Új ismeretlen az ír egyenletben

Az ulsteri békefolyamat útja újabb aknamezőhöz érkezett. Az 1998-as nagypénteki megállapodás egyik tétele az elítélt terroristák szabadlábra helyezéséről szól. Nem általános amnesztiáról, hanem a többi feltétel betartásával párhuzamos folyamatról. Ezt kezdettől fogva sokan ellenezték, kivált addig, amíg az IRA komoly és kézzelfogható formában hozzá nem látott fegyverzetének felszámolásához. Ez a felszámolás az eredetileg tervezettnél sokkal lassabban megy, de az IRA nemrégiben bejelentette, hogy rövidesen újabb tételt tesz használhatatlanná meglevő fegyvertárából.
Tony Blair tavaly nyáron megállapodott Gerry Adamsszel, a Sinn Fein vezetőjével, hogy körülbelül száz, börtönből megszökött, illetve még el sem fogott köztársasági terrorista ellen visszavonják az elfogatási parancsot, illetve a kiadatási kérelmet, mivel jó néhányuk külföldön tartózkodik, mint például Rita O’Hare, a Sinn Fein jelenlegi washingtoni képviselője. Blairt azonban minisztertársai figyelmeztették, hogy az erre vonatkozó intézkedés könnyen megbukhat a parlamentben. Nem biztos, hogy ez eltérítené az IRA vezetőit a bejelentett fegyverzetcsökkentéstől, mert hiszen annak kettős célja az amerikaiak jóindulatának visszaszerzése, valamint az, hogy a Sinn Fein több szavazathoz jusson az Ír Köztársaságban májusban sorra kerülő választásokon.
Hosszabb távon azonban az amnesztia kérdésénél sokkal fontosabb az Ulsteri Unionista Párt döntése, hogy David Trimble, az ulsteri autonóm kormányzat főminisztere javaslatot terjesszen elő egy újabb ulsteri népszavazásra a tartomány fölötti szuverenitás ügyében. Utoljára 1973-ban volt népszavazás Ulsterben afölött, hogy a tartomány megmaradjon-e az Egyesült Királyság kebelében, vagy csatlakozzon az Ír Köztársasághoz. Akkor a Szociáldemokrata Munkáspárt, Ulster legnagyobb katolikus nacionalista pártja bojkottálta a népszavazást, és ezzel értelmetlenné tette eredményét. Azóta azonban eltelt egy emberöltő, és alaposan megváltozott a helyzet. Ezt tükrözi az, hogy valamennyi nacionalista csoport kész a részvételre a népszavazáson, sőt Gerry Adams, a Sinn Fein tényleges vezetője és Mitchel McLaughlin, a párt elnöke kifejezetten üdvözölte Trimble javaslatát. Érdekes a javaslat időmegválasztása is: húsvétvasárnap nagy ünnep az ír köztársaságiak kalendáriumában, az 1916-os húsvéti dublini felkelés emlékünnepe.
A nacionalisták pálfordulása demográfiai tényekkel magyarázható. A nagypénteki megállapodás kimondja, hogy a brit kormány északír ügyekkel foglalkozó miniszterének csak akkor kell népszavazást kiírnia a tartomány hovatartozásának kérdésében, ha úgy látszik, hogy a tartomány lakosságának többsége a fennálló helyzet megváltoztatását kívánja. Az 1981-es népszámlálás idején az ulsteri protestánsok, akik természetszerűleg a fennálló helyzet hívei, vagyis unionisták, még megközelítően kétharmados többségben voltak. 1991-re ez a többség 47 százalékra zsugorodott a katolikusok 42 százalékával szemben. A tavalyi népszámlálás végleges eredményeire még várni kell, de már most látható, hogy a két csoport közötti számszerű különbség tovább csökkent. Erre mutat az is, hogy az elemi és középiskolai tanulók között a katolikus gyerekek máris többségben vannak.
Trimble javaslata hazárdjáték: arra épül, hogy a szavazásra jogosult korosztályban a protestánsok még mindig valamelyest többségben vannak, és hogy nem minden katolikus szavazó kívánja az egyesülést az Ír Köztársasággal.
Megjegyzendő azonban, hogy eddig sem az ír, sem a brit kormány nem adott hivatalos választ Trimble javaslatára. Az ír kormány alighanem abba a helyzetbe kerülne egy ulsteri népszavazás esetén, hogy saját lakosságát is meg kell kérdeznie: akarja-e, hogy a még mindig legalább felerészt protestáns Ulster az Ír Köztársaság része legyen.