Többszintű és hatékony marketingre van szükség

Szinte közhelynek számít ma már, hogy Magyarország termálvíz-nagyhatalom. Tehát rendelkezünk egy nemzetközileg is versenyképes erőforrással – a gyógyvízzel – és az erre épült klasszikus medicinával, ugyanakkor a magyar gyógyhelyeken kiépült infrastruktúra európai összehasonlításban még sok kívánnivalót hagy maga után. Ezen szeretnének segíteni a Széchenyi-tervvel és annak egészségturizmus-fejlesztéssel foglalkozó programjával.
A Danubius Rt. hévízi gyógyszállodáit vezetem 1991 óta, közvetlen tapasztalatokat szereztem a gyógyturizmus terén, megismerve annak gondjait és sikereit. Az a megtiszteltetés ért 2000 márciusában, hogy Matolcsy György gazdasági miniszter felkért: vegyek részt egy, a gyógyturizmus fejlesztésével foglalkozó munkacsoportban, amely a Széchenyi-tervhez készít szakmai háttéranyagot. Az elmúlt egy évben beindult a nagyszabású termékfejlesztés. Új gyógy- és élményfürdők, valamint gyógyszállodák épülnek állami segítséggel, amit a szállodásszakma általában örömmel fogadott.
E rövid cikkben egy-két olyan gonddal kívánnék foglalkozni, amely a szakmát nyugtalanítja, illetve amellyel kapcsolatban a konjunktúra ellenére sem látunk rövid távú megoldásokat.
Vigyázni kellene a Széchenyi-terv támogatásával megvalósuló projektek régiós halmozódására. A legnagyobb beruházások Nyugat-Magyarországon zajlanak. Ismereteim szerint az unió területén gazdaságilag nem támogatják 30-50 kilométeren belül olyan fürdőkomplexumok építését, amelyek a termálvíz-utánpótlást veszélyeztetik, illetve piaci veszély mellett a régió fenntartható turizmusát terhelnék túl.
Szükségesnek tartom a területi elvű gyógyfürdőhelyi igazgatóságok felállítását, ahogy ezt a Széchenyi-tervhez készített háttéranyagban is megfogalmaztuk. Az igazgatóság német, illetve osztrák mintára a hazai fürdőhelyeken összehangolhatná az önkormányzatok, állami szervek, a lakosság és a vállalkozások tevékenységét, annak érdekében, hogy a térség még sikeresebb legyen. A gyógyüdülőhelyi igazgatóságok térségi partnerei lennének a regionális idegenforgalmi bizottságoknak. Az igazgatóság tagjai az érintett önkormányzatok képviselői, helyi vállalkozások és intézmények vezetői, valamint civil szervezetek képviselői lehetnének. E társaság kompetenciája az idegenforgalmi adónak a térség turizmusát erősítő felhasználása. A gyógyhelyi igazgatóságokban a kúrahely és az azt körülvevő települések érdekeiket delegáltjaikon keresztül érvényesíthetik. Az önkormányzatok jogaik egy részét átruházzák az igazgatóságra, delegáltjaikon keresztül belefolynak a vezetésbe, ellenőriznek, terveznek és vétójog gyakorlásával is élhetnek. Közösen alakítják ki a fenntartható turizmus fejlesztési tervét, amelyhez hozzárendelik az infrastrukturális fejlesztéseket. Megakadályoznak minden ellentétes érdekű beruházást, környezeti ártalmat és imázsrontást. Gazdálkodnak, ezáltal további forrásokhoz jutnak a kúrahelyi létesítmények működtetéséhez, valamint a vendégek közérzetét javító beruházások és fejlesztések megvalósításához (gyógytényezők biztosítása; kúracentrum működtetése, promenád, gyógypark kialakítása; kúrahelyi tanácsadás és ellenőrzés; folyamatos minőségellenőrzés; kulturális rendezvények, programok szervezése; marketing, imázsépítés; információs központ működtetése).


A rendszer nagy előnye lehetne a turizmus prioritásának megtartása, valamint a minőségi garancia.
A jövőorientáltság, a folyamatosság – mivel nem függ a négyévenkénti választásoktól – érintett települések együttes fellépésének ereje, anyagi lehetőségek koncentrálása a gyógyturizmus jövője érdekében, valamint összehangoltság a regionális és országos programokkal. E cél megvalósításához elkerülhetetlen az önkormányzati törvény módosítása.
Meglévő és épülő gyógyszállodáink és fürdőink sikerét hatékony marketingmunkával alapozhatjuk meg. Ahhoz, hogy a megnövekedett kapacitásokat egyaránt el lehessen adni külföldön és belföldön, nagyon jól szervezett, többszintű marketingre van szükség, és ez sok pénzbe kerül. A második világháború előtt Magyarországnak több mint húsz irodája volt Európában és a Közel-Keleten, ami csak a gyógyturizmusra fokuszált. Erősíteni kell az ország-, a régió-, de legfőképpen a kistérségi vagy városmarketinget. Hiányoznak a színvonalas invitatív anyagok. Az önkormányzatok sok helyen még nem ismerték fel, hogy ez az ő feladatuk. Ma az egészségturizmusban a vállalati marketing játssza a főszerepet. Mivel a gyógyhelyeken a vendég az átlagosnál hosszabb időt tölt el, rendkívül fontos a potenciális látogatók minél szélesebb körű tájékoztatása, és ez nemcsak a gyógyszállodák feladata. Fontos a szakmai kör, az orvosok tájékoztatása a magyarországi gyógyvizek és kúrák kedvező gyógyászati hatásairól, valamint a legfrissebb tudományos kutatások eredményeiről. Ki kell dolgozni a regionális szemléletű marketingstratégiákat, amiben nagy szerepet játszhatnak a gyógyfürdőhelyi igazgatóságok.
Az egészségügyi ellátásunk minden szintjén hiányzik az a minőségi többszintűség, amely a több forrással rendelkező nyugati biztosítóknál fellelhető. Ezért a turizmus régióiban létre kell hozni a külföldi vendégek (betegek) részére az olyan minőségi ellátási formát, amelynél a személyi képzettség, a nyelvtudás, az épület és a felszereltség színvonala, valamint a higiénés feltételek valóban megfelelnek a legmagasabb elvárásoknak. Ilyen színvonalú ellátás, kórház hiányában (30-50 kilométeren belül) nem szabad nagy turisztikai fejlesztésbe kezdeni. A gyógyüdülők vendégei elsősorban az idősebb korosztályhoz tartoznak, ha külföldre utaznak, joggal elvárják a biztonságos, általuk megszokott egészségügyi hátteret.
A fentiek megvalósításával nagy lépést tehetünk annak irányában, hogy ne csak termálvíz-nagyhatalom legyünk, hanem gyógy- és termálturisztikai nagyhatalommá is váljunk az egységesülő európai piacon.
A szerző a Danubius Rt. hévíz-balatoni területi igazgatója