A Száraz–Rudnyánszky-kastély átváltozásai

A XVIII. század derekán Száraz Julianna örökölte Tétényt, s vele együtt a Száraz György építtette barokk kasélyt is. Férje, Rudnyánszky József azonban elégedetlen volt az akkori ízlés szerint divatjamúlt épülettel, ezért egy késő barokk kastélyt terveztetett a helyén. A terveket valószínűleg Mayerhoffer András pesti építész készítette, akit gróf Grassalkovich Antal ajánlott a családnak.

Megerősített udvarház állt a tétényi Száraz–Rudnyánszky-kastély helyén a XV. században, amely ebben a korszakban a birtokközpontot óvta meg a környék urainak támadásaitól. Az építőanyag problémáját Hédervári Lőrinc nádor könnyűszerrel megoldotta: a közeli római táborfalból jelentős mennyiségű épületmaradványt szállíttatott el.
Az udvarház épülete – bár ezt csak a maradványok segítségével lehet némiképp behatárolni – egy négyszögletes, belső udvart vett körül. A török harcok során a kis épület a hódítók kezébe került. Az udvarházat később ugyan sikerült visszaszerezni, de ez a harc olyan komoly károkat okozott, hogy a létesítmény szinte használhatatlanná vált.
A földterület tulajdonjoga körüli zűrzavarok miatt a birtok az új rend tulajdonába került, az uradalom tulajdonosa pedig Száraz György királyi személynök lett.
A kastély építőjét-tervezőjét pontosan nem ismerjük, valószínű azonban, hogy Johann Lucas von Hildebrandtot bízták meg a barokk építmény megtervezésével. Kelényi György tanulmánya szerint Hildebrandt a régi falakat is felhasználta az 1720–1730 közötti építkezéshez.
Bél Mátyás így emlékezett meg az újonnan emelt pompás létesítményről: „Ugyanitt van kastélymódra épített udvarháza is, amely az utóbbi években régi alapokra épült. Az épület négyszögletes, mindenfelől zárt, számos szobával és lakosztállyal. A kastélyhoz délről csatlakoznak a majorosok lakóházai. Ezeket az urasági épületektől tágas udvar választja el, ahonnan a kastély bejárata nyílik. Azonban maguk a belső épületek is egy kicsiny, de alkalmatos udvart zárnak körül.”
A század derekán Száraz Julianna örökölte a területet, vele együtt a kastélyt is. Férje, Rudnyánszky József elégedetlen volt az akkor kissé divatjamúltnak számító épülettel, ezért egy késő barokk kastélyt terveztetett a helyén. Esősorban a szobák elrendezése nem tetszett a tulajdonosnak, amelyeket korábban egyetlen térsoron alakítottak ki. Ez a megoldás már nem felelt meg a XVIII. században kialakult reprezentációs szokásoknak.
Az átalakítás tervezőjét a levéltári anyagok hiánya miatt nem ismerjük. A kastély több jellegzetes elemében is nagyon hasonlít a gödöllői Grassalkovich-kastélyra, ezért valószínű, hogy a pesti Mayerhoffer Andrást bízták meg a tervek elkészítésével. Rudnyánszkyt szoros barátság fűzte gróf Grassalkovich Antalhoz, így valószínű, hogy ő közvetítette a tervezőt Rudnyánszkyhoz.
Mayerhoffer megszüntette a zárt udvart, és egy U alakú díszudvart alakított ki az érett barokk mintájának megfelelően. Az addig csak egymásból megközelíthető termeket is hozzáférhetővé tette, a kastély dísztermét pedig a déli szárnyba helyezte át.
Száraz Julianna szerint „ekkor kezdtek újonnan minden haszonra való házakat építeni, kertekkel együtt, minthogy azelőtt nem volt semmi kert, aztat nagy költséggel felékesítettük”.
A tulajdonos által is említett díszkertet két év alatt alakították ki, hiszen a föld és a talaj durva, műveletlen volt addig. Az új francia kert gondosan megrajzolt, az épület felé futó sugárutakból állt. A virágokkal övezett utakból mára mindössze egy maradt fenn. A növényeket a tulajdonosok Bécsből hozatták, a kutak és az egyéb kertdíszek Versailles-ra emlékeztették az odalátogatót. Dugonics András Téténynek ékessége című költeményében így írt a pompás kertről: „Sok Istennek képét kövekből faragták / Őket sok helyekre egyenként elrakták / Saját tzimerjeiket kezeikben adták / A Kertnek őrzését őreájuk hagyták.” A kastélyról a következő sorok születtek ugyancsak Dugonics tollából: „Ennél Midas háza nem épülne szebben / A többi hozzája semmise ellenben.”
Az udvart gazdasági szárnyépületekkel fogták körül, a főbejáratot pedig áthelyezték úgy, hogy a díszudvarra nézzen. Ezzel megváltozott a kastély iránya. A bejárat fölé reprezentatív erkélyt emeltek, a mögötte lévő „hűtőző terem” helyén kocsiáthajtót hoztak létre. A kastély 1778-ra nagyjából elkészült.
Az örökösödési viták azonban kissé átrajzolták arculatát. Száraz György örökösei 1796-ban egyezséget kötöttek egymással: az épületet és a belső udvart is kettéválasztották. A Rudnyánszky család az áthajtóval és lépcsővel ellátott keleti részt uralta, míg Száraz örökösei a nyugati szárnyat vették birtokukba. A tulajdonosok vitája miatt tehát tovább folytatódott az átalakítás; a végső eredményt a kastéllyá alakított múzeumon láthatjuk.