Egykor igazi ékszerdoboz volt az Orczy-kert

Orczy László báró Petri Bernhard kertépítővel terveztette meg a parkot, amelyben kastély, templom, parasztház, szőlő, sírkert, obeliszk, szikla, barlang és vízesés is volt egykor. Az 1800-as évek elején Európa számos országából érkeztek ide a vendégek. 1815-ben itt találkozott Ferenc császár és király, I. Sándor cár és Frigyes Vilmos porosz király. 1829-ben a család 60 ezer forintért eladta a területet a magyar tisztképző intézet számára. Az építkezés rövid idő alatt tönkretette a park eredeti stílusát.

Mária Terézia volt tábornoka, Orczy Lőrinc báró olcsón jutott hozzá a pesti, egymás tőszomszédságában lévő három telekhez. Orczy Lőrincnek hatalmas vidéki birtokai mellett aligha volt szüksége erre az elhagyatott területre: a földdarabok használhatatlan faviskóit lebontatta, az istállókat, csűröket pedig pusztulni engedte. A parkban elnyúló erdőt és a patakot meghagyta a baráti társasága számára, akikkel gyakran piknikelt és vadászott is itt.
Orczy Lőrinc halála után fia, László barátai tanácsára 1794-ben megfogadta Petri Bernhard kertész-kertépítőt, aki például Héderváron és Rárón létesített pompásabbnál pompásabb kerteket. Azt tervezte, hogy a mester egy különleges, nagyszabású parkot alakít ki az elhanyagolt területen.
Petri Bernhard lelki szemei előtt a következő kép jelent meg a pompás kertről: „Egy liget, amelynek elrendezése és változatos színezete a természet és a jó ízlés szabályai szerint készült, s ennél fogva éppúgy gyönyörködteti a szemet, mint virágainak illatával felüdíti a szaglóérzéket, arra csábítja a sétálót, hogy az utat tovább kövesse (…) a kertet már a telepítésekor úgy rendezték el, hogy innen különböző utakon kétszer is átsétálhatunk ugyanazon részleteken anélkül, hogy észrevennők, hogy a kertnek ezen vagy azon részletén már egyszer átsétáltunk”.
Mindjárt az első év kudarcba fulladt, a nyári forróságban ugyanis a 300, frissen ültetett facsemete egy szálig kipusztult. A kertépítő naplójából kiderül, hogy Orczy báró apjának egy síremléket is építtetett a parkban, amelyre szűkszavú szöveget vésetett.
Valóságos romantikus kis paradicsommá varázsolta a kertet, amelyben épült templom, de parasztház, szőlő, sírkert, obeliszk, szikla, barlang, vízesés is volt benne. A kissé szentimentális mű a század végére készült el.
Orczy László nem sajnálta a város lakóitól a pihenőhelyet, így hamarosan megnyitotta a kert kapuit a pestiek előtt. Az Illés- kútnál a szent nevét tisztelő görögkeleti vallásúak július 20-án ájtatosságot tartottak, a katolikusok pedig húsvétkor és pünkösdkor innen zarándokoltak el a kálváriához.
A népek elől a tulajdonos elzárta a féltett gyümölcsöst, a konyhakertet, valamint a gazdasági udvart. Az említett helyeket azóta utcák és bérházak szabdalják fel, a családi kastély helyén pedig a Ludovika épülete áll.
Orczy László hirtelen halála után bátyja kezébe került át a terület. Sajnos építtetője nem élhette meg azt a csodálatos miliőt, ami ezután mintegy harminc esztendeig uralkodott a kertben. A fák kiterebélyesedtek, s valóra vált mindaz, ami addig csak a kertépítő fantáziájában élt. Érdeklődők tucatjai érkeztek Európából, hogy megcsodálják a kis ékszerdobozt. 1815-ben itt találkozott Ferenc császár és király, I. Sándor cár és Frigyes Vilmos porosz király is. 1817–1820 között felépült a szőlő és a kastély előtt az üvegház. „Ez a látvány a látogatót már kívülről bámulatba ejti, amint azonban belép, ez az érzése majdnem kéjes kábulattá változik a számtalan belföldi és külföldi növénylakó kedves illatától és kápráztató színpompájától.” Az ország legnagyobb és legszebb üvegháza 30 ezer forintba került.
Az 1829-es esztendő nagy mérföldkő volt a kert történetében, ugyanis 60 ezer forintért eladta a család a területet a magyar tisztképző intézet számára. Az intézmény a gyümölcsös, a szőlős és a gazdasági udvar helyén utcákat nyitott, a többi területet felparcellázta. Szerencsére Orczyéknak sikerült az értékes üvegházi növényeket megmenteni.
A terület kibővült a Festetics-birtokkal, és a város is eladott mintegy 10 ezer ölnyi területet. A dús sövények eltűntek, kőkerítés került a helyükbe. 1829-ben kezdődött a Magyar Hadi Tanoda építése, és 1848-ban fejeződött be. József nádor 1847-es halálával eltávozott a park utolsó patronálója is. Újdonsült kertésze, Petz Ármin sem tudott mit tenni a kert további pusztulása és szétszabdalása ellen. 1862-től a helytartótanács irányítása alatt állt a kert, amely semmit nem tett a zöld terület megmentése érdekében. 1872-ben végül a nyilvános látogatásokat is megtiltották a lakosságnak, a park pedig a katonai akadémia gyakorlóterültévé vált.