Ébred My Lai szelleme?

Mindig követelnek a háborúk ártatlan áldozatokat és ez alól az Afganisztánban végrehajtott amerikai hadműveletek sem jelentenek kivételt. A kiismerhetetlen afgán terep és az állandó harcokban edzett bennszülöttei önkéntelenül is gondoskodnak az állandósult zűrzavarról, melyet az ultramodern technika és a kitűnően képzett katonák sem tisztázhatnak eléggé. Máig nem világos, hogy ki a „kormánykatona”, ki volt tálib katona és al-Kaida-harcos – itt alighanem csak akkor dől el valakiről, hogy veszélyes, ha már útnak indította 7,62-es lövedékeit ismeretlen származású Kalasnyikovjából.
A körülmények tehát nem egyszerűek, de kétségtelen az is, hogy az érzékeny nyugati közvéleményt ez sohasem érdekelte – az ártatlan áldozatokért és ezek elhallgatásáért nagyobb felháborodást tanúsít, mint a tálib rezsim valamikori kegyetlenkedéseiért. Nem véletlen hát, hogy egyes pacifista körökben már My Lai szellemének afganisztáni ébredéséről beszélnek. Mint ismeretes, a Vietkong működési területének számító vietnami falu arról vált híressé, hogy a gerilláktól, aknáktól és csapdáktól korábban érzékeny veszteségeket szenvedett egyik amerikai alakulat 1968 márciusában lemészárolta lakosságát, válogatás nélkül nőket, gyerekeket, öregeket. Az ügy csak egy év múltán került felszínre, és eredményezett részleges felelősségre vonást, a bűnbaknak kikiáltott százados 1974-ig töltötte börtönbüntetését a háromszáz-egynéhány vietnami civil haláláért.
Kompetens szakértők szerint az afganisztáni művelet korai szakaszában célt tévesztett bombák esetében még könnyű hitelt adni a Pentagon jelentéseinek, miszerint tévedés történt. Nem igaz ez ugyanakkor azokra az esetekre, mely többekben a fenti emlékeket idézi, hiszen itt kommandók által, a tálib uralomhoz képest jóval tisztázottabb körülmények között került sor incidensekre. Január 23-a éjszakáján a különleges erők egy csapata intézett rohamot Oruzgan mellett, és ölt meg 15 embert, míg 27 fogva ejtettet brutális bánásmódban részesítettek. A múlt héten Khost mellett al-Kaida-tagoknak hitt civileket ért rakétatámadás, de súlyos esetnek nevezhető az is, amikor az ideiglenes kormányfő beiktatására Kabulba utazó helyi vezetőt és csapatát semmisítette meg egy amerikai bomba. Az első esetben nem tagadható, hogy az akciót végrehajtó amerikaiakat vakká tette a nem megfelelő hírszerzés, és talán a szeptember 11-e utáni dühük, ám az Egyesült Államok vezetése a háború otthoni támogatottsága és külső „elnézése” érdekében most nem engedheti meg ezeket a hibákat.
Megfigyelők ehhez hozzáteszik azt is, hogy a Guantánamóban fogva tartott terroristákkal szembeni bánásmód sem lehet nemzeti bosszú, vagy amerikai büszkeség függvénye. Mint ahogyan egy név nélkül nyilatkozó tiszt megjegyezte: „Ha lelövik egyik gépünket, és a pilóták fogságba esnek, ezek után milyen bánásmódot várhatunk el?”