Az Alföld egyik ősi kincse: íze-étke

Vélekedések szerint az alföldi ételek azért voltak fűszeresebbek az ország más tájain élőkénél, mert így ellensúlyozták a rendelkezésükre álló alapanyagok íztelenségét, szegényességét. Az e tájon élők a nincstelenebbek közé tartoztak, és ritkán tellett nekik igazi „úri lakomákra”, de a jó földek sokféle, fazékba való terményt adtak.

Ezek mellett a sózott-füstölt szalonna, a csípős kolbász jóféle vöröshagymával kiválóan alkalmas, praktikus étel volt a tarisznyában a szántóföldi munkához. Móricz Zsigmondtól tudjuk: vasárnapokon, más ünnepnapokon mégiscsak ott gőzölgött az aranyló tyúkhúsleves a szabolcsi parasztember asztalán, a többféle rétessel, s egyéb, ma is kedvelt étellel együtt.
Az Európai Unió országaiban már évtizedekkel ezelőtt felismerték, hogy az egyes tájegységeknek megvannak a sajátos, sehol másutt nem található egyedi ízei, amelyek vonzóbbá tehetik az adott vidéket. A helyi zöldségfélék, gyümölcsök és a belőlük készített ételek látványos előállítása is lehet vendégcsalogató, jó megélhetést biztosító foglalatosság. Újabban hazánkban is egyre inkább felfedezik a különböző tájcsoportokra jellemző hagyományos ízvilágot. Az Alföld mind gasztronómiai hagyományokban, mind pedig egyedi élelmiszerekben gazdag vidéke országunknak. Kulturális örökségünk részeként tartjuk nyilván a szabolcsi almát, a milotai diót, az aszalt szilvát, a nagydobosi sütőtököt, a nyírségi akácmézet, a lágy kecskesajtot, a slambucot, a debreceni mézes kalácsot. Ízviláguk sehol másutt nem található meg a világon, csak itt, a mi alföldi síkvidékünkön. A gasztronómia az idegenforgalom növekedésében is igen jelentős szerepet tölthet be, vallják egyre többen az észak-alföldi régióban. A nemrégiben elkészített, első turizmusfejlesztő program fontos része, kitűzött célja az egyediségre törekvő gasztronómiai hagyományok és rendezvények segítése, felkarolása.
Szilágyiné Katona Ilona, a Magyar Turizmus Rt. Észak-alföldi Regionális Marketingigazgatóságának vezetője szerint az alföldi táj kifejezetten alkalmas arra, hogy benne a meglévő – igen gazdag, de korántsem felfedezett – kulturális értékek összekapcsolhatók legyenek önálló programok formájában a táj izgalmas ízvilágával, s így sikeres, egyre növekvő idegenforgalmuk legyen.
– Az Alföld egyik ősi kincse az étke. Az igazán kíváncsi turista nemcsak a látnivalókat akarja megismerni, hanem meg is szeretné kóstolni a vidékre jellemző ízeket. Az észak-alföldi régióban ezért az újszerű, gasztronómiára épülő kezdeményezések egész sora indult el az elmúlt esztendőkben. E törekvések arra hivatottak, hogy ezen értékeinket is beemeljük turizmusunk eszköztárába. Örvendetes, hogy egyre többen vesznek részt ebben a munkában: önkormányzatok, civil szervezetek, kistérségi társulások, vállalkozások, és természetesen a falusi turizmusra ráállt helybéli családok. Regionális marketingigazgatóságunk segédkezik az olyan civil szerveződések létrejöttében, amelyek a nemes gasztronómiai hagyományok újrateremtését tűzték ki célul, de sajátos marketingeszközeinkkel is igyekszünk népszerűsíteni programjaikat – mondta az igazgatónő. – A régió új idegenforgalmi kínálatai közé tartoznak azok az programok, amelyek a borutakhoz hasonlatosak, egy-egy hagyományos ízre, élelmiszerre épülnek. A jól megtervezett útvonalak legfontosabb állomásai többnyire a gasztronómiához kötődnek, s a kulináris örömök élvezetének közepette a táj építészeti, kulturális örökségeivel is megismerkedhetnek a vendégek.
A Felső-Tisza vidéki úgynevezett Szilva-út esetében a csarodai, a tákosi templomok vagy a reformáció emlékhelyeinek megtekintése is beépül a programba. Alapvetően azonban a helyi ízek, konyhák és azok hagyományainak megismertetése az elsődleges. A Szatmár-beregi Szilva Út Egyesületet 2001 júliusában hozták létre, céljuk a térség gasztronómiai értékeinek megőrzése, a vidék jellegzetes gyümölcsének és az ebből készített termékek, ételek (aszalt szilva, szilvapálinka, -lekvár), valamint ezek elkészítéséhez kapcsolódó tevékenységek (szilvalekvárfőzés) bemutatása. Az egyesület tervei között szerepel egy szilvafagyűjtemény létrehozása is, ahová a térségben található összes szilvafafajtát betelepítenék. A fő cél természetesen az, hogy a szilvaút köré csoportosítva valamennyi turisztikai kínálatukat együttesen népszerűsítsék. A nemzetközi szilvalekvárfőző versenyt minden év augusztusában megrendezik Szatmárcsekén.
A „tormatúra” is újdonság lesz. Debrecen környékének tormatermesztéssel foglalkozó települései fogtak össze, hogy a borutakhoz vagy a szilvaúthoz hasonlóan a térségükbe csalogassák a különlegességekre éhes vendégeket. Az első tormafesztivált májusban tartják.
A régióban közel húszféle turisztikai rendezvény épül a különleges gasztronómiára. Ilyen többek között a tirpák hétvége, a szatmári népi ételek fesztiválja, a milotai diófesztivál, a szolnoki gulyásfesztivál, a kevi juhászfesztivál, az aratófalatok ünnepe Rákóczifalván, a hortobágyi pásztortalálkozó, a nemzetközi mézvásár Jászberényben. Az első cinkesütő versenyt (a cinke nem más, mint főtt burgonyából, liszt összekeverésével készült tészta, amit zsírral kikent tepsiben megsütnek) három hete rendezték meg először Szatmárcsekén.