Budavár évszázados királyi díszkertjei

Hosszú évszázadok teltek el, mire a hazai kolostorok jámbor szerzetesei által művelgetett kertekből kialakultak a reneszánsz csobogókkal, fácánossal, labirintusokkal ellátott virágzó díszkertek, és a ma is népszerű, korszerűsített és emberközeli ligetek, parkok. Királyaink az évszázadok során – kihasználva a Várhegy pompás fekvését – kertépítőik közreműködésével szebbnél szebb cserjékkel, virágokkal ültették be a hegyoldalt.

Az ősmagyarok az állatok mellett a fákat is vallásosan tisztelték, de iparművészetük ma is megcsodálható emlékein díszítő motívumként a virágok is gyakran feltűntek. A kert szó magyarul írásos emlékeink között elsőként 1055-ben, a tihanyi bencés apátság alapítólevelében tűnt fel. Hazánkban a kertművelés meghonosítása, miként a művészetek, az oktatás vagy a tudományok széles körben való elterjesztése is a szerzetesrendeknek köszönhető. Mikor Szent István királyunk megszervezte a magyar államot, gondoskodott székesegyházak, kolostorok építéséről. A főként Itáliából idekerült rendek pedig széles körű antik ismereteik mellett szokásaikat is magukkal hozták. Hamarosan a megszokott környezetet is kiépítették rendházaik körül, példát mutatva ezzel a helyi lakosságnak. A kolostorkertekről fennmaradt ábrázolásokból tudjuk, hogy bennük mind a későbbi díszkertek, mind a konyhakertek előzményeit láthatjuk. A kolostorépület zárt, kerengővel körülkerített részén belül négyszögletes udvar feküdt, amelyet keresztirányban utak szeltek át, és közepén díszkút vagy egy különleges növény állt. Itt dísznövényeket ültettek, a rendház temploma mellett volt a virágoskert és a sakktáblaszerűen rendezett gyógyfüves kert, a közeli temető mellett pedig gyümölcsös és zöldséges. Ezek mellett baromfiudvart is volt, és a kolostorkertekben mindig helyet kapott egy kis halastó vagy medence. A rendek intenzív kapcsolatban álltak a környékbeli lakossággal, így rövidesen a kertművelés is széles körben elterjedt.
A korai középkorban, bár ábrázolás erről nem maradt fent, az írások szerint a városon kívül folyt a haszonkertészkedés, itt termelték a gyógynövényeket, a zöldség- és fűszerféléket. Egyre inkább elterjedt a gyümölcsfogyasztás, és szőlőtermesztésünk, borkészítésünk is jelentőssé vált. IV. Béla kezdte meg a várépítést a budai hegy déli oldalán, és a kiváltságos, oklevelekkel rendelkező polgárság felköltözött a Várhegyre. A király járt ugyan vadászni, de kedves vadjait, virágos fáit látni akarta a kertjében is. Így alakult ki lassan a királyi kert. Luxemburgi Zsigmond Budára helyezte udvarát, és nagyszabású, gótikus palota építésébe fogott, amelyhez természetesen méltó környezet is járt. E kertek valószínűleg a mai Szarvas tér–Attila utca–Dózsa tér és a Várhegy fennsíkja közé estek, és kőfalak övezték. Szépségüket, változatosságukat több korabeli szemtanú dicsérte. Halastavak is voltak itt: a víz pótlásáról a dunai vízemelő és a vízvezeték segítségével gondoskodtak.
Mátyás idején köszöntött be a reneszánsz és vele egy új életszemlélet. Kertépítőit Itáliából hozatta, akik csodás kis paradicsomot varázsoltak a királyi lakhely köré. A Bonfini által részletesen leírt palotakert sok különlegességgel bírt. Jellegzetes elemei az élő sövényből kialakított labirintus, azaz „tévelyítő”, a vashálók mögött – a király kedvenc hollóit, idomított sólymokat, papagájokat, indiai tyúkokat – rejtő „madaras” volt. Ezek mellett nagy füves térségek, tarka, virágos rétek, rózsaligetek, halastavak, mesterséges barlangok, díszes medencék és szökőkutak váltották egymást.
A török időkben a Vár körüli kertet nagy becsben tartották. Buda visszafoglalása után csak Sándor Lipót nádor vetette fel legközelebb a Várhegy déli oldalának rendezését. A barokk kerteket sokszor több kilométer hosszúság, óriási növényfalak, szoborsorozatok jellemezték. A Várkertbe ekkoriban sziklakertet és több száz tő rózsát telepítettek. Később megalapították a második világháborúig működő Várkertészet is, amely a budai parkokra, a Várhegy déli részén megépült üvegházi telepre, a kelenföldi tartalékkertre, valamint a gödöllői királyi kastélykertre felügyelt. A romantikus, hangulatos Várkert ma is a budavári királyi palota környékét díszíti.