A költő Kölcsey Ferenc a politikában is otthagyta keze nyomát. Szatmár vármegye liberális – vagy ahogyan akkor mondták, szabadelvű – diétai követe egész sor haladó jogszabály megalkotásában játszott szerepet a reformkorban. Senki ne higgye, hogy a jelenkor liberálisai akárcsak nyomokban is hasonlítanak a reformkor szabadelvű politikusaihoz. Közük nincs hozzá. Akkortájt a liberális még a szárnyaló, független és szabad gondolkodó szinonimája volt. Annak a politikusnak a jelzője, aki nem tűri a test és a szellem zsarnoki elnyomását, eltökélt az egyén méltóságában, de nem gázol bele a közösség hagyományos rendjébe. Előre tekintő individuum, aki tiszteletben tart múltat, történelmet. Megállapításai – intelmei – ma is érvényesek. Hallgassuk csak! „Sok ember olyan, mint a kaméleon: tetszéseként válthat színt. Sok olyan, mint a vitorla: magában mozdulatlan áll; de minden támadó szélnek enged, s annak változásaként változtatja irányait,(…). Sok ember eszközzé tétetik; mert egyébre nem való. Sok eszközzé teszi magát, hogy saját célait érje el.”

A sikerein felbuzdult kaméleon azonban – sleppjével egyetemben – előbb-utóbb megzakkan. (Még jobban.) Ezt is megénekelte a költő: „Szerencse után jár a sokaság; s ezért a szerencse kedvencei megutálják azt, s benne az egész emberiséget. Ez is egyik bő forrása az embergyűlöletnek. (…) Sok embert ezer meg ezer körülmény összeütközése szinte észrevehetlenül magasra tol; s ők azt hiszik, mintha felsőbb erők állanának szolgálatukra; s mintha a ragyogást bámuló vagy kegyelmet váró sokaság minden nagyra és nemesre alkalmatlan lenne.”

Vajon olvasott-e Kölcseytől a kistérségi messiás?