A célegyenesbe fordulva

Nem szabad, hogy az átmeneti intézkedéseket az uniós tagjelöltek diszkriminációként, netán „egyirányú utcaként” értékeljék – jelentette ki lapunknak adott interjújában Christoph-E. Palmer, a baden-württembergi tartományi miniszterelnöki hivatalt vezető és Európa-ügyi miniszter.

A legutóbbi kis Duna-csúcson a résztvevők, köztük Baden-Württemberg miniszterelnöke is, különös hangsúlyt helyeztek a regionális együttműködésre. Ön a baden-württembergi–magyar kormányközi vegyes bizottság társelnöke is. Mit gondol, mely területeken a legsikeresebb az együttműködés?
– Az együttműködés tulajdonképpen minden területen sikeres: a politikában és a kormányzati kapcsolatok terén is. Rendkívül intenzív továbbá a tudományos együttműködés több baden-württembergi és magyar egyetem között, és a közigazgatásban is nagyon jók a kapcsolataink. Ha egy „deficitet” kellene említenem, akkor az az ifjúsági együttműködés lenne: az ifjúsági csere területén a jövőben valószínűleg még többet kell majd tennünk.
– Nem említette a gazdasági kapcsolatokat…
– A gazdasági kapcsolatok kitűnőek, jelenleg ötszáz baden-württembergi vállalat tevékenykedik Magyarországon. Magyarország egyike azon kevés nemzeteknek, melyeknek kereskedelmi többlete van Baden-Württemberggel és Bajorországgal szemben. Az exportban óriási növekedésnek lehettünk szemtanúi, és nagy hatással van ránk a magyar tudás, a know-how, illetve a szakképzés színvonala, a cégek pedig mind dicsérik az itteni munkaerőt. Azt mondanám, hogy a gazdaság egyike a legsikeresebb együttműködési területeknek.
– Ön Baden-Württemberg Európa-ügyi minisztere is. Hogyan értékeli a magyar tárgyalási folyamatot az EU-val?
– A tárgyalásokat rendkívül hozzáértően folytatják: Brüsszelben és nálunk Németországban is kitűnő hírnevet szerzett már magának Martonyi János külügyminiszter, akárcsak Gottfried Péter integrációs államtitkár. Ügyelni kell azonban arra, nehogy most némiképp veszítsenek a sebességből.
– Mire gondol pontosan?
– Jelenleg választási időszak van, és a következő hetekben nem kerülhet sor tárgyalási fejezetek lezárására. Ám az önök országa mindig is az elsők között volt, és az idén fordul be a célegyenesbe. Sok múlik azon, hogy Magyarország az elsők között maradjon, és ne hagyja, hogy mások leelőzzék. A még nyitott fejezeteket végig kell tárgyalniuk, és ezek után nagyon gyorsan létrejöhet a megállapodás Magyarországgal. Számomra nem kétséges, hogy Magyarország az első körben csatlakozni fog az EU-hoz, és 2004-ben már részt vesz az európai parlamenti választásokon.
– Németországban is választásokat tartanak ebben az évben. Gondolja, hogy a szavazás kimenetele befolyásolhatja bármilyen szempontból a bővítési folyamatot?
– Németországban minden meghatározó politikai párt a bővítés híve: a jelenleg kormányzó szociáldemokrata–Zöldek-koalíció éppúgy, mint a konzervatív CDU vagy a liberális FDP. Az unió bővítését illetően tehát kevés különbség adódik. Német szempontból máskülönben rendkívül fontos volt, hogy a személyek szabad áramlását illetően átmeneti időszakot kérjünk – ugyanúgy, ahogy a jelöltországoknak is fontos volt például a mezőgazdaság területén. De ezt nem szabad „egyirányú utcaként” értékelni, hiszen az átmeneti intézkedéseknek mindkét irányban érvényesülniük kell. Egyébként Görögország, Spanyolország, Portugália és Írország uniós felvételekor is voltak átmeneti időszakok. Sőt Európában jelenleg is vannak olyan területek, melyekben nem minden ország vesz részt a kezdetektől fogva: például Svédország vagy Dánia nincs benne a valutaunióban. Tehát Magyarországon, Lengyelországban és Csehországban nem szabad, hogy az átmeneti intézkedéseket diszkriminációnak tekintsék, hiszen mindez az európai realitás része, immáron húsz esztendeje.
– Budapesti tartózkodása alatt nagyon sok megbeszélést folytatott és összeségében rendkívül gazdag programban volt része…
– Megtekintettem az összes új beruházást: ott voltam a Nemzeti Színházban, látogatást tettem a Millenáris Parkban, valamint a Terror Házában. Mindháromból rendkívül sokat tanultam, de azt kell, hogy mondjam: a legnagyobb hatással a Terror Háza volt rám. Minden kelet-európai országnak szüksége lenne egy ilyen múzeumra. Németország a nemzetiszocializmus korszakát alaposan feldolgozza, sokat foglalkozik vele, ám néhány kivételtől eltekintve – ilyen például Hohenschönhausen – az NDK negyvenévi kommunizmusa „kisebbségi” téma még mindig. A magyarok megint avantgárdok voltak – előfutárok a múlt feldolgozása terén.