A Szilágyi Dezső tér

Cserép, majd Fazekas térként ismerték a cserépedényeket árusító gerencsérekről a középkori Alsó vásárteret, melynek arculatát a XIX. század végén felépült temploma alakította át jelentősen, mai nevét pedig Szilágyi Dezső igazságügy-miniszterről kapta 1903-ban.
A budai Vár alatt húzódó Víziváros két központja a középkorban a Felső vásártér, azaz a mai Batthyány tér, és az Alsó vásártér a mai Szilágyi Dezső tér körül épült ki. Az egykori Szent István és Szent Mihály külváros között a Duna-parton fekvő téren a XVIII. században hajókikötő, valamint napi és heti vásártérként működött. Innen ered az Alsó vásártér elnevezés, amelyet a dokumentumok szerint 1687-től használtak, az itt árult cserépedényekről később Cserép térnek, majd a XIX. századtól Fazekas térnek is nevezték. Rajta keresztül vezet az 1950-ben Bem rakpartra keresztelt – a múlt század közepéig Budai Felső Dunasornak, majd 1874-től Margit rakpartnak hívott – útvonal. Az 1870-es években ugyan már reformátusok is kaptak letelepedési engedélyt Budán, ám az önszerveződés útján létrejött egyházközségek templomukat ekkoriban még csak a városfalon kívül építhették fel, így a Vízivárosban letelepedett református hívők a várbeli evangélikusoktól kaptak helyet egyházi életük gyakorlására. Csak a városfalak lebontása után kezdhettek a szervezésnek. Országos gyűjtést kezdeményeztek egy saját templom építésére, aminek során bejárták Magyarországot és Erdélyt. Az épület helye körül nagy viták alakultak ki, hiszen a budai reformátusok azt kívánták, templomuk olyan helyen legyen, amit az egész főváros láthat.

Így esett a választás az egyik legszebb budai ponton, az Országházzal átellenben található akkori Fazekas térre, amit végül a főváros nekik is adományozott e célra. A tervezésére kiírt pályázatra beérkezett négy munka közül a bizottság döntése alapján – amelynek tagja volt a szaktekintélyként elismert Schulek Frigyes és Czigler Győző építész – a nyertes Pecz Samu egyetemi tanár lett. Indoklásuk szerint azért, mert terve „a többi munkákat messze fölülmúló, és a református vallási gyakorlatnak leghelyesebb architektúrai alaptípust érvényre juttató templomtervezet”. Az építőmesterek ajánlatai közül Majorossy Gézáét fogadták el és hamarosan, 1894-re meg is indulhatott az építkezés. A szép, kora gótikus templom a kortársak szerint nemesebb anyagokat érdemelt volna, de a pénzhiány végül diadalmaskodott az alkotói vágy felett. Két év alatt készült el a Duna-part legmagasabb tornyú – 62 méteres – nyerstégla burkolatú épülete, amit 1896 virágvasárnapján szentelhették fel. Az épület Pecz jellegzetes neogótikus téglaarchitektúráján kívül más jelentős vonásokat is mutat. Szokatlan volt ugyanis, hogy egy református templom középkori katolikus stílusban készüljön, ám az építész igen eredetien használta fel a gótikus elemeket a református vallási igények kielégítésére. A második világháború idején jelentős sérüléseket szenvedett épületet Percz Samu eredeti tervei szerint hozták helyre, a templom cserépburkolatát pedig a Zsolnay-gyár készítette el. A templom falai jelentős ünnepségeknek adtak otthont, itt eskették Adyt – sőt, temetésén is ugyanaz a lelkipásztor, Haypál Benő búcsúztatta –, de Horthy kormányzó István fiának esküvői ceremóniája is itt zajlott. A tervező emlékét a parkbeli neogótikus emlékkút őrzi. A tér többi háza a múlt századfordulón készült. A tér közlekedési szempontból nem túl jelentős, ám a Batthyány tér és Kelenföld között közlekedő 19-es villamos itt halad át. (G. R.)