Precedensértékű lehet a szennyvízper

Bírósághoz fordul a XVI. kerületi önkormányzat a helyi szennyvízcsatornák tulajdonjogi helyzetének tisztázásáért. A képviselő-testület külön csatornatulajdon-bizottságot is létrehozott a probléma rendezésére. A rendszerváltozást követően a városrészekben, részben az itt élők befizetéseiből épült közművek jogi helyzetének bizonytalansága Budapest más kerületeiben is gondot okoz.

Évek óta vita dúl a XVI. kerületi önkormányzat, valamint a főváros és a többségi tulajdonában álló Fővárosi Csatornázási Művek Rt. között az épített közterületi szennyvízcsatornák tulajdonjogi helyzetéről és a működtetésüket szabályozó feltételrendszerről. A mintegy kétmilliárd forint értékű csatornavagyon sorsáért aggódva a jelenlegi képviselő-testület ideiglenes csatornatulajdon-bizottságot hozott létre, amelynek elnökévé az üggyel tíz éve foglalkozó Treer András önkormányzati képviselőt választotta. Szerinte az előzmények egy tanulmánykötet méreteit is meghaladják. A képviselő-testület nemrégiben ismételten napirendre tűzte a jogi vita lezárását.
A főváros a kerületnek tett korábbi ajánlata szerint a jövőben „a közös beruházás során keletkezett, korlátozottan forgalomképes önkormányzati törzsvagyont vagyoni, pénzügyi hozzájárulásuk arányában, az osztatlan közös tulajdon szabályai szerint, eszmei hányaduknak megfelelően, a vagyonleltár és a vagyonmérleg adatai alapján osztja meg és tartja nyilván. A megállapodás alapján a kerület által aktivált beruházás fővárost megillető hányadát a kerület könyveiből kivezeti, és átadja a fővárosnak. A csatornatulajdon- bizottság szerint azonban a dolog nem ilyen egyszerű, mert a csatornaépítéshez adott fővárosi céltámogatás összegét 1995 és 2000 között a tárgyévben befolyt iparűzési adóból képezték, amelyet az éves forrásmegosztási rendeletekkel osztottak el a főváros és a huszonhárom kerület között. A 2001. és 2002. évben a szennyvízcsatorna-beruházásokra szánt céltámogatási összeg teljes egészében a kerületi önkormányzatokat megillető iparűzési adóból származott. Mindezek miatt a bizottság a fővárosi ajánlat elutasítását javasolta. A főváros 1995 és 2000 között a csatornaépítési céltámogatást a huszonhárom kerületi önkormányzattal közösen biztosította, míg a 2001. és 2002. években kizárólag a kerületek állták.
A testület egyhangú döntéssel megszavazta azt a benyújtott határozati javaslatot, amely szerint a fővárosi önkormányzat nem léphet fel azzal az igénnyel, hogy a céltámogatás összegének arányában egyedül váljon tulajdonosává a kerület beruházásában épült közműveknek. Leszögezték: az ajánlat nem foglalkozik az 1992. január 1-jétől 1997. november 1-jéig épített szennyvízcsatornák helyzetével, és nem teszi lehetővé a 2001. szeptember 1-je előtt megépített csatornáknál az áfa-visszaigénylést. Mivel a kerületet évről évre jelentős veszteség éri, a képviselő-testület jogi úton, bírósági eljárás igénybevételével kívánja érvényesíteni az érdekeit.
Ismeretes, az 1992 előtt a kerületekben épült szennyvízcsatornák tulajdonjoga egyértelmű volt. Akkoriban ezek a szennyvízcsatornák automatikusan a főváros tulajdonába kerültek, a privatizáció után azonban ez megszűnt. Az ezután épült csatornákat a kerületek részben saját erőből, részben a főváros által biztosított céltámogatás igénybevételével építették.
A fővárosi önkormányzat a kialakult jogi vitában arra hivatkozik, hogy a korábbi céltámogatásokat biztosította, ezért a csatornák tulajdonjoga is megilleti. A közszolgáltató a jogszabályok szerint köteles lenne minden szennyvízcsatornát működtetni, de mivel ezek egy részét a kerület a sajátjának vallja, és használatukért ellenszolgáltatást követel, az FCSM csak úgynevezett kényszerüzemeltetés keretében működteti azokat, ami azt jelenti hogy átengedi a csatornákon a szennyvizet, de nem tartja karban a csatornákat.
Más városrészekben, így például a XVIII. kerületben is rendezetlen a viszony, ugyanis ott is van olyan lakótelep, ahol megépítették a szennyvízhálózatot, de az FCSM nem hajlandó azt átvenni kezelésbe, így itt is kényszerüzemeltetés folyik.
Derce Tamás, a IV. kerület polgármestere lapunknak elmondta, hogy ők se értenek egyet a kialakult helyzettel, mert a csatornák nagy részét az önkormányzat sokmilliós beruházás keretében építette meg, és ezeket azután át kellett adnia az FCSM-nek, mert különben a csatornázási művek nem működteti és nem tartja karban azokat. A kerületek tehát ki vannak szolgáltatva, mert más üzemeltető nem létezik a csatornázási műveken kívül. A polgármester szerint, mivel a kerületek építették ezeket a csatornákat, ezért az ő tulajdonukban kellene hogy legyenek. Megjegyezte, hogy magával a szolgáltatás-ellenszolgáltatás kérdésével is baj van a magas díjak miatt.
A II. kerület ezzel szemben 1998-ig szintén tulajdonba adta a szennyvízcsatornákat a fővárosnak, de amit ezután épített az önkormányzat, azt megtartotta saját tulajdonnak, és csak üzemeltetésbe adta a társaságnak.