Kristályok és katedrálisok kutatója

Budapest XVII. kerületének díszpolgárát, Kálmán Alajost, noha a természettudományok művelője, sokan inkább mint művészettörténészt ismerik. A rendszerváltozás előtt szerepet vállalt abban a kerületi művészbarátok körében is, ahol a tiltott művészek is bemutatkozhattak. A megszüntetett csoport helyébe lépő Vigyázó Ferenc Társaság elnökévé választották, amelynek ma is tiszteletbeli elnöke.

Nemzetközi hírű kémikusból hogyan lett a katedrálisokról mindent tudó amatőr művészettörténész? – kérdezem Kálmán Alajost, a Magyar Tudományos Akadémia tagját, a kémiatudomány doktorát, Akadémiai- és Széchenyi-díjas tudóst.
– A természettudományos kutatás minden öröme és felfedezése túlságosan objektív, nem adja meg azt a lehetőséget, hogy önmagát is megvalósítsa az ember. Ezért gyakori a humán tudományokban való jártasság a természettudományok művelői között. Az ELTE TTK vegyészkarán végeztem, a tanulóévekben is nyitott voltam a művészetek irányába, de nem volt időm foglalkozni velük. A diploma megszerzése után rádöbbentem, hogy alig ismerem az ország múzeumait. Fanatikusa lettem a művészeteknek. Amikor kikerültem Moszkvába, Leningrádba, ott is a múzeumokat bújtam. Aztán jött az Olaszországba szóló ösztöndíjam, majd két évvel később Anglia, ahol egy teljes évet töltöttem.
– Hogyan sikerült Olaszországba, majd Angliába ösztöndíjat szereznie?
– A Kádár-korszaknak ebben a szakaszában már nem akasztottak, de a nem elvtársakkal keményen bántak. A kristályok szerkezetének ismerete nélkül nem lenne molekuláris biológia, de számítástechnika sem. Az olaszoknak 1966-ban volt számítógépük. Mai szemmel persze nagyon primitív, de a számításaimhoz feltétlenül kellett. Így sikerülhetett. A kristályok szerkezetének meghatározása röntgensugár segítségével című munkámra felfigyelt egy angol professzor, így kerülhettem ki Angliába. A szigetországban jöttem rá arra, ha meg akarom ismerni egy nemzet kultúráját, akkor erre a legjobb helyek a katedrálisok, ott megmutatkoznak a nemzeti karakterek. A katedrális nálam egyfajta megszállottság, a múlt évben „hét újat gyűjtöttem”. Így már körülbelül százharmincról tartok előadásokat. Különben a kristályrácsok és a katedrálisok között bizonyos párhuzam vonható az ismétlődésnél.
– A XVII. kerületben nincsenek katedrálisok, de rendkívül intenzív művészeti élet – nem csekély mértékben önnek köszönhetően – igen.
– Először a kerületi művészbarátok köre alakult meg, ahol Tóth Tibor művészeti vezető „a három T” közül a tűrés és tiltás közötti művészeket mutatott be. A kiállításokon magas színvonalú, az „utolsó buszig tartó viták” alakultak ki. Ez a meghatározás a belső kerületekből érkezőknek volt fontos. Megszüntették a kört. Az utódnak számító Vigyázó Ferenc Társaság elnöke voltam, tiszteletbeli elnöke vagyok. A kerületi épületek közül az Erdős Renée-házhoz kötődöm, a kiállításokat is itt rendezzük. A rákoskeresztúri német és tót falu helyén panelskatulyák nőttek ki. Ceausescura mutogatunk, de itt volt falurombolás. Kitépték az embereket az egyszerű, de humán környezetükből. Aztán rájöttek, közöttük terjed járványszerűen a szívinfarktus. Az ő életüket szerettük volna, szeretnénk valami széppel gazdagítani.
– A kerületben sok kirándulási lehetőség kínálkozik. Ön merre szeret sétálni, mit tapasztal, min elmélkedik ilyenkor?
– A Merzse-mocsárhoz járok, ami természetvédelmi terület. Korábban az Erzsébet-telep felé eső résznél egy lyuk tátongott a kerítésen, ott mentem be biciklivel, vittem a gyerekeket is apám sírjához. Feltűnő volt egy telep, ahol lepusztult gépeket halmoztak fel. A dolog utólag vált egyértelművé: ez a 301-es parcella… Szívügyem az erdő, a gyermekkoromat keresem itt, ahol az MTA erdészlakában születtem. És mit találok? „Zóna nélküli” lányokat és szemetet. A késő kádári gulyáskommunizmus, a vidám barakk legnagyobb bűne, hogy mindenki ott csalt, lopott, ahol elnézték neki, a mindent szabad, ha nem veszik észre elv uralkodott és rombolta az erkölcsöt. Mindenkit befröcskölt a gulyás leve. Ez vezetett oda is, hogy sokan a saját szemetüket közterületekre rakják. Hiányzik a valláserkölcsi oktatás. Félre ne értse, ez nem vallásosságot, még kevésbé vallási intoleranciát jelent, de jelenleg nincs erkölcsi értékrend. Ebben a szétzilált társadalomban hovatovább senki nincs tekintettel a másikra, mindezt alá is támasztják egyesek a túlhajtott liberalizmussal. Az értékeket kellene sokkal erőteljesebben propagálni Mammon helyett, hogy az óriási kincsesháznak tudjanak örülni az emberek: annak a kultúrának, amit elődeink hoztak létre.