Bizonytalan világ

Örömmel jelentem, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége biztonságot, méltányosságot és jövőt szeretne az ország lakossága számára. Ezt most nem régen mondták, a másnapi újságok le is hozták hiánytalanul a szöveget.
Csodálatos hír ebben az elembertelenedett, cudar világban, ahol jó ideje már egymás farkasaivá lettünk, életünk merő bizonytalanság és méltánytalanság, a jövőről pedig egyszerűen nem is beszélhettünk eddig, merthogy a jelennel is problémáink voltak…
Egy felmérés szerint a magyar főváros lakóinak majdnem egynegyede vált már valamilyen bűncselekmény áldozatává az utóbbi esztendőkben, a lakásbetöréstől kezdve az aluljárós markecoláson át a szimpla agyonütésig.
Nem tudom, hol és kikkel készített felmérést az illetékes piackutató intézet, nekem erősen kozmetikázottnak hat a megnevezett arány. Visszájáról nézve ez annyit jelent, hogy a kétmilliós Budapesten másfél millió polgár még nem találkozott kétkezi bűnözővel, nincsenek személyes élményei az emberi gonoszságról, csak éli a világát gyanútlanul itt, a Duna mentén, ami nyilvánvaló képtelenség. Igaz ugyan, hogy a felmérés adatait nyilvánosságra hozó ügyész ember hozzátette, csak azokra a bűncselekményekre kérdeztek rá a statisztikusok, amelyeknek van nyilatkozattételre hajlandó áldozatuk. Ahol az áldozat nem kíván nyilatkozatot tenni, ott a felmérés nemzetközi szabályai szerint nem beszélhetünk bűncselekményről. Ami pedig kívülről nézve úgy fest, mintha minden rendben lenne.
Vegyünk egy példát.
Voltak olyan évek, amikor március idusán a Hősök terén tízezrek rázták az öklüket. Hazaárulókat, tolvajokat és kasszafúrókat emlegettek, olyan gazembereket, akik nap mint nap módszeresen elárulnak, kirabolnak és felszalámiznak kedves mindnyájunkat, vagyis bűncselekményt követnek el a nemzet ellen karonülőtől az aggastyánig – ehhez képest az elárvult, kirabolt és felszalámizott megkérdezettek háromnegyede a statisztikusoknak azt mondta, ő speciel még nem látott bűnözőt szemtől szemben.
Állítólag bűnös nemzet vagyunk.