Száguldó vegyi fegyverek a magyar utakon

Két szén- és négy hidrogénatom. CH2=CH2. Ez az etilén. Színtelen, édeskés szagú gáz. A lángja kormoz – hacsak fel nem robban. Levegővel érintkezve ugyanis katasztrófát okoz. Húsz évvel ezelőtt, Barcelona mellett hetven ember meghalt: levegőbe repült egy kempingtábor, amikor felborult egy etilént szállító tartálykocsi. Éppolyan, mint amilyen az M1-es autópálya 90-es kilométerszelvényénél nemrégiben. Ezúttal a vakszerencse elnapolta a katasztrófát. Hogy miért került az etilénszállító kamion az autópályára? Cégérdekből. A részvényárfolyamért. Vagy csak egy menedzser monomániája miatt?

Egy kis szerves kémia, egy kis üzlet
– Csak azt látták az autósok, hogy egy felborult tartálykocsi miatt napokig lezártuk az autópályát. Nyilván nem értették, miért kell ennyit piszmogni a kamionnal. A rádiós és a televíziós hírek tömörsége miatt pedig képtelenek voltunk részletes magyarázatot adni arra, hogy voltaképpen húsz tonna etilén „fekszik” a földágyon, deresedik a tartály oldala… Akkor még mi sem tudtuk, hogy csak a hőszigetelő réteg sérült-e, vagy a tartály fala ereszt. Mínusz száz Celsius-fokon kell szállítani ezt az anyagot, hogy folyékony maradjon, a levegővel nem érintkezhet, mert akkor felrobban. Oltári nagy szerencse, hogy a kamion az autópályát szegélyező beton- és vaskorlát között lévő földágyra zuhant, különben Isten a megmondhatója, mi történik…
A katasztrófavédelem szakértői mondták mindezt három napra rá, hogy megtörtént a baleset a magyar autópályán. Azt különösképpen nem firtatták, hogy mit keres egy rendkívül veszélyes, robbanékony anyagot szállító kamion az M1-esen.
A katasztrófavédelmi főigazgatósághoz naponta érkezik egy lista az Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóságtól (Úkig), ami alapján tudomásul veszik, hogy aznap éppen hol és mikor, milyen tulajdonságokkal bíró veszélyes anyag „halad” át Magyarország területén. Az útengedélyt megadó Úkigot sem érdekli, hogy mely cég miért kíván veszélyes anyagot szállítani az ország területén. A beérkezett kérvényeket összevetik a vonatkozó jogszabályokkal (nevezetesen egy 1989-ből megörökölt és azóta szinte változatlan formában létező minisztertanácsi rendelettel), s ha az avítt, törvénytári nevén 122/1989-es rendelkezés ezt lehetővé teszi, akár több útvonal-lehetőséget is megadva, kiállítják a szállításhoz szükséges okmányokat. A vegyszerek és a környezet sorsa ettől kezdve a szállító jármű műszaki állapotán, illetve a sofőr, mozdonyvezető, hajókezelő személyzet éberségén múlik.
A cseh Litvinovban lévő Chemopetrol éves útbérletet váltott Magyarországra. A Magyar Nemzet számításai szerint évente 12 ezer tonna etilént hoznak be a cég kamionjai az országba, ami azt jelenti, hogy átlagosan naponta két, egyenként húsztonnányi etiléntöltettel megrakott kamion lépi át az államhatárt Rajkánál, és az M1-es, majd az M3-as autópályán áthaladva tartanak a 3-as úton Kazincbarcikára, a BorsodChem Rt. vegyi üzeméhez.
Az etilén a műanyag-alapanyag-gyártási fázisának az első eleme. Klórgáz hozzáadásával diklór-etánt, abból vinilklorid-monomert, végül PVC-port állítanak elő. A gyártónak lehetősége van arra, hogy a gyártási láncból bármelyik alapanyagot megvásárolja, vagy saját magának állítsa elő, attól függően, hogy a világpiaci árak alapján éppen mi a legkifizetődőbb üzlet.
