A Hunguest Nemzeti Üdültetési és Vagyonkezelési Rt.-t a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány hozta létre 1992-ben. Az Antall-kormány és hat szakszervezet ennek az alapítványnak a tulajdonába adott át 365 állami tulajdonú üdülőingatlant. A könyv szerinti értéken mindössze ötmilliárd forintra taksált ingatlanvagyon nagy részét az elmúlt évek alatt eladták, a legértékesebb 23 szálloda használati jogát pedig hosszú időre az Arago-csoport többségi tulajdonában lévő Hunguest Hotels Rt.-be apportálták. A hűtlen kezeléssel gyanúsított Hunguest-vezetőknek éppen e tranzakciót kell most gyanúsítottként megmagyarázniuk.
Az MNÜA alapítóinak közös célja eredetileg az volt, hogy az alapítvány a tulajdonába került vagyonból biztosítsa a munkavállalók kedvezményes üdültetését és gyógyszanatóriumi ellátását. Az alapítványé lett tehát 1992-ben a hajdúszoboszlói Hotel Mikro és a Hőforrás szálloda is, amely akár el is adhatta azokat.
Az alapító okirat szerint ugyanis az alapítvány a kuratórium tagjainak kétharmados egyetértésével akár értékesítheti is az ingatlanvagyont.
Semmilyen jogszabály nem tiltotta azt sem, hogy az alapítvány a nagy értékű ingatlanportfólióval való gazdálkodásra társaságokat hozzon létre. Az első ilyen cég az 1992-ben alapított Üdültetési Rt. volt, amelynek nevét később Hunguest Nemzeti Üdültetési és Vagyonkezelési Rt.-re változtatták. A társaságba 23 szálloda használati jogát vitték be mint „mellékszolgáltatást”, ötvenmillió forintos készpénzapporttal megfejelve. Az alapítvány 1993-ban 104 ingatlant, majd 1994-ben további 171 ingatlant vitt be – immár értékbecslés alapján – a társaságba 3,1 milliárd forint értékben. 1995 őszén az értékes balatoni szállodákat is a cég vagyonává tették.
A Hunguest Rt. 1994-ig harminckét ingatlant adott el 389 millió forintért. 1995-től 1998 októberéig további 190 ingatlan talált új gazdára 3,6 milliárd forint bevételt eredményezve az alapítványnak.
Az értékesítéseket a Hunguest Rt. által alapított Hunguest Portfólió Rt. végezte, az alapítvány megbízása alapján.
Mint ismert, 1994 és 1998 között, a Horn-kormány idején a parlamenti széksorokban helyet kaptak az egykori szakszervezeti vezetők is, immár szocialista politikusként is védve a munkavállalói érdekeket.
Az MNÜA kuratóriumának – alapító okirat szerinti – összetétele a Horn-kormány alatt szinte lehetetlenné tette az ellenzéknek a gazdálkodás ellenőrzését a volt szakszervezeti üdülővagyon felett.
Az alapító okirat legalább 12 tagú kuratórium felállítását írta elő, amelynek elnöke a mindenkori népjóléti miniszter, tagjainak felét a kormány delegálja, a másik felét pedig az alapítvány létrehozásában részt vevő hat szakszervezet.
Több mint 200 alapítványba bevitt üdülőingatlan 1994–1998 közötti eladásáról tehát a Kökény Mihály vezette Horn-kormány-párti kuratórium döntött.
Kökény Mihály írta alá jóváhagyólag 1997. július 28-án azt a 13 üdülőingatlan értékesítéséről szóló dokumentumot, amely a Hotel Mikro és a volt kormányüdülő, a Hőforrás szálló értékésítéséről és eladási limitáráról szólt.
Az alapítvány által megbízott Hunguest Porfólió Rt. 1997. szeptember elején hirdette meg nyilvánosan a pályázatot a két szoboszlói ingatlan értékesítésére. Korábban a hirdetés úgy szólt, hogy külön-külön is megvásárolhatók az üdülőingatlanok – tudtuk meg Tóth Gézától, az 1997. október 27-re kitűzött versenytárgyaláson megjelent egyetlen pályázó cég, a Gerbar Kft. ügyvezető igazgatójától. Tóth Géza elmondta: a versenytárgyalás előtt telefonon felhívták a Hunguest Portfólió cégtől és az iránt érdeklődtek, hogy a két ingatlan együtt is érdekli-e, mert együtt kívánják értékesíteni. Tóth Géza – más választása nem lévén – azt válaszolta, hogy jó, akkor mindkét ingatlanra vevő.
Nem volt egyszerű bejutnunk a versenytárgyalásra – emlékezik vissza a licitre szép reményekkel érkező vevőjelölt.
