Egy súlycsoporttal feljebb

A marketingosztály sem tévedhetetlen. Röviden összefoglalva így lehetne jellemezni az áprilisban debütáló új Fiestát, amelyet a Ford női autónak szán, képességei azonban jócskán túlmutatnak a guruló ékszerdoboz szerepkörén.

A jelenleg futó Fiesta egykor sikeres, vonzó modell volt. Tizenegy évet azonban ráncfelvarrá-sokkal sem lehet nyomtalanul eltüntetni: bár a vásárlók továbbra is kedvelik, a kisautók veteránja menthetetlenül kiöregedett a szívtipró szerepből.
Ahhoz azonban, hogy visszahódítsák a vásárlókat, ma már kevés a megnyerő formaterv. Ezért a Ford számos további alapelvet vázolt fel, amelyeknek a fejlesztés során megkülönböztetett figyelmet szentelt. Térkínálat, biztonság, vezetési élmény – elméletben egyszerűnek tűnik, azonban autógyár legyen a talpán, aki mindezeket harmonikus összhangba tudja hozni.
Nos, a januárban megejtett menetpróba tapasztalatai azt mutatják, a Ford biztos lábakon áll. A Fiesta minden körülmények között meggyőző, és bár nem hibátlan, ugyancsak keresni kellett hiányosságait – például hogy a megerősített oldalvédelem miatt nem jutott hely lábtámasznak a vezető bal lába számára…
Hagyjuk tehát a kifogásokat, és kezdjük a formatervvel. A kezdetben radikális New Edge dizájn a Fiestában kiforrott, letisztult fázisba ért. A kis autó markáns, jópofa, de nem tűnik guruló játékszernek. A műszerfal a külsőhöz hasonlóan inkább tárgyilagos, mint innovatív, ám ez csak praktikus voltát erősíti. Az órák jól leolvashatóak, és hacsak a pilóta nem nőtt 190 centisre, a jó fogású kormány sem takar beléjük. A középkonzol puritánsága szinte már túlzásba megy – a Ford jelenlegi modelljeinél használt dupla DIN formátumú audiorendszerét csíkokra osztott rádió, CD-lejátszó, valamint azonos méretű klíma-vezérlőegység váltotta fel. A cél az egyszerűség és áttekinthetőség volt, és ez maradéktalanul teljesült is, ám némi látványos fényűzést bizonyára szívesen vennének a vásárlók.
Ennél lényegesebb azonban, hogy az ülések kényelmesek és jól beállíthatóak, a váltó pontosan kapcsolható, és az egész karosszéria remekül átlátható. A kormány kissé talán túl közvetlen, ám ha ezt megszokjuk, rendkívül pontosan irányítható az autócska – amely igazából nem is olyan apró. A fejlesztés során meghívott potenciális vásárlók csoportjai egyszerűen nem akarták elhinni, hogy az eléjük tárt utastérmakett belefér a mellette bemutatott üres karosszériába. Mindazonáltal a Ford nem a kategória legnagyobbja cím elérését tűzte ki maga elé, mivel meg kívánták őrizni a kisautókra és különösen a Fiestára jellemző agilitást, könnyed irányíthatóságot és hangulatot. A menetbiztonságból ugyanakkor jottányit sem engedtek, ezért a futómű konstrukciójához a Focust vették alapul. Az eredmény egy minden körülmények között stabil, a durva hibákat is megbocsátó futómű, amely közel semleges viselkedésével a hegyi szerpentineken legalább annyira otthon érzi magát, mint az autópályán vagy a városban.
Ehhez persze megfelelő motorra is szükség van. A kisebbik, 1,4 literes benzinmotorral a kocsi képességeinek csak töredékét lehet kiautózni. 100 lóerős, 1,6-os bátyjához nem volt szerencsénk, de a húsz százalék lóerőtöbblet nyilván dinamikusabbá teszi a Fiestát. Mesébe illő viszont a PSA-konszernnel közösen kifejlesztett, 1,4 literes dízelmotor. A mindössze 68 lóerejével papíron gyengének ígérkező common rail dízel vehemensen húz alulról, de a magas fordulatszámok ellen sem tiltakozik. Hogy a vásárlók körében is ugyanilyen népszerű lesz-e, az nagyban függ az ártól. A Magyarországon az év második felétől kapható Fiesta árai egyelőre még nem ismeretesek, de mivel a Ford nagyon akarja, az autó pedig megérdemli a sikert, van okunk reménykedni abban, hogy versenyképes szinten tartják az árakat.