Mindegyik NATO-tagságra pályázó országnak van egy-két olyan városa, helysége, amely katonai bázisainak neve mintegy jelképezi az adott nemzet tagsági törekvéseit. A független entitásként mindössze bő kilenc éve létező Szlovákia esetében ez nem más, mint a Pozsonytól alig harminc kilométerre északra lévő Malacky-Kuchyna légibázis-lőtér komplexum. A Kis-Kárpátok nyugati vonulatainak előterében fekvő repülőtéren ugyanis egy 1999-es szerződés értelmében rendszeres látogatók az amerikai légierő harci gépei, s azóta a NATO-együttműködés itt nemcsak üres politikai frázis, hanem mindennapos gyakorlat. Az F–16-os és A–10-es gépek pilótái számára a szlovák légtér és a hegyvidéki terep olyan lehetőségeket kínál a gyakorlatban tartásra és kiképzésre, amelyek a túlzsúfolt német és olasz lakott területek (a gépek Spangdahlemből és Avianóból érkeznek) felett manapság már elképzelhetetlenek.
A Malacky komplexum bérbe- adásával azonban többszörösen jól jár Szlovákia is. Az amerikaiak a használatbavétel előtt felújításokat, korszerűsítéseket eszközöltek itt, és jelentősen hozzájárulnak a fenntartási költségekhez, de rendszeres jelenlétükkel mintegy lendületben is tartják az immár NATO-kompatibilis, angol nyelvű katonai repülőéletet, amely a szlovák haderő pénzhiánya miatt gondokkal küzdene. A helyi szlovák alakulat rendkívül jó állapotú Szuhoj Szu–22 és Szu–25 típusú csapásmérő gépei ugyanis jelenleg konzerválva várják jövőjüket, a haderő vezetése inkább a létfontosságú légvédelmi feladatot ellátó, Zólyom melletti Sliac MiG–29-es pilótáinak éves szinten 56-58 órás repülését támogatja.
A pilóták repültetésének e minimális szinten tartása külön kiemelt eleme a 2002-es katonai költségvetésnek is. A szlovák GDP 1,89 százalékát költik védelemre, amely a térségben magas aránynak számít, még azokkal az országokkal összehasonlítva is, amelyek már elnyerték a NATO-tagságot. Azzal persze mindenki tisztában van, hogy a 19,9 milliárd korona nem jelent megváltást, de racionális döntésekkel a pénz elköltésének hatékonyságát igyekszenek növelni. A nyelvoktatás így jól érezhetően prioritást kapott: az újságírói megkereséseket egyes NATO-tagországokat megszégyenítően jó angolsággal válaszolják meg Pozsonyban, de még a helyi alakulatoknál is. A haderő létszámát az 1993-as 58 ezerről immár harmincezerre csökkentették, és ez kétségtelenül a minőség irányába hat.
A racionális védelmi ambíciók és eredmények ellenére Szlovákia
NATO-tagsága felett nem felhőtlen az ég, s erről távolról sem csak a közelgő választások esetleges eredménye tehet. Noha kétségtelennek tűnik, hogy Vladimír Meciar visszatérte esetén kútba eshet a prágai meghívó, azt azért nem szabad elfeledni, hogy a Nyugat politikai érzékenysége elsősorban azért jelentős, mert Szlovákia jelenleg nem tartozik az Egyesült Államok dominálta szövetség geopolitikai prioritásai közé, amelyek ezúttal inkább délkeletre, a Fekete-tenger felé mutatnak.
Bárhogy is döntenek azonban a szlovák nép demokratikus választása nyomán a brüsszeli tizenkilencek, abban biztosak lehetnek, hogy Szlovákia polgárai a közvélemény-kutatások szerint egyre növekvő mértékben támogatják a NATO-felvételt. Míg tavaly októberben az emberek 53 százaléka támogatta és 41 százaléka utasította el a belépést, addig idén márciusra ez az arány 60:34-re módosult, Mikulás Dzurinda kabinetjének legnagyobb örömére.
Trump válaszolt Orbán Viktor levelére a Barátság kőolajvezeték támadása után
