Kisvárosi érdekek

Szinte a rendszerváltozással egy időben, közvetlenül e helyhatósági választásokat követően alakult meg a Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetsége (KÖOÉSZ). A tagok leginkább érdekvédelmi kérdésekben alakítanak ki közös álláspontot, illetve az önállósuló helyhatóságok feladat- és hatásköri ügyeiben igyekeznek egymás segítségére lenni.

Az önkormányzati törvény a városokat feladat- és hatáskörük, valamint a finanszírozás alapján kategorizálta, s az ötvenezernél több lakosú települések megyei jogú városokká léptek elő, míg az ennél kisebb városok hivatalosan is kisvárosnak neveztetnek. A kezdetben harminchárom taggal megalakult szervezet létszáma mára megháromszorozódott, a KÖOÉSZ csaknem száz tagot számlál. A szövetség elnöke a kezdetektől Magyar Levente, Jászberény polgármestere. Személyében reprezentálja azt a vidéki települést, amely nem csupán saját, huszonnyolcezer lakosáért tartozik felelősséggel, de a magyar kisvárosokhoz hasonlóan a hozzá tartozó régió felé is kötelezettségei vannak.
A régiós politika kifejezés viszonylag új a közéleti terminológiában, ám a tevékenység, amelyet takar, nem újdonság. Klasszikusan kötelező feladata ezen településeknek az egészségügyi és az oktatási terület ellátása, valamint számos hatósági megbízatás teljesítése. A KÖOÉSZ politikai-érdekvédelmi tevékenysége mellett az önkormányzatok felé szolgáltató funkciót is végez, ami leginkább jogi szolgáltatásokban nyilvánul meg. A településfejlesztési eljárások, a támogatási lehetőségek feltárása jellemző munkája a szövetségnek, számítógépes adatbázisuk a különböző kisvárosok önkormányzati költségvetéseinek nyilvántartásával konkrét segítséget is nyújthat a hozzá fordulónak.
Az elnök, Magyar Levente legsürgetőbbnek az önkormányzatok feladat- és hatásköri reformját tartja, amelynek szerinte két lépcsőben kell megtörténnie. Először az állam és az önkormányzatok közti feladatmegosztás határait kell a megváltozott körülményekhez igazítani, amelyet az önkormányzati szintek közötti különbségtétel követhet. Az önkormányzatok – s különösen a regionális szerepet ellátó kisvárosok – kötelezően kapnak olyan feladatokat, amelyekhez hatáskörük nem elegendő, s finanszírozási rendszerük sem biztosítja hozzá az anyagi eszközöket. Az ellentmondás feloldását várják elsősorban.
A KÖOÉSZ 1990 novemberében, közvetlenül az első szabadon választott helyhatóságok fölállása után alakult meg, s már a következő esztendőtől meghívást kapott Strasbourgba, az Európa Tanács önkormányzati kongresszusába. A kelet-közép-európai rendszerváltás idején az első szervezett magyar delegációként érkezett meg a magyar önkormányzati vezetőkből álló csapat Demszky Gáborral az élén. Megjelenésüket hatalmas érdeklődés övezte. Rokonszenvező segítőkészséget tapasztalhattak az újonnan megválasztott magyar képviselők a demokrácia újratanulásakor, a küldöttség közvetlenül tanulmányozhatta a nyugat-európai önkormányzatok metódusát, tapasztalatcseréken vettek részt, személyes kapcsolatok alakultak ki a különböző országok helyhatósági vezetőivel. Akkor államközi együttműködésekben állapodtak meg, s nem csupán protokolláris kapcsolat szövődött a magyar és a francia belügyi tárcák, valamint a magyar és az angol önkormányzati szervezetek között. A hazai közönség részletesen megismerte például a hagyományosan igen demokratikusnak tartott holland önkormányzati programokat. A brit kormány által működtetett Know How Alapítvány támogatása révén magyar szakemberek készítenek azóta is tanulmányokat, szakkönyveket az angol fél felkérésére a demokratikus és decentralizált önkormányzati működésről, amelyeket a magyar helyhatóságok haszonnal forgatnak.
Az oktatási törvényeink követték leginkább az Európai Unió jogharmonizációs elvárásait, mondja Magyar Levente, aki maga is évekig vezette a strasbourgi magyar delegációt, most pedig Jászberény polgármestereként vesz rész az Európa Tanács önkormányzati kongresszusának munkájában. A Jászságban élő, sebész foglalkozású polgármester különösen fontosnak tartja a szűkebb hazáját jellemző hagyománytiszteletet, amelyet az Európa Unióban is követendő útnak tartanak. A sokat emlegetett globalizáció csupán a jogharmonizációt és a gazdasági összehangoltságot jelenti, ám kiemelt a kulturális értékek és az identitás megőrzése, hangsúlyozzák az Európa Tanácsban is minden alkalommal.