Pest kulturális fellegvára volt a Royal Szálló

A pesti kulturális élet központja a XIX. század elején vitathatatlanul a Royal Szálló volt. Mi sem érzékelteti ezt jobban, mint hogy neves közéleti személyiségek, szép számú művésztársaságok verődtek össze a Royal termeiben. Talán kevesbé közismert, hogy az első mozifilmet is itt vetítették. Az 1957-ben kissé megcsonkított szállodából most luxushotel épül, amelyet a tervek szerint ez év szeptemberében adnak át a kivitelezők.

A Royal Szálló az 1896-os millenniumi kiállítás vendégeinek épült. Az építő részvénytársaságot Budapest leggazdagabb szállodatulajdonosai alapították, majd megvásárolták a nagykörúti telket. Több helyet is kinéztek a luxushotel számára, de mivel a körútnak ez a szakasza már akkor a főváros egyik legforgalmasabb útvonala volt, ezért véglegesítették döntésüket.
A szállodát Ray Rezső úgy tervezte meg, hogy legtöbb ablaka a forgalmas útszakaszra nézzen. Az épület stílusát francia reneszánsznak nevezi a kor szakújságírója, és a kései várostörténész is. Karakterisztikus francia elemek találhatók a homlokzaton, különösen a tetőformálásban, és az alaprajz ötletében is. Az épület hármas tagolását a tetőformák hűen visszatükrözik, a szárnyak manzárdtetejét kisebb, finom vonású állóablakok ritmizálják. Az oszlopokra ugyancsak a francia hatás jellemző. Párizsból hozatták – az épületplasztikai ipar kínálatából – a négy évszakot ábrázoló öntöttvas figurát. Az enteriőr máig lényegében változatlan formában fennmaradt részletei a nagyteremben szintén a századforduló gazdag, franciás ízlésű rokokó dekorációját mutatja. Valószínűleg még egyértelműbb lenne ez a hatás, ha fennmaradtak volna a falfestmények is.
A tervezők a századforduló valamennyi technikai vívmányát felhasználták: a cél egyértelműen az volt, hogy kiszolgálásban és munkaszervezésben is a kor világszínvonalát elérő luxusépület szülessen. Volt itt posta, bank, fodrász, jegyiroda, s emellett két étterem, kávéház, Gerbeaud cukrászda, olvasóterem is épült, különböző szalonok és különtermek is működtek a kisebb társaságok részére. A pincében az élelmiszerraktárak mellett italkimérés volt. Kellemes, pihentető része lehetett az épületnek a pálmakert, amely az emeleti szállodavendégeknek az udvart még vonzóbbá tette.
Luxus uralkodott mindenütt. A termeket a városi polgárság számára is megnyitották, a fővárosiakat ugyanúgy kényeztették és kiszolgálták, mint a külföldi vendégeket. A kezdetektől művésztársaságok verődtek össze a Royal éttermeiben; a törzsvendég színészek, írók, újságírók itt határozták el a Fészek Klub megalapítását. Néhányan a szálloda bentlakásos vendégei voltak, így Heltay Jenő, Bródy Sándor, Hunyadi Sándor, valamint Krúdy Gyula, aki a beteg Ady Endrének olyan szobát szerzett, amely közvetlenül az utcáról biztosította a bejárást. Szomory Botrány az Ingeborg-koncerteken című vígjátékának ugyancsak a Royal adott otthont. És egy talán kevésbé ismert adalék: a Lumiére testvérek megbízásából a szállóban vetítették le a fővárosban az első mozgófilmet. Közel tíz éven át a kávéház különtermében 50 krajcárért mozizhattak a pestiek. Ez akkoriban nem volt csekély összeg, a polgárok mégis tódultak a moziba. A Royalban volt törzsasztala az úgynevezett royalista képzőművészeti körnek is, amely esküdt ellensége volt a modren művészetnek, ugyanakkor itt rendezett felolvasóesteket a Nyugat és a Vajda János Társaság. A nagyteremben a századfordulón egymást érték a hagversenyek és a kiemelkedő ünnepségek. 1909-ben itt mutatták be az első magyar repülőgépet is. 1915-ben a nagytermet mozivá alakították, ami ezután már soha nem vált a szálloda részévé. A második világháboú idején a Gestapo székháza volt a szálló.
1953-ban a teljes tetőszerkezet leégett. A hotel jelentősége mégsem csökkent, mert a Duna-parti szállodasoron ebben az időszakban egyetlen szálló sem állt már. Janáky István új rekonsturkciója szinte megsemmisítette a régi épületet. Kiszélesítette az előcsarnokot, s galériával két szintre osztotta. Leválasztotta a díszterem közlekedőrendszerét is. Beépítette a tetőtereket, a körúti homlokzatról eltűntek a kupolák, azok helyét a tető elszegényített, jellegtelenné tett kiemelése jelzi ma. 1961-ben végül 367 vendégszobával megnyitották a szállodát, amely harminc évig látta el ismét feladatát. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. 1991 őszén bezárta, majd 1997-ben eladta az épületet a Corinthia Befektetés Magyarország Szolgáltató Kft.-nek. Az új tulajdonos ígéri: a szállodát a régi tervek szerint építi újjá szeptemberre, olyannak, ahogyan mi már nem láthattuk. Az átépítéshez ugyanis az eredeti terveket használják fel.