Elszaladt a ló a reklámszövegírók alatt, egyikük-másikuk szamárságokat fogalmaz, hőmérőzni kéne szegényeket óránként, félóránként, rá ne menjen a láz a nemesebb szervekre. A rádióban például örökké ezt hallom: „Ha mi vinnénk el ezt a fantasztikus lottónyereményt, nem lenne többé gondunk az életben.” A reklám szövegíróját vagy nagyon megfizették, vagy borzasztóan buta. Esetleg mindkettő. Mi az, hogy nem lenne többé gondunk az életben, ha nyernénk négy- vagy ötszázmillió forintot az ötös lottón?
Miről beszélsz, óh, kolléga?
Talán kigyógyul a rákból, az AIDS-ből, aki megüti a lottófőnyereményt? Feltámadnak elhalt szeretteink? Ráérez majd a világ lényegére mint újdonsült százmilliomos: másképpen jut el a szívéig a madárfütty, hajnalvirágillat, szerelmes szó…? Vagy csak arról van szó, hogy ez a nyertes ember innét kezdve vastag lesz, mellényzsebből fizeti a báli számlát? Dzsippel, helikopterrel közlekedik? Floridában tölti a telet, idehaza meg rongyot ráz, affektál…? Nem lesz többé gond az életben, ha zsebünkben van a sok száz millió? Akkor lesz csak igazán gondunk, mert abból kell majd megtanulnunk evilági embernek maradni, aki vastag tárcával jár a mellényzsebében a földön, két lábon, két kézzel…
Reklám nélkül is rút és ellenszenves a monetáris világ, hát még így, harsogó hirdetéssel: ha van pénzed, nincsen gondod. Egyszerű.
Újabb milliárdossal gazdagodott Magyarország, mutatjuk, mire ikszelt a szerencse fia
