Kibernetikus Trianon

Új idők új jelensége, hogy a virtuális térben egymásnak feszülnek azon országok fiataljai, melyek közt vélt vagy valós történelmi sérelmek vannak, netán aktuális politikai problémák adódnak. A fiatal számítógépes nemzedék egyes tagjai – kellemes nappalijukból vagy munkaidőből elcsent félórák alatt – ádáz csatát vívnak a világhálón: megpróbálják elfogni, illetve akadályozni egymás levelezését, feltörik honlapjaikat, bejutnak a másik gépébe. Néha a nagyobb hatékonyság érdekében szervezetbe tömörülnek, mint a közelmúltban a szerb számítógépkalózok a NATO és tagországai ellen, de említhetnénk a kínai–amerikai hackerpárbajt is. A dolog komoly is meg nem is: a harcosok legkeményebbike sem vágná kupán az utcán a másik nemzet fiát, ha találkozna vele, a harc kizárólag a virtuális világra korlátozódik. Ugyanakkor komoly károkat is okozhatnak egy jól sikerült akcióval, lebénítva a másik számítógépes hálózatát, vagy módosítva az értékes adatokon. És a világháló komoly lehetőség az anonim szervezkedésre: a különféle levelezőlisták, beszélgetőcsatornák hatékony fegyverként segíthetik a rosszindulatú szervezetek tagtoborzó és akció-előkészítő munkáját.
A román–magyar virtuális háború már több mint egy esztendeje folyik a világhálón, de a szélesebb közvélemény csak néhány napja értesülhetett erről. Először egy romániai központi napilap, a Ziua számolt be róla öles cikkben, aztán valakik feltörtek egy budapesti kormányoldalt, a Határon Túli Magyarok Hivatalának honlapját, magyarellenes feliratokat helyezve el a hivatalos adatok helyén. Vegyük csak sorjában az eseményeket! A működésének két éve alatt közel százhetvenezres látogatottságot elérő magyar revizionista honlap, a www.nemnemsoha.hu készítője, Raszi (a név nem a rasszista szó rövidítése, hanem a családnévből ered) közleményben tudatta a Trianon Fórumon (melynek moderátora), hogy „az igen kedves oláh testvérek fel akarják töretni a honlapom”. A román címről próbálkozók leveleit is sikerült megszerezniük (a magyar honlapok ellen szövetkezők az igen beszédes [email protected] címen tartják egymással a kapcsolatot, ez szabad fordításban így szól: a magyarok kapják be), amelyből kiderül, hogy egy IGu nevű hacker még pénzt is felajánlott a sikerrel kísérletezőknek. A felhívásra húszan jelentkeztek. A Ziua napilap riportja szerint a magyarok válaszcsapásként a román Új Jobboldal (Noua Dreapta) mozgalom oldalait kezdték támadni. Úgy tűnik, sikerrel, mert a cikk írásakor ez még mindig elérhetetlen volt a www.nouadreapta.cjb.net címen. 2001 nyarán a románoknak sikerült jelszavakat zsákmányolniuk a magyar oldalról, de az áttörő siker elmaradt. Ezért felvették a kapcsolatot a szlovák számítógépes kalózokkal (Világ kalózai, egyesüljetek!), akik ingyen és bérmentve fel is törtek egy magyar szervert, „románellenes akciókat” tartalmazó információkat töltve le onnan. Ezt – hazafias felbuzdulásból – elküldték a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és a Külföldi Hírszerző Szolgálat e-mail címeire. A hatóság nem értékelte a gesztust, inkább nyomozni kezdett ellenük. Uieran (vagyis IGu) számítógépeit a rendőrség lefoglalta, így a kolozsvári műszaki egyetem automatizálás és számítástechnika karán tanuló diák ideiglenesen harcképtelenné vált. A hacker a Ziua riporterének elmondta: nacionalistának tartja magát, az Új Jobboldal szimpatizánsa, és idegesítik a magyar revizionista oldalak, ezért szervezkedett ellenük. Célpont volt (többek közt) a Trianon-társaság (www.trianon-tarsasag.hu) honlapja is. A háború újabb állomására a múlt hét végén érkeztünk, amikor ismeretlenek feltörték a HTMH honlapját. (IGu kikapcsolása után különben konstancai hackerek jelezték, hogy a harcnak még nincs vége.) Feltehetően románok voltak, mert Románia zászlaját és térképét, valamint román nacionalista szövegeket helyeztek el rajta. A magukat „wEr5 team”-nek nevező csoport azt tanácsolta a magyaroknak hibás angolsággal, hogy hagyják békén Romániát, Szlovéniát, Szlovákiát és Horvátországot. Tudatták azt is, hogy Erdély az idők végezetéig Romániához tartozik.
