Egy régi ponyvaemlék: az üldözött Nyúl éneke

Szepesi Attila
2002. 04. 01. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Régi ponyvák kedvelt olvasmánya volt a Nyúl éneke, amelynek legrégibb magyar kiadása 1714-ben látott napvilágot. A bolondos versezetet Európa-szerte ismerték, és nálunk is számolatlan kiadást ért meg, főként a XVIII. században. Korabeli költőink, Bessenyei György és Orczy Lőrinc bosszankodva emlegetik, mint az alacsony ízlés, a „rossz hírű könyvek” prototípusát, amely – hasonlatosan a többi ponyvaolvasmányhoz, a Markalf- és Toldi Miklós-történetekhez – értéktelen. A vers ősváltozata alighanem latinul íródhatott. A mi Kájoni-kódexünkben is szerepel egy Lepus intra sata quiescit című latin versezet, amelynek „főhőse” a panaszkodó nyúl.
Németországban népdal lett belőle, de Hans Sachs tollából verses trufa is született (Gesprech. Der Hasen klag, 1556), amelyben az öreg nyúl és Phoebus isten beszélgetnek. A nyúl zúgolódik, hogy a többi állattól eltérően neki nem adott fegyvereket az isten, nincsen mivel védekezzék támadói ellen, mire Phoebus – kétes vigasz – közli vele: a nyulak fegyvere a hosszú láb meg a szaporaság.
A középkorból is ismeretes hasonló mese, rege, amelynek hőse ilyen-olyan állat. A leghíresebb tán a Szent Ferenc-legenda története a farkasról. Emlékezetes, hogy a Poverello, „Isten szegénykéje” – ez volt Assisi Szent Ferenc közismert neve – a keresztény megbocsátás jegyében feloldozza bűnei alól a farkast. A Physiologus, egy középkori (egyiptomi) „állatoskönyv” szerzője emberi értékrend hordozóiként, szimbolikus alakokként szerepelteti az állatokat: az oroszlán, a párduc meg az egyszarvú (unicornuis) Krisztust, a vadszamár (onager) a sátánt, a hiéna a felemás hitűeket, az elefántok Ádámot és Évát, a fűrészhal az emberi állhatatlanságot jelképezi. Nem kétséges, hogy a XVIII. századi magyar versezetben szereplő nyúl is hordoz emberi tulajdonságokat. Valójában az elesett, kisemmizett, mindenkitől üldözött kisember megtestesítője. Itt jegyzem meg érdekességképpen, hogy az Európán kívüli népek folklórjában a nyúl éppen nem a szerencsétlen, elesett állat jelképeként bukkan fel, hanem a ravaszság, a furfangos leleményesség megtestesítőjeként, hasonlatosan a mi meséink rókájához.
A magyar Nyúl énekében van egy különös és sehol másutt fel nem lelhető motívum, az nevezetesen, hogy a mi tapsifülesünk közli: belefáradt már a világi fényességbe, a paloták közelségébe, ezért remete kíván lenni. Amúgy a meglehetősen hoszszadalmas „ének” követi az európai mintákat és azok motívumait.
A vers a hajtóvadászat leírásával kezdődik. A vadászok kürtölnek, a hajtók ordítoznak, a kopók csaholnak, szegény nyúl meg „Szalad, ugrik, méri a hegyet, / Féltében nem találhat helyet, / Dombon áll, jaj! minden felöl, / A sok kutyák utól s elöl / Rohannak, rohannak…” Ezután a nyúl bölcselkedni kezd, és azon háborog magában, vajon miért üldözi őt mindenki, amikor „Vízzel élek, húst nem észem, / Az Uraktól el sem vészem / A jó Bort, a jó Bort”. Sokaktól eltérően senkit „bé nem vádol”, senki haját ki nem tépi, nem lop marhát, útonállással sem foglalkozik, nem szereti el a mások menyasszonyát. És így folytatódik a végtelenségig a nyúl búsongása: nincs „oroszlántermészete”, nem harcol a király ellen, mégis őt üldözi mindenki, urak és pórok, diákok és zsidók, vitézek, papok és cigányok, de még az állatok is, a farkas, a róka meg a sas.
Végül az erdő széléről visszanézve némi kajánsággal búcsúzik el a vadásztól, mondván: „Futásomban néked engedtem, / Ha mit féltemben el-ejtettem, / Jó Vadász, prédát nem fogtál, / Hanem holmi Nyúl szart láttál, / Tiéd az, tiéd az!”

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.