Normális piaci viszonyok között az az optimális, ha egy cég minél magasabb értéket ad hozzá végtermékéhez, tehát a BorsodChem esetében az, ha megvásárolja az etilént, és a saját maga által előállított klórgázzal kiegészítve „végigviszi” a folyamatot egészen a végtermékig, a PVC-ig.
A részvénytulajdonosok, a piaci elemzők és a gazdasági sajtó számára az elmúlt időszak érdekfeszítő eseménysorozata volt a Tiszai Vegyi Kombinát (TVK) Rt. és a BorsodChem „etilénalkuja”. A két cég között ugyanis föld alatti szállítóvezeték húzódik meg, amelyen a TVK által termelt etilén a legbiztonságosabb módon juthat el a felhasználó telepére, Kazincbarcikára. A kialkudott alapanyag-mennyiség, illetve annak az ára alapvetően befolyásolja a cégek eredményességét, ezért nem is meglepő, hogy az áralku rendkívül heves volt, s szinte csak az utolsó percben írták alá a felek a szerződést.

Oszd meg és sáfárkodj!
Kovács Ferenc Lászlót, a BorsodChem vezérigazgatóját kemény alkuszként emlegetik a szakmában. Már-már legendaszámba megy, hogy egy többórás sikeres tárgyalás után megállapodott a TVK egyik korábbi vezérigazgatójával a hatszázalékos felárban. De a távozófélben lévő Kovács a küszöbről visszafordulva, partnere legnagyobb megrökönyödésére – azt közölte, hogy neki a kétszázalékos felár sokkal inkább megfelelne.
Vitathatatlan, hogy a vezérigazgató filléreskedésének, s nagyjából kétszáz fős csapatának volt köszönhető, hogy a kazincbarcikai vállalat megmenekült a csődtől a rendszerváltás után. A 90-es évek derekán még az adósságtengerrel küszködő BorsodChem ma már megbecsült és elismert tagja a világ petrolkémiai klubjának. A menedzsmentnek szakmai sikert, a részvényeseknek pénzt, a borsodi település lakóinak pedig munkahelyet teremtett az a garasossággal társuló üzleti bravúr, amivel a vezetők kihúzták a csávából a céget.
A cseh etilénnel viszont túllőtt a célon a BorsodChem Rt. vezére – állítják, akik meglehetősen közelről ismerik Kovács Ferenc Lászlót. Volt, aki egyenesen azt mondta, hogy amit az etilénnel művel, az már a monománia magasiskolája: kifejezetten azért vesz cseh alapanyagot, hogy a TVK-t „cukkolja”. Azért, mert a tiszaújvárosi cég nem volt hajlandó a világpiaci árért eladni a BorsodChemnek az etilént, hanem arra – egyébként a két cég történetében még soha ilyen alacsony – 3,5 százalékos felárat számolt. – Kovácsnak tisztában kell lennie azzal, hogy mit vállalt, amikor közúton szállíttatja a kiemelten veszélyes alapanyagot – fogalmazott érdeklődésünkre a TVK egyik vezetője. – Márpedig erre semmi szüksége nem lenne, hiszen a csehekkel szerződött mennyiséget a TVK, de az ukrán Oriana is játszva leszállíthatná a megfelelő föld alatti vezetéken.
A TVK és az orosz Lukoil tulajdonában lévő Oriana között is kiépített vezeték húzódik meg, amely alkalmas lenne a BorsodChem etilénigényének ellátására. Csakhogy Kovácsnak alapvető taktikája, hogy egymással szemben kijátssza a térség etiléngyártóit, tehát a TVK-t, a kalusi Orianát és a litvinovi Chemopetrolt. Ebből már sportot űz, állítják azok a szakmában bennfentes személyek, akiket nem lehet egy-két szemfényvesztő sajtónyilatkozattal tévútra vezetni. Nem sokkal a baleset után a BorsodChem vezérigazgatója azt nyilatkozta a Világgazdaságnak, hogy a Chemopetrol a világpiaci jegyzésár alatt adja és szállítja le az etilént Litvinovból Kazincbarcikára. Viccnek jó – legyintettek a vegyipari piac ismerői.

