Talajvédelmis barátom már a napokban figyelmeztetett, hogy kezdjem el a lemosó permetezést a levéltetvek ellen, mert idejekorán beköszöntött a tavasz. Tény, hogy megbolondult az idő, és hol hideg van, hol meleg, hol esik az eső, hol szállingózik a hó, és emiatt a fák sem természetesen viselkednek, hanem követik a hektikus időjárást. Megfogadtam a tanácsát, mert tavaly későn kezdtem el permetezni a gyümölcsfákat, már jócskán a rügyfakadás után, és a levélfodrosodás, a gombásodás miatt alig volt gyümölcsünk. Meg aztán a katolikus liturgikus igenaptár szerint is február 17-én, a nagyböjt első vasárnapján Tihanyban a szentségimádás mottója: „Ha esztek a fáról, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten.” Tehát az egyszerű halandó is úgy gondolhatja, hogy gondozni kell a fát és annak gyümölcsét.
Különösen igaz ez most, amikor a fővárosban, de végül is az egész országban egyfajta bizalmatlanság alakult ki a csirkehús iránt. Nem éppen tisztességes, úgynevezett vállalkozók száztonna-számra hoztak be külföldről olcsó, gyanús eredetű, oltóanyagokkal kezelt csirkéket (származási helyük állítólag Kína), amelyek fogyasztása esetleg ártalmas az emberre. Ilyenkor felértékelődnek a biotermékek és nemcsak a tanyán, a házi gazdaságban nevelt szárnyasok, disznók, marhák, hanem a nem agyonkezelt gyümölcsök is. De ne keressünk ebben semmi politikát a választások előtt néhány héttel, remélhetőleg inkább nyerészkedő bűnözők felelőtlen kereskedéséről volt szó.
Miért tettem ezt a kis eszmefuttatást, ezt a kis kitérőt az én kis kerti gyümölcsösöm permetezésétől a hústenyészetig? Azért, mert a házilag termesztett, nevelt magyar gyümölcsök fogyasztása egészségesebb. Tíz évvel ezelőtt még nem értettem, hogy külföldről jött barátom nem a fényesre pucolt, piros almát keresi a boltokban, hanem a magyar jonatánalmát, amin itt-ott látszik néhány fekete vagy barna folt is. Mint mondta, az a jó alma, amit a kukacok is meglátogatnak, mert nincs agyonkezelve mindenfélével.
Budapesten több tízezer ember lakik kertes házban, több tízezer embernek van még hétvégi telke. Sajnos sokan – ez főleg a budai kertes villákra jellemző – csak fenyőfákkal, dísznövényekkel, virágokkal ültetik be telkeiket, vagy csak egyszerűen szép zöld pázsitot csinálnak. Hiányzik belőlük a valamikor megszokott növényzet, a cseresznye-, a meggy-, a dió-, a szilva-, az almafák, a birsalmák és a sárgabarackosok sora. A főváros külterületein élők – például Mátyásföldön, Rákospalotán, Kispesten, Erzsébeten, Csepelen, Budafokon – inkább természeti emberek, és nem csak anyagi megfontolásból. Őket még nem érte el a kivagyiság, a gyepláz. Tudják, mi a jó. Kertjeiket gyümölcsfákkal telepítik be, és a kerítés mellett jut egy kis hely a paradicsom-, a paprikaültetvényre vagy egy kis újhagymára. Nálunk a cseresznye érik meg először, aztán jön a meggy, a sárgabarack, júliusban nagyon jó beleharapni a zamatos, kicsit pirospozsgás őszibarackba, ízlelésnek és szaglásnak külön élvezet az illatos kálmánkörte, és az őszt jelenti a naspolya, amikor barna héját az első dér megcsípi.
Nem tudom, nekem ez a természetes, ez a bio. Aki teheti, csinálja ezt. Örömét fogja lelni benne. Én mondom, a laikus: már lehet metszeni.
Újabb milliárdossal gazdagodott Magyarország, mutatjuk, mire ikszelt a szerencse fia
