A pesti Német Színház

A bécsi udvar Johann Aman építészt küldte Pestre, hogy mérje fel a Vigadó tér–Vigadó utca–Vörösmarty tér –Deák Ferenc utca közti területet az építendő Német Színház számára. A kettős épület tervsorozata – a színházé és a Vigadóé – 1807 márciusában készült el. A kivitelezéssel Pollack Mihályt bízták meg még ugyanebben az évben.

A XIX. század elején Pesten építendő Német Színház terve egyértelműen jelezte, hogy a bécsi udvar erős hatást gyakorolt a magyar kulturális életre is. A nádor Johann Aman bécsi építésszel tárgyalt, akit az udvar Pestre küldött, hogy a színház és a Vigadó számára mérje fel a Vigadó tér–Vigadó utca–Vörösmarty tér –Deák Ferenc utca közti területet. Aman nem vette túl komolyan feladatát, a tervezés akadozott, noha a magyar Szépészeti Bizottmány jelentős összeget fizetett minden itt töltött napjáért.
A kettős épület – a színházé és a Vigadóé – tervsorozata 1807 márciusában végül is elkészült. A színház kivitelezésével Pollack Mihályt bízták meg még ugyanebben az évben. Több tervezet is megmaradt Aman munkái közül: így 1807-ből két alaprajz a színház és a Vigadó épületéről, valamint a két épület homlokzatterve.
Az alaprajz számos kivetnivalót hagyott maga után, ami azt jelzi, hogy a bécsi építésznek túl nehéz volt a rábízott feladat. Pollack Aman tervein akkor segíthetett volna, ha teljesen átdolgozza bécsi kollégája munkáit, ám a király jóváhagyása miatt ez lehetetlen volt.
A levéltári anyagok szerint noha az udvar mindvégig felügyelte az építkezést, és a költségvetést is hatóköre alá vonta, a költségeket teljes egészében Magyarország fizette. Ezért sem meglepő, hogy a kivitelezés során Pollack fokozatosan átvette a művezetést. Ezt már csak azért is megtehette, mert az alapozást – a bécsi udvar meglepetésére – határidőn belül és szakmailag is kifogástalanul levezette. A szakmai feladatok mellett egyébként a gazdasági ügyeket is intézte. Költségvetést készített a kőfaragó- és ácsmunkákra, és a kiadásokat megpróbálta lecsökkenteni. Valamennyi szervezés, ellenőrzés is a feladata volt.
Pollack elszántsága az Amannal való baráti kapcsolatát fokozatosan mérgezte. A bécsi építész egyre féltékenyebben és irigyebben tekintett magyar társára. Egyre kevesebbet tartózkodott Pesten, sőt előfordult, hogy csak az udvar sürgetésére vett részt személyesen az építkezésen.
„E színházépítésnek tehát abban rejlik jelentősége, hogy Pollack önállóságát, nagy építési feladatok szervezésére és irányítására való rátermettségét bizonyítja, illetve ilyen képességei fejlődését előmozdítja” – írja Zádor Anna Pollack Mihály munkásságát feldolgozó kötetében.
A háborús események alatt a Szépészeti Bizottmány elmarasztalta Pollackot, aki jelentette, hogy a viszontagságos időkben nem tudja az ígért feltételeket – sem a határidőt, sem a költségvetést betartani. Sőt, a nádor egy bizottságot hozott létre az építkezés folyamatossága érdekében. Ennek ellenére kiárólag Pollack érdeme, hogy a színház – két év helyett négy év alatt – 1812-re elkészült. Ez a háborús viszonyokban, a munkaerőhiány és a megemelkedett anyagárak és munkabérek mellett elfogadható mértékű késésnek tekinthető. A színház 1847-ben leégett, s bár helyreállították, 1849-ben egy bombatámadás után megsemmisült.
A Vigadó építése az Amannal való hosszas egyeztetések miatt csak a bécsi mester halála után kezdődhetett meg.A XIX. század elején Pesten építendő Német Színház terve egyértelműen jelezte, hogy a bécsi udvar erős hatást gyakorolt a magyar kulturális életre is. A nádor Johann Aman bécsi építésszel tárgyalt, akit az udvar Pestre küldött, hogy a színház és a Vigadó számára mérje fel a Vigadó tér–Vigadó utca–Vörösmarty tér –Deák Ferenc utca közti területet. Aman nem vette túl komolyan feladatát, a tervezés akadozott, noha a magyar Szépészeti Bizottmány jelentős összeget fizetett minden itt töltött napjáért.
A kettős épület – a színházé és a Vigadóé – tervsorozata 1807 márciusában végül is elkészült. A színház kivitelezésével Pollack Mihályt bízták meg még ugyanebben az évben. Több tervezet is megmaradt Aman munkái közül: így 1807-ből két alaprajz a színház és a Vigadó épületéről, valamint a két épület homlokzatterve.
Az alaprajz számos kivetnivalót hagyott maga után, ami azt jelzi, hogy a bécsi építésznek túl nehéz volt a rábízott feladat. Pollack Aman tervein akkor segíthetett volna, ha teljesen átdolgozza bécsi kollégája munkáit, ám a király jóváhagyása miatt ez lehetetlen volt.
A levéltári anyagok szerint noha az udvar mindvégig felügyelte az építkezést, és a költségvetést is hatóköre alá vonta, a költségeket teljes egészében Magyarország fizette. Ezért sem meglepő, hogy a kivitelezés során Pollack fokozatosan átvette a művezetést. Ezt már csak azért is megtehette, mert az alapozást – a bécsi udvar meglepetésére – határidőn belül és szakmailag is kifogástalanul levezette. A szakmai feladatok mellett egyébként a gazdasági ügyeket is intézte. Költségvetést készített a kőfaragó- és ácsmunkákra, és a kiadásokat megpróbálta lecsökkenteni. Valamennyi szervezés, ellenőrzés is a feladata volt.
Pollack elszántsága az Amannal való baráti kapcsolatát fokozatosan mérgezte. A bécsi építész egyre féltékenyebben és irigyebben tekintett magyar társára. Egyre kevesebbet tartózkodott Pesten, sőt előfordult, hogy csak az udvar sürgetésére vett részt személyesen az építkezésen.
„E színházépítésnek tehát abban rejlik jelentősége, hogy Pollack önállóságát, nagy építési feladatok szervezésére és irányítására való rátermettségét bizonyítja, illetve ilyen képességei fejlődését előmozdítja” – írja Zádor Anna Pollack Mihály munkásságát feldolgozó kötetében.
A háborús események alatt a Szépészeti Bizottmány elmarasztalta Pollackot, aki jelentette, hogy a viszontagságos időkben nem tudja az ígért feltételeket – sem a határidőt, sem a költségvetést betartani. Sőt, a nádor egy bizottságot hozott létre az építkezés folyamatossága érdekében. Ennek ellenére kiárólag Pollack érdeme, hogy a színház – két év helyett négy év alatt – 1812-re elkészült. Ez a háborús viszonyokban, a munkaerőhiány és a megemelkedett anyagárak és munkabérek mellett elfogadható mértékű késésnek tekinthető. A színház 1847-ben leégett, s bár helyreállították, 1849-ben egy bombatámadás után megsemmisült.
A Vigadó építése az Amannal való hosszas egyeztetések miatt csak a bécsi mester halála után kezdődhetett meg.