Mindenki bűnöző?

Legyen az bármilyen tisztességesen élő ember, ha a volán mögött ül, és rendőrt lát az út szélén, rögtön a lebukás előtt álló bűnöző lelkiállapota ébred fel benne. Idegesen rángatni kezdi maga elé a biztonsági övét, a sebességmérőre néz, és eszébe jut, hogy nincs nála a pótszemüveg. Annak reményében, hogy ezt a kis vétséget hátha nem veszi észre a biztos úr, félszegen, kicsit sunyin, de nagy tisztelettel nyújtja ki az ablakon az igazolványát, és a tükörben kémleli az autót mustráló rendőrt. Jó esetben itt befejeződik a történet, és a tisztességes állampolgárnak újra béke költözik a lelkébe.
Mostanában azonban pusztán attól bűnözővé válhatunk, hogy a kocsink valahol áll. Kezdtem már megszokni, hogy piros „Mikulás-zacskó” fogad a szerényen várakozó kocsimon, és lassan már beállítottam magam törvényes bűnözőnek, aki a saját erkölcsi szabályai szerint áll ellen egy igazságtalan hatalommal szemben. Továbbra is kétségeim támadtak egy olyan elvárással kapcsolatban, amely szerint kétóránként le kell szaladni és százasokat dobálni egy automatába. Mindegy. Végül is nem ma találták ki a parkolójegyet. De igazából mégis bosszantottak azok a piros csomagok és a szomorú történetek, hogy voltak, akik sok befizetetlen parkolási díj után százezer forintos számlát kaptak. Jó, most már be vagyok tanítva. Dobálom a százasokat, ha valahol megállok, körbenézek, hogy kell-e fizetni, és lehetőleg megkeresem az ingyenes helyeket. Szóval igyekszem. Az utcában, ahol lakom, nem tudok megállni, mert csak akkor kapnék matricát, ha be lennék jelentve. Szerencsére egy utcával lejjebb még óramentes övezet van, úgyhogy szépen átcsoportosultak oda az olyan lehetetlen állampolgárok, akik nem képesek kétórás időszakaszokhoz igazítani az életüket.
Ettől függetlenül mindig kicsit szorongva közeledem az autóm felé, hátha éjszaka elórásították a terepet; és valóban eljött az idő, hogy egyik reggel piros zacskó virított az ablaktörlő alatt. De nem az óra miatt, nem is vicces marketingfogásból – mert egy kiállítás meghívóját ilyen csomagolásba szokták tenni –, hanem azért kaptam, mert nem hagytam másfél métert a járdán. Azon az elven parkolok, hogy egy ikres babakocsi is elférjen a járdán, de ez csak amolyan magyarázkodásnak tűnik. Mert magyarázkodni kell, mert nem tudjuk, hogy mikor vár ránk kettő-, négy-, nyolcezer forintos büntetés vagy kerékbilincs. Mert rosszak vagyunk, és összevissza szabálytalankodunk, mi, kis sunyi, alattomos állampolgárok.