Budapesti bio

Stefka István
2002. 02. 21. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Talajvédelmis barátom már a napokban figyelmeztetett, hogy kezdjem el a lemosó permetezést a levéltetvek ellen, mert idejekorán beköszöntött a tavasz. Tény, hogy megbolondult az idő, és hol hideg van, hol meleg, hol esik az eső, hol szállingózik a hó, és emiatt a fák sem természetesen viselkednek, hanem követik a hektikus időjárást. Megfogadtam a tanácsát, mert tavaly későn kezdtem el permetezni a gyümölcsfákat, már jócskán a rügyfakadás után, és a levélfodrosodás, a gombásodás miatt alig volt gyümölcsünk. Meg aztán a katolikus liturgikus igenaptár szerint is február 17-én, a nagyböjt első vasárnapján Tihanyban a szentségimádás mottója: „Ha esztek a fáról, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten.” Tehát az egyszerű halandó is úgy gondolhatja, hogy gondozni kell a fát és annak gyümölcsét.
Különösen igaz ez most, amikor a fővárosban, de végül is az egész országban egyfajta bizalmatlanság alakult ki a csirkehús iránt. Nem éppen tisztességes, úgynevezett vállalkozók száztonna-számra hoztak be külföldről olcsó, gyanús eredetű, oltóanyagokkal kezelt csirkéket (származási helyük állítólag Kína), amelyek fogyasztása esetleg ártalmas az emberre. Ilyenkor felértékelődnek a biotermékek és nemcsak a tanyán, a házi gazdaságban nevelt szárnyasok, disznók, marhák, hanem a nem agyonkezelt gyümölcsök is. De ne keressünk ebben semmi politikát a választások előtt néhány héttel, remélhetőleg inkább nyerészkedő bűnözők felelőtlen kereskedéséről volt szó.
Miért tettem ezt a kis eszmefuttatást, ezt a kis kitérőt az én kis kerti gyümölcsösöm permetezésétől a hústenyészetig? Azért, mert a házilag termesztett, nevelt magyar gyümölcsök fogyasztása egészségesebb. Tíz évvel ezelőtt még nem értettem, hogy külföldről jött barátom nem a fényesre pucolt, piros almát keresi a boltokban, hanem a magyar jonatánalmát, amin itt-ott látszik néhány fekete vagy barna folt is. Mint mondta, az a jó alma, amit a kukacok is meglátogatnak, mert nincs agyonkezelve mindenfélével.
Budapesten több tízezer ember lakik kertes házban, több tízezer embernek van még hétvégi telke. Sajnos sokan – ez főleg a budai kertes villákra jellemző – csak fenyőfákkal, dísznövényekkel, virágokkal ültetik be telkeiket, vagy csak egyszerűen szép zöld pázsitot csinálnak. Hiányzik belőlük a valamikor megszokott növényzet, a cseresznye-, a meggy-, a dió-, a szilva-, az almafák, a birsalmák és a sárgabarackosok sora. A főváros külterületein élők – például Mátyásföldön, Rákospalotán, Kispesten, Erzsébeten, Csepelen, Budafokon – inkább természeti emberek, és nem csak anyagi megfontolásból. Őket még nem érte el a kivagyiság, a gyepláz. Tudják, mi a jó. Kertjeiket gyümölcsfákkal telepítik be, és a kerítés mellett jut egy kis hely a paradicsom-, a paprikaültetvényre vagy egy kis újhagymára. Nálunk a cseresznye érik meg először, aztán jön a meggy, a sárgabarack, júliusban nagyon jó beleharapni a zamatos, kicsit pirospozsgás őszibarackba, ízlelésnek és szaglásnak külön élvezet az illatos kálmánkörte, és az őszt jelenti a naspolya, amikor barna héját az első dér megcsípi.
Nem tudom, nekem ez a természetes, ez a bio. Aki teheti, csinálja ezt. Örömét fogja lelni benne. Én mondom, a laikus: már lehet metszeni.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.