Centrum

Alapvetően szerettem ezt a Kupa Mihályt, egyszer beszélgettem is vele a Pénzügyminisztériumban, jó volt a diskurzus, összetegeződtünk, szép arisztokratikusan trágárkodott a miniszter úr (jól állt neki). Egyik mellékmondatát sosem felejtem el: Igen, az volt a jó, amit a Fidesz csinált! Már fogalmam sincs, miről ment a szó, de bátornak és nemesnek éreztem, hogy az Antall-kormány minisztere vállon veregette az akkor ellenzéki fiatal demokratákat, mert hogy valami olyat csináltak, ami tényleg szép volt.
Erre most itt van ez a Mihály, megalakítja a Centrum pártot, aztán meg azt mondja, visszalép a szocialista körzeti ember javára (aztán mégse), később kedvesen összeül Kuncze és Kovács elvtárssal meg Göncz exelnök úrral, a glóbusz pedig nem fordul ki a maga járásából.
Csalódtunk benned, Mihály! Hol itt a centrum? A 0-kilométerkő? A kapaszkodó? Sehol. Odaültél szép hercigen a baloldal mellé, onnét hirdeted az igét. Kár. Tényleg mondom, volt ebben a Kupa Mihályban valami sármosan forradalmár, valami megkapóan kedves, holott pénzügyminiszter volt – de mi mégis ezt éreztük: itt dobog a szíve, nálunk jelez ki a mobiltelefonja, akár együtt is vezethetnénk a váltóáramot. De nem. Jó Mihály Centrum pártot alapít, maga mellé veszi Kónya Imrét, Pusztai Erzsébetet, Gyenesei Istvánt, meg még több emelkedett embert, igét hirdet. Majd elvisz közel négy százalékot.
Hová? A baloldalra. Ez itt a lényeg, emberek!
És a kampány megy tovább. Lehet átszavazni, keresztbe szavazni, puszikat dobálni a szocialistáknak, vállon veregetni és hátba döngetni.
Centrum… Ki ne pottyanjon a protézisünk kacagás közben.