A főváros egyik legfrekventáltabb, leggazdagabb területe a XII. kerület. Huszonnyolc négyzetkilométeren csaknem hetvenezer ember él, az éves költségvetése nyolc és fél milliárd forint. Még mindig hatalmas zöld felülettel rendelkezik, bár ez évről évre fogy. Ellent tud-e állni a beépítési láznak, polgármester úr?
– Nehéz a kérdés, a polgárok gazdagabbak, az önkormányzat kevésbé. Célunk, hogy ne engedjük a zöld területeket beépíteni, hanem a városias részek fejlesztésével teremtsük meg azt a gazdasági alapot, ami az önkormányzatnak szükséges. Arra büszke vagyok, hogy a fővárostól parkot vettünk, hogy ne legyen építési terület például a Devecseri park, s több mint százezer négyzetmétert sorolt át ez az önkormányzat 1990 óta építési övezetből erdő- vagy parkövezetbe, magyarul növeltük a zöld „tüdőt” a főváros részére.
– Mi a helyzet a Normafa és a János-hegy közötti budai edzőtáborral? Az is zöldövezetben van.
– Vannak sajátos létesítmények, mint a budai edzőtábor vagy Csillebérc, melyek a kommunizmus édes gyermekei voltak. Erdőövezetben, engedély nélkül épült épületegyüttesről beszélünk, ha a budai edzőtábor ügyét feszegetjük, ezekre fennmaradási eljárást kell lefolytatni.
– Igen, de ha fennmaradási engedélyt adnak, akkor az övezetet is át kell sorolni, ami azzal a veszéllyel is járhat, hogy az erdős rész, a természetvédelmi terület beépül.
– Ez igaz, de az önkormányzat soha nem sorol át erdőövezetből építési övezetbe. Tehát nem ad arra lehetőséget, hogy az erdőben épület legyen.
– Itt van a csillebérci volt úttörőtábor ügye. Ez a csodálatos erdős park köztulajdonból, elég sötét módon, magántulajdonná vált.
– Ez egy különlegesen értékes terület, hiszen negyven hektár erdőről, jóléti parkról van szó.
– Úgy tudom, egy vadászházban lakik a még regnáló úttörőszövetség elnöke. Elég furcsa körülmények útján jutott hozzá…
– Részben használatbavételi engedély nélküli épületben lakik. A hatósági eljárást a jegyző úr most folytatja le. Az önkormányzat programjában a csillebérci botrány kipattanása előtt is benne volt, hogy a csillebérci erdőterületen csökkenteni kell a beépítést. Négy százalékról két százalékra kell visszamenni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy jóval kevesebb betonnal, kővel lefedett építménynek, burkolatnak, felületnek kell lennie. Ha azt kérdezi, hogy mi lesz Csillebércen, akkor azt mondom hogy új kerület-szabályozási tervet készítünk, s abban tovább korlátozzuk a terület beépítését. Tehát nem fogjuk engedélyezni a telekosztást azon a területen, és még azt a beépítést sem, amit 1990-ben engedélyeztek. Abban nagyon határozottak vagyunk, hogy nem engedjük meg a nagy összefüggő erdőterületek részekre szabdalását.
– Bíróság előtt van az ügy. Mi lesz az úttörőszövetség úgymond tulajdonával?
– Nem tudom megmondani, március 20-án dönt a bíróság. Mint a XII. kerület önkormányzatának polgármestere, tudom, hogy a földhivatal elkövette azt a hibát, hogy nem értesítette az önkormányzatot arról, hogy az állami, a KISZ- vagy Demisz-tulajdonból egyesületi tulajdon lett. Ez egy 1988–89-es történet, és egyértelmű, hogy ennek az értékes területnek állami tulajdonnak kell lennie.
– Amióta Mitnyan György a polgármester, azóta szemmel láthatóan sokat változott a kerület. A közösségi területek megújultak, újjáépültek, vagy újak keletkeztek. Gondolok itt a Királyhágó térre vagy a Szent László-templom előtti térre, Jókai Mór szobrával. De a Normafa környéke is rendezett lett, turistautakkal, új padokkal, játszóparkkal.
– Ez büszkeséggel tölt el. Azon túl, hogy a Szent János Kórházban születtem, elfogult vagyok, mert szeretem a kerületet. Sok polgár is úgy látja, negyven éve nem volt ilyen változás közterületeinken. Azt gondolom, hogy esztétikai és ideológiai váltás is történt ezen a területeken, ami minőségi változást hozott a Hegyvidéken. De ezzel együtt járt a tulajdonosi szemlélet megerősítése is, mert közel harmincezer négyzetméter új térkő burkolat van az utakon és a járdákon, erre vigyázni kell. Például a Böszörményi út egyik oldalának burkolatát a vállalkozói tőke bevonásával közösen raktuk le. Azt mondtuk, ha valaki kábelt fektet le, akkor mi méltányos területhasználati díjat állapítunk meg, viszont ő cserélje ki a burkolatot. Így mindenki jól járt.