Csak csöndben, csak halkan
Az üzleti világ nem szereti a botrányt. Nem csoda, hogy jó pár vegyészmérnök összerezzent, amikor január 29-én felborult az etilént szállító tartálykocsi az M1-esen. S talán mondani sem kell, de egyetlen ágazati vezető sem a kamion sofőrjét kiáltotta ki bűnbaknak.
Ha bekövetkezik a katasztrófa, a közvetlen káreset mellett a pórnép pánikba esik, a környezetvédők addig szítják az indulatokat, amíg egy-két hevesebb honatya is botrányt csap, s mire a részvényesek csak egyet is pislognak, a vegyipari cégek részvényárai mélyrepülésbe fognak. Kinek kell hát a botrány?
A nyugalomnak ára van, a BorsodChem ne a biztonság rovására takarékoskodjék! – ez volt az általános vélekedés azon kevesek körében, akik elhitték, hogy a Chemopetrol a világpiaci ár alatt szállít a BorsodChemnek. Az ő számításaik szerint nagyjából ötvenmillió forintot spórol a BorsodChem azáltal, hogy nem a TVK-tól vásárolja meg az idei szükséglethez még hiányzó 12 ezer tonna etilént. Akik pedig már nem hisznek a dajkamesében, mert ahhoz túl sokszor ültek tárgyalóasztal mellett, odáig mennek, hogy kerek perec kijelentik: a BorsodChem egyetlen fillért sem nyer a cseh etilénen. Csak a régi slágert fújja a cég, kijátszani a térség gyártóit egymás ellen – mondják.
Amennyire beleláthatunk a két cég, azaz a TVK és a BorsodChem által megkötött, tízéves időtartamra szóló etilénszállítási szerződésbe, abból az derül ki, hogy a BorsodChemnek még mindig lenne lehetősége arra, hogy tiszaújvárosi vagy ukrán etilénnel kiváltsa a Csehországból érkező szállítmányokat. Nem megerősített információink szerint a TVK a tízéves időtávra szóló szerződés körüli hercehurcában felajánlotta a BorsodChemnek, hogy azt a bizonyos 12 ezer tonna etilént, amit a szerződött 76 ezer tonna fölött nem hajlandóak megvenni a TVK-tól, felár nélkül leszállítják az Orianától, ha ott jobb árat tud kialkudni a BorsodChem.
A TVK vezérigazgatója, Molnár József mereven elzárkózott attól, hogy bárminemű felvilágosítást adjon az etilénszerződésről. A cseh szállítmányozást sem minősítette, arra hivatkozva, hogy kétszeresen is érintett személye az ügyben: korábban vezérigazgató-helyettese volt a BorsodChemnek, ma pedig, a TVK vezérigazgatójaként, üzleti partnere a kazincbarcikai társaságnak, tehát sem mellette, sem ellene nem kíván állást foglalni a történtekben. Azt viszont elmondta, hogy a TVK felajánlott a BorsodChemnek az ez évre leszerződött mennyiség felett további 12 ezer tonna etilént.
Hogy ezt vajon kéri-e a BorsodChem vagy sem, arról csak találgathatunk: Kovács Ferenc László ugyanis nem hajlandó válaszolni a több hete feltett kérdéseinkre. Vélhetően továbbra is igényt tartanak a cseh etilénre, hiszen tudomásunk szerint a cseh Chemopetrol nem mondta vissza a hazai utakra vonatkozó fuvarengedélyét. Ebből arra következtethetünk, hogy a BorsodChem továbbra is vásárolja a cseh etilént.
A BorsodChemnek nyilván nem kötelessége felvilágosítást adni üzleti ügyeiről, legfeljebb évente egyszer beszámol arról, hogy a tárgyévben milyen mértékben javította eredményességét. Hogy azt milyen eszközökkel tette, az már nem tartozik a nyilvánosságra, se a részvényesekre, sem pedig azon települések polgármestereire, lakóira, ahol két, negyven tonna etilénnel megrakott kamion robog át a főutcákon naponta.