Az utolsó per a hágai törvényszéken?

Milosevics perének jelentőségét tekintve csak a második világháború bűnöseit felelősségre vonó nürnbergi, illetve tokiói perekhez hasonlítható. Azóta a hágai törvényszék az első olyan nemzetközi intézmény, amelyet kifejezetten háborús bűncselekmények kivizsgálására hoztak létre. Az alapító, az ENSZ Biztonsági Tanácsa úgy látta, hogy a Jugoszlávia területén kirobbant konfliktusok során olyan mértékben megsértették az emberi jogok nemzetközi normáit, hogy az már a nemzetközi békét és biztonságot is veszélyeztette. Az alapító határozat négy fő feladatot ruházott a testületre: vonja felelősségre az emberi jogok nemzetközi normáinak megsértőit, szolgáltasson igazságot az áldozatoknak, tevékenységével gyakoroljon elrettentő hatást további hasonló bűncselekmények megelőzése érdekében, végül, de nem utolsósorban járuljon hozzá a béke helyreállításához a volt Jugoszláviában.
Valószínűleg nem volna nehéz olyan politikusokat találni a világban, de legkivált a jugoszláv utódállamokban, akik kétségbe vonják, hogy a hágai törvényszék meg tud felelni a vele szemben támasztott elvárásoknak. Sokak szerint azért, mert a bíróság működését túlságosan áthatja a politika. Az is nagyon sok kritikára ad alapot, hogy a bűnösök kézrekerítésére saját hatáskörben nem képes, az illetékes kormányokra kell hagyatkoznia. Így eshet meg, hogy Milosevics és Krsztics kivételével eddig nem sok nagy hal akadt a horgára, s „kuncsaftjai” túlnyomó részét a volt Jugoszlávia területén szolgálatot teljesítő nemzetközi erők állították elő. Csak természetes személyeket vonhat felelősségre, pártokat vagy szervezeteket nem. Márpedig a háborúkba általában kevesen mennek bele csak a „maguk szakállára”.
Milosevics pere több szempontból is vízválasztó lehet a hágai bíróság történetében. Csaknem a lehetetlenre vállalkozik, például amikor megkísérel kétségbevonhatatlan bizonyítékokat találni arra, hogy Milosevics közvetlenül adott parancsot a délszláv háború rémtetteinek végrehajtására. Működése nem igazán jó üzenet a terrorizmus ellen éppen hadban álló Egyesült Államoknak, hiszen tudja, hogy eddig is vétkezett, de jó protestáns módján azt is, hogy ezentúl is vétkezni fog. Az állandó nemzetközi büntető törvényszék felállítására vonatkozó, úgynevezett római szerződés washingtoni visszautasítása – egyébként éppen a hágai bíróság működéséből merített tapasztalatok alapján – egyértelműen jelezte, mennyire terhére van Amerikának Hága. Ellenérveit akár egyik-másik, jelenleg fungáló jugoszláv vezető szájába is lehetne adni. Így például azt, hogy túlságosan általános alapokon teszi lehetővé a törvényszék előtti felelősségre vonást, ami lehetőséget ad arra, hogy szubjektív megítélés alapján vád alá helyezzék az Egyesült Államok bármely katonáját. Amerikai szakértők szerint az „új nemzetközi jog” elfogadhatatlannak tartja, hogy harcokban polgári áldozatok is áldozatul essenek, ez nem csak hogy ellenkezik az USA katonai doktrínájával, de teljesen irreális. Nem szabad megengedni, hogy ilyesféle, a valóságtól teljesen elszakadt előírásokat rákényszerítsen az amerikai katonákra egy olyan bíróság, amely senkinek nem tartozik valódi felelősséggel.
Nem tudni, hogy az USA fenti elvi kifogásai vagy amiatt vonta meg a hágai bíróság apanázsát, hogy annak főbírája, Carla del Ponte kilátásba helyezte: előbb-utóbb sort kerít a NATO felelősségre vonására is Jugoszlávia 1999-es bombázása miatt. Az viszont tény, hogy a hágai bíróságnak anyagi gondjai vannak, s egyáltalán nem biztos, hogy a már elkezdett pereket is be tudja fejezni. A pénzhiány fő oka, amint a bíróság elnöke, a francia Claude Jorda a német ZDF televízónak adott interjújában elmondta, az, hogy az USA az ENSZ illetékes bizottságán keresztül átmenetileg zárolta a törvényszék költségvetését, mondván, most sokkal fontosabb a terrorizmus elleni küzdelem, mint a múlt háborús bűnöseinek elítélése.