– A kirándulók egyik célpontja immár kétszáz éve a Disznófő-forrás és a vendéglő. Most már évek óta be van kerítve a forrás, a vendéglő nem működik. Kőtörmelék, sitt mindenütt. Siralmas a látványt e nagy múltú erdővidéken.
– A tanácsrendszer végén privatizálták, ma is magánkézben van. Ami érthetetlen, hogy egy természetvédelmi területen a forrást el lehet zárni a közönség elől. Jelenleg magántulajdonosok marakodnak érte. Szinte mindegyik érintettet megkerestem, és felajánlottam, hogy az önkormányzat ezt rendezné, megvásárolná a Disznófő és környékét, s újra megnyitná a polgárok előtt. Sajnos még nem tisztázódott a tulajdonosok kiléte; ez cifra történet, vagyonátmentések történtek. A tanácsrendszer utolsó lehelete volt ez, amellyel kifújta a közvagyon köréből ezt a vagyontárgyat. Amikor tisztázódnak a dolgok, az önkormányzat hajlandó megvenni a Disznófőt, ahogyan a Fogas étteremmel is tettük. Először támadtak, hogy miért költünk a Fogasra ennyi pénzt. S lám-lám, beletettünk hatvanmillió forintot, a másik százegy-néhány millió forintot a vállalkozói tőke, és ma a Hegyvidék egyik legjobb éttermévé vált. Tehát megmentettünk egy műemléket, s a magántőke üzemelteti. Kiváló példa arra, hogy nem kell feladni azt az elképzelést, hogy vissza lehessen csempészni a Hegyvidék jellegzetes épületeit. Folyamatosan dolgozunk, 1995 óta a német kisebbség háza megújult, a Máltai Szeretetszolgálattal közösen felújítottuk a volt Laszlovszky-majort, jelenleg a Városmajor utcában a Barabás-villa műemléki rekonstrukciója folyik. Ebben a ciklusban befejeztük az 1900-as években épült Kós Károly-iskola teljes rekonstrukcióját. Tehát nagy gondot fordítunk arra, hogy ne csak a szellemi, hanem az épített környezetünk műemlékei is a lehető legjobb állapotban fogadják az új évezredet.
– Közeledünk a választási kampány finiséhez. Polgármester vagy fideszes politikus elsősorban?
– A kettő szorosan kapcsolódik, de ketté is válik. Azt gondolom, polgármesterként markáns politikai kampányt nem kell kifejtenem. Sajátos a helyzet. Nagyon kevés ember van ebben a kerületben, aki ne tudná, hogy melyik pártnak vagyok a tagja és mely pártok jelöltek engem polgármesternek. Ugyanakkor, ha én a kerületben bármit teszek, azt automatikusan hozzákapcsolják a Fidesz-Magyar Polgári Párthoz és azokhoz a pártokhoz, amelyek engem támogattak. Ebből következően a polgári pártokat jelenítem meg minden egyes cselekedetemmel. Így ha nem teszek mást, mint hogy a lakóhelyemtől a hivatalomig gyalog besétálok, már ez is valamiféle szerepvállalás. Ha bármilyen eseményre megyek, nem kell kimondanom, hogy hová tartozom, azt az emberek nagyon jól tudják. Az természetes, hogy a négy év munkája most megjelenik a választási eredményben is. Ennyiben pedig különös gondot fordítok arra, hogy ezek az eredmények természetesen hitelesként tűnjenek fel a választópolgárok előtt. A választásnak arról kell szólnia, hogy a polgárok – amikor pártot választanak és leadják a voksukat – mérlegeljék, milyen négy évet tudhatnak maguk mögött. Ennyiben összetalálkozik a párt- és társadalmi, közéleti státusom, de a mögöttünk hagyott sok munka miatt úgy érzem, külön-külön nem kell egyiket vagy másikat hangsúlyoznom, az emberek fejében ez úgyis összetalálkozik. A XII. kerületnek Pokorni Zoltán az országgyűlési képviselője, s ő büszke lehet arra, ami az elmúlt négy évben a kerületében történt. Ez a siker részben az ő sikere is, részben az enyém, de egymás ellenében vagy egymástól elkülönítve ez a munka nem végezhető. Azt hiszem, jól dolgoztunk együtt.
Fidelitas
Fidelitas: A hazai balos politikusok Ukrajna mellett kampányolnak
