Egy másik aláíró viszont az MSZP igazságügyminiszter-jelöltje lett. Nyakunkon a választás. Mielőtt szavazol, olvasd el a közleményt még egyszer.”
Természesen az említett közlemény másolata is ott lapult a levélben. Ebből az derül ki, a hazai ügyvédek és ügyészek érdekképviselői erősen aggódnak amiatt, hogy veszélyben érzik az igazságszolgáltatás függetlenségét részint a végrehajtó hatalom, részint a médiumok által. Ez így nem is lenne baj, aggódni állampolgári jogon is lehet – ezt a jogászok tudják a legjobban. Barátom avégett háborgott (ezt is lehet állampolgári jogon), mert a borítékban ott lapult egy kampányfecni is. „Ha nagyot akarsz szívni…!” aláírással, egyértelműen a Fideszre célozva.
Ja, azt nem mondtam még, hogy aláírója nem volt a körlevélnek, ahogyan a borítékon sem szerepelt feladó. Az aggódó jogászaktivisták inkognitóban maradtak, mint a föld alatti elvtársak annak idején.
Ügyvéd barátom természetesen adta volna nevét ehhez a cikkhez – én szóltam neki, hogy inkább ne. Ahol ilyen a levelezési stílus, ahol enynyire mélyek az anonimitás gyökerei, ott minden megtörténhet. (Mint az Ausztria-lottónál.) Így viszont csak annyi történt, hogy barátom öszszegyűrte, megtaposta, majd miszlikbe tépte a „Ha nagyot akarsz szívni!” kampányfecnit, s kijelentette, ha eddig nem tudta volna, kire kell szavaznia április hetedikén, hát most tudja, de nagyon.
Hamis bankjegyek áraszthatják el az országot
