Válság Zágrábban

Ivica Racan ötpárti koalíciós kormányának sorsa, mint hatalomra kerülése óta annyiszor, ismét találgatások tárgya. A koalíció második legerősebb pártja – a Racan vezette Szociáldemokrata Párt (SDP) után – a Horvát Szociálliberális Párt (HSLS) múlt hétvégi tisztújító közgyűlésén ugyanis ismét a párt élére került Drazen Budisa, akinek koncepciója több sarkalatos kérdésben eltér Racanétól. Budisa, aki a rendszerváltás és a függetlenné válás óta egyfolytában a horvát politika élvonalában van, a legélesebben tavaly nyáron került szembe koalíciós partnerével, a hágai nemzetközi bírósággal való horvát együttműködés kérdésében. A pártvezetői székből azért távozott, mert a HSLS által delegált öt miniszter, a vezetőség döntésével ellentétben két horvát tábornok kiadatása, vagyis a kormány mellett szavazott.
Budisa győzedelmes visszatérése érthető riadalmat keltett az érintett miniszterek körében, s rögvest azzal fenyegetőztek, hogy lemondásukkal kormányválságot idéznek elő, sőt parlamenti képviselői mandátumuk megújítása után saját, független parlamenti frakciót hoznak létre, s szavazatukkal hozzásegítik az SDP-t, hogy akár a HSLS nélkül kormányozzon. Utóbbinak azonban nem a hágai bírósággal való együttműködés az egyetlen kifogása a kormány működése ellen, hanem sokkal inkább az, hogy az a koalíciót alkotó pártok feje fölött hoz döntéseket.
A miniszteri lemondásokról nyilatkozó Budisa sajnálatát fejezte ki, amiért több mint tíz évvel a többpártrendszer újbóli bevezetése után vezető politikusoknak még leckét kell venniük parlamenti demokráciából. Így abból, hogy egyetlen párt sem működőképes, ha a vezetőségen kívül más politikacsináló csoportok is tevékenykednek benne. Mindazonáltal, szögezte le Budisa, senki sem pótolhatatlan.
Vezető horvát politikusok úgy vélik, Horvátországban mégsem lesznek előrehozott választások, s a közvélemény-kutatási adatok szerint a választópolgárok többsége is ezt szeretné. Sokan azt tartják azonban, hogy a Racan-kabinet aligha lesz képes mandátuma második félidejében túllépni önmagán, ezért nem volna teljesen céltalan kiírni az előrehozott választásokat. A szeptember 11-i terrorcselekmények nyomán a világ drámaian megváltozott. Nyilvánvalóvá váltak az európai „ újbaloldal” politikájának gyengéi. A jugoszláv utódállamokban egyre inkább háttérbe szorulnak a nemzetközi közösség által hatalomra segített liberális kormányok, s mind leplezetlenebbül tör előre a nacionalizmus. Ebben a környezetben Horvátországnak is másként kell majd politizálnia, s nem biztos, hogy erre a jelenlegi kabinet alkalmas.