Három éve tart a Realbank felszámolása. Bírósági perek sora indult országszerte, amelyek olykor egymásnak némileg ellentmondó ítélettel zárultak.
A felszámolás alatt álló Realbank II-es számú közbenső mérlege szerint csaknem 13 milliárd forint vagyonnal rendelkezett a felszámoló szervezet, amelyből a bíróság előleg fizetését engedélyezte, és így a Hitelintézeti Felszámoló Kht. majdnem négymilliárd forint előleget utalt ki a károsultaknak. Ebből a betétek és betétjegyek tulajdonosai száz százalékban megkapták követelésüket az 1999. január 19-én fennálló összegben, az R–2000-es kötvények tulajdonosai pedig 46 százalék előleghez jutottak. Az R–96-os kötvényesek és a kisrészvényesek nem kaptak előleget a banktól.
A közbenső mérleg tanúsága szerint a kifizetések után a Realbank még további, nagyjából tízmilliárd forinttal rendelkezik, de ennek felosztását és a felszámolás befejezését komoly viták akadályozzák, amelyeket csak bírósági határozatok oldhatnak fel.
Nincs még végleges döntés az R–96-kötvényesek követelésének összegéről, és nem született jogerős bírósági határozat a részvényesek hitelezői besorolásáról sem. Ám az is felmerült, hogy a kötvényesek esetleg átsorolhatók a hitelezők F kategóriájából a nagyobb kielégítést biztosító D kategóriába.
A legnagyobb ellentét azonban a húszezer károsult ügyfél és a bank utolsó tulajdonosa, az OBA között van, mert az OBA több mint ötmilliárd forintra igényt tart a felszámolásban felosztható tízmilliárd forintból. A károsultak azt is vitatják, hogy szükség volt-e egyáltalán felszámolni a Realbankot, vagy a felszámolás is csak az OBA érdekét szolgálta. A bank egykori ügyfelei ebben a témában is pert kezdeményeztek az OBA ellen, és kártérítést követelnek.
Az Állami Pénz-és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF) 1998. július 10-én tőkehiányt állapított meg a Realbankban, és felfüggesztette a pénzintézet addigi vezetését. Ekkor az OBA-t kérte fel arra, hogy legyen a bank többségi tulajdonosa, és tőkeemeléssel rendezze a bank tőkehelyzetét. Az OBA 1998. szeptember 4-én hárommilliárd forinttal beszállt a bank tőkeemelésébe, s ezáltal kis híján százszázalékos többségi tulajdonossá vált. Ekkor kezdődtek az ellentétek az OBA és a bankcsoport ügyfelei között. Az OBA vezetői által irányított bankigazgatóság ugyanis 1998. szeptember 8-án megszüntette a kötvények visszavásárlását annak ellenére, hogy erre a bank leányvállalata – a Realbróker Kft. – kötelezettséget vállalt. A kifizetések leállításával az OBA húszezer ügyfél tízmilliárd forintnyi követelését tagadta meg.
Az OBA nem tudta teljesíteni azt a vállalását, hogy helyreállítja a bank normál működését és eladja egy szakmai befektetőnek. Négy hónap után – 1999. január 19-én – elrendelték a bank felszámolását.
Mint ismert, az OBA szerint a bankot azért számolták fel, mert kiderült, hogy nem elég a szeptemberben végrehajtott hárommilliárd forintos tőkeinjekció. További tőkepótlásra lett volna szükség, amelyet a banktulajdonos OBA már nem vállalt, és ezért kellett a bankot bezárni, majd felszámolni. A károsultak azt állítják, hogy a bank felszámolása mögött anyagi érdekek rejlenek. Álláspontjuk szerint az OBA arra számított, hogy a felszámolás során felvehet a bankból több mint ötmilliárd forintot abból a tízmilliárdból, amit 1998. szeptember 8-án jogellenesen visszatartott a pénzintézet ügyfeleitől. A károsultak véleménye szerint a bank felszámolása elkerülhető lett volna.
Három éve tart a vita, hogy jogosult-e az OBA az ötmilliárd forintra, vagy a teljes tízmilliárdos vagyon a pénzintézet egykori ügyfeleit illeti-e meg. Sem az Alkotmánybíróságon, sem a polgári bíróságokon nincs még jogerős döntés az ügyben, de mindenesetre a felszámolóbíróság mindeddig nem engedélyezte, hogy az OBA ötmilliárd forintot kivegyen a kasszából.
A károsultak ügyeivel foglalkozó jogász és közgazdász szakemberek optimisták a végső megtérülést illetően, de a teljes kártalanítás időpontját még távolinak tartják. Álláspontjuk szerint a megtérülés két részben történhet. Első lépcsőben a Realbank felszámolásakor megtérülhet a kötvényesek 1998. július 14-én fennálló követelésének hetven-nyolcvan százaléka, valamint – besorolástól függően – a kisrészvényesek 1998. július 10-i követelésének nulla–száz százaléka. A napokban várható a részvényesek besorolását eldöntő legfelsőbb bírósági határozat. A második lépcsőben elérhető lehet a teljes kártalanítás, amely azt jelenti, hogy ki kell egészíteni a kifizetett összeget az 1998. júliusi követelés száz százalékára, ezenkívül mindenki jogosult 1998. júliustól évi húsz százalék késedelmi kamatra is, amely természetesen a betéteseket is megilleti.
A jelen azonban még másról szól. Kártérítési per folyik az OBA ellen, amiért 1998. szeptember 8-án a Realbankban megszüntette a kötvények kifizetését, és felszámolásba vitte a Realbankot. Kártérítési per folyik az ÁPTF – illetve jogutóda, a PSZÁF – ellen is, amiért 1998 júliusában jogellenesen megtiltotta a részvények és a kötvények visszavásárlását. (A Legfőbb Ügyészség már megállapította, hogy törvénysértő volt az az ÁPTF-határozat, amely megtiltotta a részvények visszavásárlását.) Szintén kártérítési per folyik a Pénzügyminisztérium ellen, amiért megszegte a Realbankkal 1993-ban aláírt szerződést, és nem konszolidálta a bankot. Ezzel a bank ügyfeleire hárította azt a veszteséget, amelyet az állami vállalatok rendszerváltozás utáni összeomlása okozott.
Ha csak egy is eredményes lesz a háromirányú kártérítési követelésből, akkor megtérül a húszezer károsult teljes követelése, az évi húszszázalékos késedelmi kamattal együtt – tartják a szakértők.
A megtérülésre egyébként más lehetőség is nyílhatna. Ha az Alkotmánybíróság úgy döntene, hogy az OBA mégsem vehet fel pénzt az ügyfelek elől a bank felszámolásában, akkor a Realbankban lévő tízmilliárd forint elegendő lehet a pénzintézet egykori ügyfeleinek teljes kártalanítására.
kitüntetés
Állami kitüntetéseket adott át Lázár János
