Felemelt fejjel

Demokraták vagyunk, ezért feltehetőleg – bármennyire is fájdalmas – el kell fogadnunk a tényt: Medgyessy Péter egy szabad választáson kapott felhatalmazást az új kormány megalakítására, így a következő időszakban nagy valószínűséggel ő lesz jogi értelemben Magyarország tízmillió lakosának miniszterelnöke. Ha nem derül fény a választás tisztaságát érdemben befolyásoló csalásra, ha a szoros eredményt hozó egyéni körzetekben újraszámlált szavazatok nem billentik át a mérleget, akkor a posztkommunista–„liberális” koalíció legitimitása nem vonható kétségbe. De akkor – és csak akkor – beszélhetünk majd legitim kormányról, ha a megbízatása szerint a választások tisztasága felett őrködő Országos Választási Bizottság minden panasszal érdemben foglalkozik, s jogi csűrés-csavarás helyett megnyugtató választ ad a felvetődött kételyekre! Addig marad a feltételes mód, s nincs értelme kormányzati megbízást sürgetni.
Április 21-én a választók többsége nemet mondott a kormányváltásra, a vidék Magyarországa pedig egyértelműen az Orbán-kabinet mellé állt. A Fidesz–MDF csodálatos hajrával végül legyőzte az MSZP-t, ám ebben a játékban az eredményt mandátumokban mérik, s a szocialisták és a szabad demokraták együtt ebből – jelen állás szerint – valamivel többet tudtak összegyűjteni.
Sokan érezzük az elmúlt négy év nyilvánvalóan nem hibátlan, ám összességében elismerést érdemlő kormányzati munkájának ismeretében méltánytalannak az egyelőre nem hivatalos választási végeredményt. Mint ahogy méltatlannak érezzük azt is, hogy a határokon innen és túl magyarok millióinak hitet adó miniszterelnök helyett egy borzalmas múltú, papír nélkül két egyenes mondatot elmondani képtelen, exkommunista lobbista foglalhatja el a kormányfői bársonyszéket. Mégis óvnék attól, hogy Horn Gyula szintjére süllyedve – aki 1998-ban gyakorlatilag nem normálisnak nevezte egy parlamentbe bejutott párt szavazóit – a választók bármely csoportját negatív jelzőkkel illessük. A demokrácia fundamentumát alkotó elvekhez akkor is ragaszkodnunk kell, ha Churchilltől és Madáchtól (athéni szín) tudjuk, hogy korántsem nevezhető tökéletesnek ez a berendezkedés. Tetszik, nem tetszik, egy öntudatos polgár által leadott szavazat ugyanannyit ér, mint egy ingyengulyáson vagy gagyipólón megvásárolt voks.
Minden kétes körülmény tisztázása után készek vagyunk elismerni a Munkáspárt által kívülről megtámogatott baloldali blokk győzelmét, ám nem feledjük, hogy a magyarországi médiaviszonyok között nem beszélhetünk egyenlő versenyfeltételekről, az évtizedek óta folyó agymosás sajnos nem volt teljesen eredménytelen. Az elmúlt négy évben mégis létrejött és a két választási forduló között – Kádár János ezerszer becsapott és kihasznált népével szemben – megmutatta erejét egy másik Magyarország is. Egy olyan lelki-politikai közösség született, amelyet az MSZP és az SZDSZ, valamint a hozzá kapcsolódó tudatipar sohasem tud uralni, manipulálni. A polgári Magyarország szívéhez és lelkéhez ők már nem találnak utat.
Mi továbbra is ezt a Magyarországot fogjuk képviselni – valószínűleg az egyetlen valóban ellenzéki napilapként. A mi feladatunk lesz az új kormányt szembesíteni a választók elé üveggyöngyként szórt ígéretözönnel, a mi feladatunk lesz korrupciós botrányaik, a jelenben és a múltban elkövetett, morálisan kifogásolható tetteik feltárása. Ugyanakkor nem leszünk a jobboldal Kende Péterei vagy Juszt Lászlói, azaz nem célunk az ellenfél emberi méltóságában való megalázása. „Csupán” politikai és erkölcsi bírálatot fogunk gyakorolni, de ebben – ígérhetem – valóban kíméletlenek leszünk.
Ennek jegyében és a fent leírtak előrebocsátásával idézzük a hatalom régi-új birtokosainak Ady Endre sorát: Eb ura fakó. Ugocsa non coronat.