Dzsenínben nyilvánvalóan gerillaharc folyik. Mindkét oldal használja a nem reguláris harcászat fortélyait – csakhogy Izrael kiképzett katonákkal és a legújabb fejlesztésű fegyverekkel harcol, a házaikat védő palesztinok pedig kezdetleges flintákkal állják útját az inváziónak. A tűzharc következtében az izraeli katonák nem hódíthatják meg a várost, hanem – büntetőakciók módjára – házról házra járnak, a lakókat pedig a legbrutálisabb módon bántalmazzák vagy gyilkolják meg. A helyi beszámolók arról szólnak, hogy az „üresnek mondott” házakba a katonák gránátot dobnak, majd a munkagépek lerombolják az elszenesedett romokat.
A katonák az elfogott férfiakat elhurcolják, és – mint azt a CNN megerősítette – ketrecekbe zárják vagy megölik őket, családjukat pedig magára hagyják. Mivel a menekülttáborban nincs víz, áram és élelmiszer, az egyedülmaradtaknak kevés esélye van a túlélésre. Ezért sokan menekülni kényszerülnek. Egy asszony a BBC-nek úgy nyilatkozott, az izraeli katonák „félreérthetetlen jelzésekkel” engedték útjára őt és két gyermekét. Bár mindenét elveszítette, de még életben van.
Meghalt viszont az a legalább száz (más vélemények szerint ötszáz) palesztin, akiket a napokban tömegsírba hordtak teherautókon. Palesztin források szerint a gödör megásásához markológépet, az elhantoláshoz buldózert használtak. Koporsót nem. Ennek megtörténtét hevesen cáfolja Izrael, ám nincs senki, aki megerősíthetné állításukat. Segélyszervezetek, újságírók és mentősök várják, hogy segíthessenek a halott város lakosain – mindannyiszor izraeli gumibotok fogadják őket.
Európának, ezen belül is az Európai Uniónak kell lépnie, mert Amerika valószínűleg megint nem fog az asztalra csapni, hanem újra a békés egymás mellett élést hangoztatja, valamint azt, hogy Arafat tegyen meg mindent a terrorizmus megfékezéséért, vélik a megfigyelők. Bár az ügy iránti rokonszenv megvolna az öreg kontinens vezetőiben, mégsem várható azonnali lépés Izrael ellen. Uniós illetékesek szerint az EU-tagországokban nincs meg a szükséges politikai akarat ahhoz, hogy az EU–izraeli társulási megállapodás felfüggesztésével próbáljanak nyomást gyakorolni az izraeli–palesztin konfliktus rendezésére. Ugyanakkor előremutató lehet az a tény, hogy a múlt héten az Európai Parlament határozatban foglalt állást a társulási tanács – egyébként csak decemberben esedékes – ülésének mielőbbi összehívása és a társulási megállapodás felfüggesztése mellett. Ez a döntés összecseng azokkal a kijelentésekkel, amelyeket Franciaország, Spanyolország, Belgium, Olaszország és nagy ritkán Nagy-Britannia tesz. A britek Izrael 1982-es libanoni inváziója óta először most állították le a zsidó államba irányuló fegyverexportot; a belga kormányhoz közel álló Le Soir című napilap pedig egyenesen népirtásról beszél, amikor az Izraelben zajló eseményeket elemzi. A cikk szerint már nem háborút vív egymással a két fél, sokkal inkább az ellenség teljes kiirtása a céljuk – és erre bizonyíték a dzseníni mészárlás. A képbe beleillik az is, hogy a brüsszeli bizottság összeállította és folyamatosan frissíti azoknak az uniós támogatással épített palesztin létesítményeknek a listáját, amelyeket az izraeliek leromboltak vagy súlyosan megrongáltak. Az EU már korábban értésre adta, hogy ezekért alkalomadtán kártérítési igényt nyújthat be. A károk értékét jelenleg mintegy húszmilliárd euróra becsülik. Napirenden van továbbá az úgynevezett eredetvita, vagyis az a kérdés, hogy a kétoldalú kereskedelmi forgalomban miként kezeljék az Izrael által megszállt területeken lévő zsidó telepeken előállított termékeket. A zsidó állam ezeket is Made in Israel jelzéssel látja el, az unió álláspontja szerint azonban a vámmentesség csak az ország 1967 előtti határain belül előállított termékekre terjed ki.
origo.hu
Betörtek egy idős férfihoz Kazincbarcikán, majd megverték és kirabolták
