Tisztelt Szerkesztőség!

Szalai Pál (Budapest): Az azért már mégiscsak sok, hogy Szabó A. Ferenc úr Bibó baloldaliságát tagadni próbálja (MN március 5.). Mindezt arra hivatkozva, hogy Bibó a Nemzeti Parasztpárt tagja volt. Mintha bizony a Nemzeti Parasztpárt nem lett volna baloldali párt! Egyáltalán: azt hogyan képzelik, hogy Jászi nemes alakját bemocskolják, Bibót viszont ki akarják sajátítani? Mindketten a demokratikus szocializmus gondolkodói voltak. Bibó mindig vállalta ezt a szellemi rokonságot. Egyébként: az önök által annyira gyűlölt 1945–48-as évekhez Bibó jóval több reményt fűzött, mint Jászi, aki az akkori helyzetet meglehetős szkepszissel figyelte. A Horthy-rendszert azonban mindketten gyűlölték.
*
Kovács Géza (Budapest): A Magyar Nemzet régi olvasója vagyok. Jónak, tárgyilagosnak értékelem ezt a lapot. Van azonban egy kivétel, és ezt sajnálom. Ez pedig az Izraelről, az izraeli–palesztin konfliktus egyre súlyosabb és véresebb eseményeiről szóló beszámolók. Mintha azt sugallnák, hogy ezeknek a szörnyű öldökléseknek az egyedüli okozója Izrael agressziója az „ártatlan” palesztinok ellen. A március 5-i számban „Izraeli hurok a palesztinok körül” című írás közli, hogy „Saron azért hívta össze a kabinetet, hogy eldöntse, miként válaszoljon – a hét végi 24 óra leforgása alatt 21 izraeli halálát okozó – palesztin merényletre.” Utána részletesen leírja a cikk az izraeli harckocsik behatolását, melynek nyomán négy palesztint megöltek. Írják, hogy rakétával felrobbantottak két személygépkocsit (hat halottal, köztük öt gyermek). Idézik egy izraeli miniszter fenyegető nyilatkozatát. Azt már nem tartják fontosnak részletezni, hogyan is halt meg 21 izraeli, és köztük voltak-e ártatlan civilek, vagy esetleg gyermekek is.
*
Juhos László (Budapest): A Magyar Nemzet Nézőpont rovatában (03. 14.) Benes-dekrétumok 1996-ban címmel Berényi Szabolcs írását közölte. Ebben részletek szerepelnek az Országgyűlés 1996. május 28-án megtartott ülésszakon a képviselők által Benes-dekrétum ügyében folytatott vitájáról. Fontosnak tartom felhívni a közvélemény figyelmét, hogy a képviselők vitáját a T. Házban nem egyszerű szavazás, hanem név szerinti szavazás követte. A név szerinti szavazás során kilenc MSZP-s képviselő az ellenzékkel együtt szavazott, és 23 MSZP-s képviselő pedig tartózkodott. A miniszterelnök Brüsszelben Benes-ügyben újságírói kérdésre adott válaszának negatív belpolitikai megítélésében Kovács László, az MSZP elnöke jár az élen. Kovács napjainkban az ügy jegelése mellett kardoskodik. Kovács elnök valamiről megfeledkezik, egykori főnökének párizsi útjáról. Horn Gyula Párizsban az alapszerződésben vállalta, a magyarok és a szlovákok a két ország viszonyát terhelő minden ügyről párbeszédet folytatnak. Ismert a közvélemény előtt, hogy 1996-ban Kovács külügyminiszterként a Benes-dekrétumról a szlovákokkal nem kezdeményezett párbeszédet. A fentiek alapján arra gondolok, Kovács az SZDSZ-szel igen, saját pártjainak politikusaival pedig nem gyakorta egyeztet. A miniszterelnök brüsszeli válaszával szembeni Kovács-kirohanások alapján úgy látom, az MSZP elnökének egyeztetési mechanizmusa változatlan.