A magyar revizionisták (akik a támadástól félve nem járultak hozzá a nevük közzétételéhez) szerint honlapjaikat – és az ennek helyet adó szervert – naponta több tucatszor próbálják feltörni. Ők különben visszautasítanak minden olyan vádat, amely szerint nacionalisták vagy rasszisták lennének, mindössze élnek a szabad véleménynyilvánítás jogával, és vágynak a szétszakított magyar nemzet békés újraegyesítésére. Úgy vélik, a román hackerek megszegték a betyárbecsületet azzal, hogy hivatalos oldalakat is megtámadtak: a magyarok csak a magyarellenes oldalakat próbálják megsemmisíteni.
A „háborúról” szóló híradásokban felmerült a Román Digitális Ellenállás neve is (Rezistenta Digitala Romana), igaz, ennek népszerűsége meg sem közelíti a magyar nemnemsoha oldal látogatottságát – a számláló szerint az utóbbi héten alig száz látogatója volt. Az oldal készítői később elhatárolódtak a román–magyar hackerharctól, és azt is fontosnak tartották kijelenteni, hogy semmi közük a szélsőségesen nacionalista és magyarellenes Nagy-Románia Párthoz és annak vezetőjéhez, Corneliu Vadim Tudorhoz. A román hackerek különben meglehetősen tettrekészek, és nem csak nacionalista érdekek mentén szervezkednek: tavaly tévedésből feltörték a Cotroceni-múzeum honlapját is. Eredetileg Ion Iliescu elnök oldalát (aki a Cotroceni-palotában lakik) akarták támadni, mert „a parlamenti ülések láttán a hányinger fogja el őket”. Jól tájékozottak a román belpolitikai kérdésekben is, mert több kétes magánosítási esetet és közéleti botrányt is említettek a lecserélt oldalon.
A virtuális térben vívott harc folytatódik. Dicséretes a román rendőrség hozzáállása, akik nagyon rövid idő alatt jutottak el a kolozsvári diákhoz, elfoglalva számítógépeit. Az esemény azonban öszszefogásra és még nagyobb óvatosságra késztette a román hackertársadalmat: az elfogásról hírt adó napilap tucatjával kapja a szolidaritást kifejező villanyleveleket. Ők úgy vélik, hogy a magyarok gyávák és erőtlenek a védelemre, ezért fordultak a rendőrséghez a HTMH oldalának feltörése kapcsán. Most majd meglátják a román intelligenciát – fogalmazott levelében az ExtremisT (szélsőséges) becenevű számítógépkalóz.
Hogy meddig fajulhat az ellenségeskedés, nem tudni. Kár, hogy a legfiatalabb – és tegyük hozzá, egyik legképzettebb – generáció esetében is ilyen vérre menő ellentétről hallani. A kamaszos ellenkezés, a „megmutatom magam a világnak” örök vágya ez esetben igen komoly következményekkel járhat, hiszen a virtuális harcnak a számítógép kikapcsolása után nincs vége, a gyűlölködést magával cipeli a való világba is.
A játék és a valóság közti vékony jégen nem lehet túl messzire haladni.