon sok a gyermekintézmény, itt van a diplomatanegyed, ráadásul ebben a kerületben ennek nincs is hagyománya.
– Ez a kerület közismerten a polgári erők fellegvára. Közeledik a választás. Önnek fideszes polgármesterként milyenek az érzései?
– Ez az első olyan kampány, amelynek során, úgy érzem, elszabadultak az indulatok. Mintha valakinek, valakiknek az élete függne attól, hogy miként szerepel a választásokon.
– Az MSZP-nek és az SZDSZ-nek, úgy tűnik, igen.
– Pontosan erről van szó. A szocialisták jelenlegi vezető garnitúrájának, amely múltban is, évtizedek óta vezető garnitúra volt, ez a hattyúdala. Ha most nem nyernek, akkor a politikai pályafutásukat befejezték és ezzel egy teljesen új, szociáldemokrata generációnak kell kinőnie az MSZP-ből. Annak a mondásnak, hogy ezzel fejeződne be a rendszerváltás, ez az értelme. Ami a II. kerületet illeti, a polgári erők fellegvára, de ez vonatkozik a többi budai kerületre is. Itt jó a helyzet, ugyanakkor bármilyen méltatlanok is a támadások ellenünk, nem szabad visszavágnunk, nekünk akkor is a saját utunkat kell járnunk. Az ország polgárait nem lehet becsapni, a jövőt nem lehet a „nemekre” felépíteni, csak az „igenekre”!
– Ősszel, az önkormányzati választáson polgármesterjelöltként újra megméretteti magát. A hátralevő fél évben mik a
tervei?
– Jó néhány kerületi szabályozási tervet szeretnék elfogadtatni a képviselő-testülettel. Ezek a tervek gátat szabnak a zöld területek fogyásának, korábbi építési ingatlanokat zöldövezetekké minősítenek vissza, új parkokat alakítanak ki. Pesthidegkúton, a Szabadság út környékén is elkészül a szabályozási terv módosítása a zöld területek védelméért. Az önkormányzat ebben a szellemben az elmúlt években tíz hektárt mentett meg a jövőnek. Ezen kívül több beruházás folyamatban van. Befejezésre vár például a Medve utcai iskola rekonstrukciója, de tervbe vettük a Rákóczi Ferenc Gimnázium felújítását is. A polgármesteri hivatal egy helyre telepítését, központosítását is meg szeretnénk oldani, mert a hivatal jelenleg tíz különböző helyen működik.
Én nem 2002 őszéig tervezek, hanem hosszú távra. Az élet nem négyéves ciklusokból áll. Ha megnyerem a választásokat, ha nem: amit mi most építünk, az itt marad.