*
Az Új Dunántúli Napló március 8-i számában azt írja: Csizmadia Ervin politológus a magyar demokrácia égbekiáltó arcul csapásának minősítené, ha elmaradna a szópárbaj. Szerinte a közvélemény ki fogja kényszeríteni Orbán Viktorból, engedjen Medgyessynek, mert négy éve kihívóként épp Orbán szabta a „küzdelem” feltételeit Horn Gyulának. Ugyancsak e cikkből egy másik idézet, melyet az MSZP miniszterelnök-jelöltje mondott: „Nincs okunk arra, hogy megfosszuk a polgárokat a nyugodt mérlegelés, értékelés lehetőségétől, a sajtót a látottak és hallottak teljes körű bemutatásától, elemzésétől.” Engedtessék meg nekem is, hogy mint felnőttkorú, szavazati joggal rendelkező állampolgár, én is részese lehessek a „közvéleménynek”.
Ebbéli minőségemben először is elvárom, hogy rám is tekintettel legyenek, amikor rám, mint közvéleményre hivatkoznak. Tehát, mint a közvéleményhalmaz egyik eleme, a következőket követelem: az Orbán–Medgyessy-vita természetesen legyen nyilvános, és azon részt vehessen bármely, a vita iránt érdeklődő médium, hogy én, a közvélemény egyede, kiválaszthassam azt a tévécsatornát, melyet egyébként is nézek, és melynek hitelt adok. Továbbá kérem, szíveskedjenek a tisztelt pártvezetők és seregnyi politológusok, szociológusok és egyéb tudor
„-lógusok” megengedni nekem, hogy valóban legyen egy szabad, csendes napom, amikor a nagy kampányt záró vita után magamban, minden befolyástól mentesen értékelem az elhangzottakat, és meghozom döntésemet a vasárnapi szavazásomról.
Higgyék el, kérem, képesek vagyunk mindenféle elemzés nélkül is dönteni. Erre hatalmaz fel a szabad választásról szóló törvény. Hadd legyen a döntés a miénk, és ne cincálják szét a beszédet, ne forgassák azt ki mindenféle tudós fejek. Négy év alatt egyetlen alkalommal várják ki türelemmel a hétfői napot, és a szavazás után aztán elemezzék a vitát kedvükre, akár betűről betűre. A döntés a miénk, nagykorú szavazópolgároké. Egy szavazat erejéig az önöké is, elemzőké, politológusoké.
Varga Dalma Pécs
*
Megütközéssel hallgattam Kovács László MSZP-pártvezér elutasító indokait az Orbán–Medgyessy április 5-re tervezett tévévitaműsorral kapcsolatban. Szerinte azért nem megfelelő az időpont, mert nincs már idő a kampánycsend miatt a médiáknak és a politológusoknak megmagyarázni a választóknak az ott elhangzottakat. Ma már nincs szüksége a magyar népnek és a választópolgároknak, hogy az újságok és a politológusok magyarázzák el, hogy mi a jó és mi a rossz, és hogyan kell érteni, értelmezni azt, ami a televízióban magyar nyelven elhangzik. Sértése és lebecsülése a választópolgároknak egy párt vezetőjétől, hogy gyenge felfogóképességű, szellemileg elmaradott, korlátoltnak tartja őket, akik magyarázatra, baloldali útbaigazításra szorulnak.
Kikérem a magam és a többi választópolgár többségének nevében ezt: sem szellemileg elmaradottak, sem korlátoltak nem vagyunk. Hogyan pályázhat egy ilyen egyén arra, aki ilyet állít, hogy a Magyar Köztársaság kormányfői székét töltse be? Vagy talán majd egyes tárgyalásainál (ha erre egyáltalán sor kerülne) haladékot kér, hogy a média és a politológusok magyarázzák el neki, hogy milyen döntést kell hoznia?
