- MAGÁNRENDELŐ -

Sajnos nincs testvérem. Ikertestvérem meg aztán végképp nincsen. Na, tőle kaptam egy levelet:

Kedves Bratyó!
Örültem soraidnak, meg annak, hogy jól vagy. Az a bizonyos dolog, amiről írtál, nem hagy nyugodni. Hogy politikai jellegű kritika ért, ezt vagy nem értem, vagy nem hiszem.
Te, aki mindig nagy ívben kerültél minden megnyilvánulást ebben a témakörben… Bár írtad, hogy csak pletykaszinten jutott el hozzád a negáló megjegyzés, tehát jelentősége nem sok van, mégis bánt.
Persze manapság minden félreérthető. Ha bal lábbal kelsz fel, leírnak a jobb körök, ha jobbodat nyújtod, leírnak a bal körök. Manapság meg kell nézned, hogy milyen televízióban nyilatkozol, vagy melyik újságban jelensz meg, mert beazonosítanak.
Azért ne vidd túlzásba az óvatoskodást, ha lehet. Írtad, ha valahova mész, úgy választod meg az útvonalat, hogy lehetőleg ugyanannyiszor fordulj balra, mint jobbra, nehogy az ellenkező tábor ezt felrója neked. Meg hogy a hajadat középen választottad el, hogy átszereltetted a kocsid kormányát a két üléstől egyenlő távolságra, és a szívedet, a májadat, a lépedet és a vakbeledet is középre operáltattad ugyanezen okokból. Ezeket még megértem valahogy, de azt már nem helyeslem, hogy azért akarsz öngyilkos lenni, nehogy véletlenül egy bal- vagy jobboldali színezetű napon érjen utol a halál. Értem én, hogy miért tennéd. Ha te választod meg az időpontot, számba véve minden évfordulót, rendezvényt, akkor talán találhatsz egy semleges napot, amikor végezhetsz magaddal, és mindenki szeretettel gondol vissza rád.
Ennek ellenére nem helyeslem, hogy így tégy.
Kérlek, viseld el inkább a látszat alapján gyűlölködők pillantásait. Hidd el, hogy az élet többet ér! Aki nem annak alapján ítél, amit írsz és teszel, annak ne vágyj a rokonszenvére. Nehogy azt hidd, hogy ifjúkori példaképeidet, Carl Sagan csillagászt, Szent-Györgyi Albert biokémikust, Karinthy Frigyes írót és John Lennon zenészt mindenki szereti és tiszteli, és aki szereti, az mind érti is őket. Nehogy azt képzeld, hogy mindenki vállalja a gondolkodással járó kínokat, és lemond a kényelmes, érzelmi alapú döntésekről.
Persze tudom, hogy tudod te ezeket, csak nem fér bele a fejedbe. Szégyellem is magam, amiért győzködni próbállak itten. Amilyen makacs vagy, úgysem fogadsz szót nekem.
Ha másért nem, azért biztos hallgatsz rám mégis, hogy akármilyen napon dobod is el magadtól az életet, én utálni foglak érte. Tehát megdől a számításod: lesz, aki haragszik rád, így aztán nem érdemes megtenned. Meg aztán nem is aggódom miattad, mert ez a levél el sem jut hozzád, hiszen én nem is létezem, így nem írhattam le ezeket. Sőt te sem írtál nekem egy sort sem, mert nincs címem, se testem, a lelkemről már nem is beszélve, bár ennek a filozófiai viszonylatába nem szívesen bonyolódnék bele. Így aztán nem zavar ez az egész, mert nincs is ez a probléma. Csak egy illékony fodrozódás a tenger felszínén. Egy sebesség nélküli tömeg, vagy egy tömeg nélküli sebesség a részecskék világából, egy lidérc vagy látomás a neuronok elhibázott kapcsolódásaiból.
Úgyhogy el sem búcsúzom tőled: egy finom fuvallat a szervezet mélyéről.


MÉLYINTERJÚ

Riporter: Kissé elfogódott vagyok, hiszen stúdiónk vendége a XX. századi történelem legnagyobb politikai személyisége, úgyhogy be sem kell mutatnom őt. Nagy öröm számomra, hogy többéves időegyeztetés után végre sikerült önt mikrofonvégre kapni. Ha megengedi, akkor most aktuális politikai kérdések helyett inkább személyesebb dolgokról faggatnám.
Politikus: Tessék.
R.: Gyerekkori elhatározás, vagy véletlen, hogy politikai pályára lépett?
P.: Mindkettő. Gyerekkoromban véletlenül elhatároztam, hogy politikus leszek.
R.: Mik azok a különleges tulajdonságok, képességek, melyek ön szerint elengedhetetlenek ahhoz, hogy valaki ilyen sikeres legyen az ön hivatásában?
P.: Nézze, én egy önző takony vagyok. Nekem mindig csak az volt a fontos, hogy sokkal jobban éljek, mint azok, akik megválasztanak. Nem kell ehhez semmilyen különös képesség.
R.: Ö… de hát azért… azért ez is egy szakma, ami komoly szaktudást igényel. Ezt is tanulni kell, nem?
P.: Á, nem mindenkinek. Aki eleve olyan hernyónak születik, mint én, az könnyedén félrevezeti az embereket. A választások idején összevissza ígérgetek mindent, ha hatalomra kerülök, akkor meg már úgyis azt csinálok, amit akarok. Úgyhogy ennyi az egész.
R.: És… ha ez így van, lelkifurdalása nem volt soha?
P.: De, de, de. Egyszer kihagytam egy jó kis ingatlanvételi lehetőséget. Nagyon sajnálom.
R.: Ön szerint minden kollégája így működik?
P.: Nem, biztos akadnak kivételek is, de azok mind önfeláldozó, egészséges lelkű emberek. Ezzel szemben a hozzám hasonlók általában valamilyen személyiségzavarral küzdenek. Innen a hatalomvágy. Ugye?
R.: Nem tart attól – és elnézést a rosszhiszemű feltételezésért –, hogy ez a szemlélet – figyelembe véve az ön hatalmas befolyását – esetleg az emberiség tragédiájához vezethet?
P.: Köpök rá! Nekem olyan mindegy, hogy halálom után ki hogyan öli meg a másikat szorult helyzetében. Én csak azt érzékelem, ami az én életemben történik, és az a lényeg.
R.: Van-e valami üzenete az ifjúságnak?
P.: Igen, igen. A fiam menjen haza este nyolcra, mert szétrúgom az agyát!
R.: Köszönöm a beszélgetést.