– A versenytárgyalás 13 órára volt kitűzve egy Bartók Béla úti ház ötödik emeletére, ám a lenti bejárati ajtó egyszerűen nem nyílt, a kaputelefon pedig nem működött. Így aztán a társam megunta a várakozást és egyszerűen „benyomta” az ajtót. Az ötödiken a Hunguest Portfólió irodájában meg is lepődtek megjelenésünkön – idézi fel sikertelen pályázatának történéseit Tóth Géza. Hangsúlyozta, hogy ők a Hőforrás „A” üdülőt akarták megvenni, és azt állítja, hogy a versenytárgyalást is csak erre az ingatlanra hirdették meg.
A versenytárgyalás közjegyző jelenlétében zajlott, és arról jegyzőkönyv is készült. A licitet vezető Nagy József, a Hunguest Portfólió Rt. vezérigazgatója felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy „jóllehet a Hőforrás „A” üdülőt és a Hotel Mikrót külön-külön hirdettük meg, mégis több ajánlat érkezett a kettő együttes megvásárlására. Tekintettel arra, hogy az együttes megvásárlás megkönnyíti a Hőforrás „A” üdülőnél szükséges telekmegosztást, ezért az együttes értékesítést előnyben részesítjük, különös tekintettel arra, hogy az együttes ajánlatok nem maradnak el vételár tekintetében az 1-1 ingatlanra tett ajánlattól. A nagy érdeklődésre való tekintettel társaságunk úgy döntött, hogy azon pályázóinkat, akik a két ingatlant egyben kívánják megvásárolni, előnyben szeretnénk részesíteni”.
Ezután megkezdődött a licit Nagy József vezérigazgató vezetésével, az egyetlen résztvevővel, a Gerbar Kft.-vel, amely áfa nélkül 82 millió forintot ajánlott az ingatlanért. A versenytárgyaláson azonban kiderült, a két ingatlan közül az egyikre, a Hotel Mikróra a Thermal-Piramis Kft.-nek elővásárlási joga van, és élni is kíván vele. Ezt a Thermal-Piramis Kft. ügyvezető igazgatója, Pántya György jelentette be ott, a szeptember 27-i versenytárgyaláson. És ő lett a vevő. A Thermal-Piramis Kft. elővásárlási jogát a Hotel Mikro szállodára annak köszönhette, hogy bérleti joga volt az ingatlanra.
Csakhogy a pályázaton részt vevő, ámde a versenytárgyalásról elkésett másik hajdúszoboszlói vállalkozótól, Sárossy Lajostól megtudtuk, hogy a bérleti jog megszerzése is különös körülmények között zajlott.
Ugyanis Sárossy korábban, még mielőtt Pántya György cége kibérelte volna a Hotel Mikrót, maga is kereste a lehetőséget a Hunguest Rt.-nél a szálloda bérbe vételére, ám az ő érdeklődését elhárították.
Pántya Györgynek viszont sikerült elintéznie a bérleti jogot és az elővásárlási jogot is. A fürdővárosban élők többsége ezt egyértelműen a szocialista párt néhány vezetőjéhez fűződő gyümölcsöző kapcsolatának tudja be.
Pántya György a rendszerváltozás előtt az MSZMP hajdúszoboszlói pártbizottságának első titkára volt. A városban gyakran látták együtt az MSZMP volt vezető politikusával, Medgyessy Péterrel. Medgyessyt több forrásunk is Pántya barátjaként ismeri. Míg Medgyessy – a rendszerváltozást követően – az 1996-os pénzügyminiszteri megbízatása előtt nem játszott politikai szerepet, addig Pántya a Pozsgay vezette Nemzeti Demokrata Szövetségben próbált szerencsét. Medgyessy kötődését a hajdúsági üdülőparadicsomhoz és Pántyához jelzi, hogy gyakori vendég volt itt, sőt, egy idő után nyaralót is vett magának a városban.
Információnk szerint Pántya körülbelül egy évvel az ingatlanok meghirdetése előtt szerezte meg a bérleti jogot, amely határozott időre szólt. A bérleti szerződés részleteit azonban, úgy tűnik, örök homály fedi, mert a Hunguest Portfólió Rt. időközben beolvadt a Hunguest Vagyonkezelő Rt.-be, és a cég vezetői már nem dolgoznak a vagyonkezelő szervezetnél.
Mint azt korábban említettük, a Hunguest Portfólió vezérigazgatója a versenytárgyaláson azzal indokolta a Hőforrás „A” szálló és a Hotel Mikro együttes értékesítését, hogy az megkönnyíti a Hőforrás üdülőnél a szükséges telekmegosztást. Csakhogy a földhivatali iratokból az derült ki utólag, hogy a telekmegosztás érdekében már korábban intézkedtek a Hunguestnél, és a telekmegosztás ügyében a szükséges intézkedések a hajdúszoboszlói polgármesteri hivatalban és a földhivatalban már folyamatban voltak.
(Az ügy további fejleményeiről holnapi számunkban olvashatnak.)
origo.hu
Több helyen is tüntettek Magyar Péter ellen a felháborodott nyugdíjasok