Velkey Béla Miskolc
*
Megütött egy kifejezés Medgyessy Péter, a miniszterelnöki vitaidővel kapcsolatos álláspontjára való reagálásában: „Örülök, hogy Orbán Viktor meghátrált, és…” Választhatta volna azt a kifejezést, hogy „elfogadta ajánlatomat”, vagy „hajlandó az első forduló előtt is…”, és még számtalan barátságosabbat, elegánsabbat is. De ő nem! Mert ő, bizonyára kampánytanácsadói javaslatára, hogy minden alkalmat megragadjon „fölénye” bizonyítására, a „meghátrált” kifejezést alkalmazta. Milyen snassz – mondom én erre, amúgy pestiesen!
S mennyivel bizalomkeltőbb Orbán Viktor nyugodt udvariassága, megfontolt toleranciája, ami számomra, aki krisztushitű ember vagyok, még a szeretet távoli derengését is bizonyítja. S ez tölt el reménységgel: mert a szeretet miondennél erősebb.
S. Gyurkovics Mária Budapest
*
Medgyessy Péter annyit emlegette vitára való hajlamát Orbán Viktorral, hogy derült égből villámcsapásként érte a hír, miszerint a miniszterelnök elfogadta a kihívást. Szemmel látható zavart okozott az MSZP soraiban, erre az eshetőségre aztán igazán nem voltak felkészülve. Medgyessy kihívásában csak néhány „apróságot” óhajtott meghatározni, úgymint: mikor, hányszor, hol és miről akar vitázni.
Ehhez képest a miniszterelnök válaszát minősítette ultimátumszerűnek. Az embernek az volt az érzése, hogy talán még azt is meg fogja határozni, miszerint Orbán Viktor miket válaszolhat.
Egyébként milyen miniszterelnök-jelölt az, aki a választópolgárokat és a közszolgálati televíziót is ki akarja zárni az egészből?
De a legmegdöbbentőbb, és egyben árulkodóbb mégis az volt, hogy miért nem akarják közvetlen a választás előtt a vitát. Azt mondták, időt kell adni az embereknek, hogy a sajtó és elemzők segítségével fel tudják dolgozni a hallottakat. Tehát Medgyessy mondhat bármekkora ostobaságot, majd jönnek az újságok, tévék, és a szokott módon, nosztalgiával gondolván a régi szép időkre, belesulykolják az emberekbe, hogy micsoda fantasztikus volt a szocialista jelölt, s milyen szellemesen, és okosan vitázott.
Medgyessy azt feltételezi a választópolgárokról, hogy önmaguktól nem képesek felfogni és eldönteni, mit is hallottak. Ez a gondolatmenet a jelöltet minősíti.
Koczka Sándor Gyöngyös
*
Lehet, hogy én nagyon öreg vagyok, ám visszaemlékezem fiatal katonakoromra, karpaszományos őrsvezetőként leszolgált időszakomra. Akkor kellett megtanulnom a Clair-kódexet. Ebben a kódexben volt rögzítve a lovagias párbaj szabályzata. Bizony meg kellett jól tanulni a kihívó és kihívott kötelességeit és jogait, nemkülönben a párbajsegédek kötelmeit. Ma, a politikai életben is vannak életre-halálra menő, bandázs nélküli küzdelmek, kihívottak és kihívók, körülvéve a párbajsegédek udvarával (holdudvarával).
A mai politikai párbaj azonban nem a gentlemenra jellemző körülmények között zajlik. A kihívott felveszi a kesztyűt, elfogadja a kihívást, ő, illetve segédeik megegyeznek a feltételekben. A kihívott megválasztja a fegyvernemet, a helyszínt és az időt.
A mai politikai dilemma nem a Clair-kódex szabályai szerint zajlik. Ám ennek csak egy oka van, az ellenfél, a kihívó, nem a gentlemenre jellemzően, az elemi korrektség nélkülözésével viselkedik. Nem akar sem az időben, sem a helyben megegyezni, sőt transzponálva az adott politikai helyzetre, a fegyvernemben sem, a tematikában is ő, mármint a kihívó MSZP akarja az összes feltételt diktálni. Hát az ilyent – legyen az személy, avagy párt – párbajképtelennek kell és lehet nyilvánítani.
Dávid Gábor Budapest