Semmi különös nincs abban, hogy Medgyessy Péter először bőszülten aláírta az olimpiát támogató ívet, majd később kijelentette, hogy aki olimpiát akar rendezni, annak nincs ki az öt karikája. Nem akart ő megbántani senkit, első alkalommal tényleg úgy vélették vele, hogy szükség lenne a magyarországi sportünnepre, később azonban szóltak neki, hogy mégis inkább azt kellene gondolnia, hogy semmi szükség erre a nagy felhajtásra. Van ez így, változnak az idők, a vélemények, csak Medgyessy Péter nem változik, néha erre tesz tétet, néha meg arra. Ezt a jeles tulajdonságát nem mostanában szerezte be, engedelmes apparátustag volt világéletében, soha egyetlen pozíciójára nem választották meg, mindig csak kinevezték. Azt is papírról olvassa, hogy „szerintem”. Ezért nincs most a helyén, szánnivalóan idegen neki a kihívói szerepkör, és habár senki nem mondja ki, az MSZP stratégái láthatóan egyre hátrébb vonják az első vonalból saját miniszterelnök-jelöltjüket.
Ugyan ki látta már Medgyessy Pétert? Állítólag járja az országot, találkozik emberek kisebb-nagyobb csoportjaival, ledarál egy beszédet, videóról megy egy kazetta, ami róla szól, piros kabátos kommunikációs szakemberek szaladgálnak körülötte, építenek, bontanak, majd odébbállnak. Bizakodás van, integetés van, ígéretek vannak, kérdések talán lennének, de válaszok nincsenek. Olyan ember sincs, aki látta volna húsz percig. Medgyessy Péter láthatatlan. Miniszterelnök-jelöltként gyakorlatilag nincs jelen az országos média fő sodrában, nincs egyetlen emlékezetes televíziós szereplése, márpedig egy politikus ismertségének az alapját csak ez képezheti, a személyes találkozók sorozata elvileg csak a tejszínhab a tortán. Egyetlen politikusnak sikerült eddig úgy felhágnia a hatalom csúcsára, hogy megválasztásakor tulajdonképpen senki nem ismerte, és senki nem tudott róla semmit: az illetőt Vlagyimir Putyinnak hívják. Neki azonban volt esze, és a kampányszakemberei sem a Közel-Keleten keresték Oroszországot.
Medgyessy Péter baklövései viszont számosak. Az olimpiával kapcsolatos csak a legutolsó (lapzártáig). A múltkor külföldi újságírókkal reggelizve azt bírta mondani, hogy baj lehet a miniszterelnök-jelölti vitákkal. Lett is baj, órákkal később, bár az MSZP-sek azt alighanem spontánnak szánták. A miniszterelnök-jelölti vitában Medgyessy Péter afféle fordított Sziszüphoszként viselkedett, ahelyett, hogy felfelé tolta volna a követ, napok alatt magára rántotta. Nagyhangú kihívóból pillanatok alatt kifogásokat kereső, riadt ürügyemberré változott. Azelőtt a Gresham-ügyben beszélt összevissza, hol elvégezte a munkát, hol nem keresett meg senkit. Zaklatott, ideges, alkalmatlan ember.
Hogy aztán mire lehet egy ilyen emberrel menni, az már legyen az MSZP problémája. A kiútkeresést megkönnyítendő javaslom, olvassák el a Story magazin március 21-i számát. Megtudjuk, már a címből, hogy Medgyessy Péter „gimnazistaként minden balhéban benne volt”. Olvashatjuk saját szavait, amelyek szerint: „matematikából például nem voltam túl jó, végül négyesre sikerült érettségiznem”. Az idézet fölött képaláírást látunk: „A politikus jó tanuló volt – Matekból négyesre érettségizett”. Sajnálatos módon a képaláíráshoz kép is tartozik, esetünkben Medgyessy Péter gimnáziumi érettségi bizonyítványának fénymásolata. A dokumentumban apró betűkkel bár, de tisztán olvasható: Matematika: közepes.
Így számol és így emlékszik egy volt pénzügyminiszter. Habár, mentségére szólva, mondhatta volna azt is, hogy jeles volt. Úgy legalább hagyna egy jelet. Így nem fog.
Megalapozatlan vádakkal üldözik a konzervatív politikusokat Lengyelországban
