Folytonosság és stabilitás a pénzügypolitikában

Az infláció fokozatos visszaszorítása, a családi adókedvezmények és a lakástámogatási rendszer bevezetése, a kis- és középvállalkozások támogatása, járulékcsökkentés: ezek a főbb lakosságot érintő eredmények, amelyek a pénzügyi tárca utóbbi négyéves működésével összefüggésbe hozhatók. Mindezt úgy sikerült megvalósítani, hogy javult a külső és a belső egyensúly, működik a kétéves költségvetés, és a pénzügyi mutatószámokkal együtt a hazai jogszabályok is közelítenek az uniós elvárásokhoz. Az elmúlt négy év eredményeiről és a következő ciklust érintő feladatokról Varga Mihály pénzügyminiszter nyilatkozott lapunknak.

Barát Mihály
2002. 04. 01. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A mögöttünk álló kormányzati ciklus egyik legjelentősebb reformlépésének tekinthető a kétéves költségvetés bevezetése, amelynek alapvető célja a kiszámíthatóság növelése a pénzügypolitikában. Egyre gyakrabban hangzik el ugyanakkor az a kritika, hogy az államháztartás egyensúlyt tükröző adatai inkább a jelenlegi elszámolási rendszernek köszönhetők.
– A kétéves költségvetés bevezetése valóban sikernek tekinthető, hiszen a bevételek és kiadások hosszabb távú meghatározásával kiszámíthatóságot és stabilitást teremtett a gazdaság szereplői számára. Két esztendőre előre tudhatta mindenki, mire számíthat adókban, járulékokban, állami támogatásokban. Ma is a 2000 nyarán előkészített költségvetés alapján finanszírozunk, nem kellett módosítani. Mindez a Pénzügyminisztérium megalapozott munkáját is dicséri. Ami a jövőt illeti: Magyarországnak, amennyiben az Európai Unió (EU) tagja kíván lenni, át kell vennie azokat az elszámolási rendszereket, amelyek a tagállamokban működnek. Nálunk jelenleg a Nemzetközi Valutaalap által kidolgozott GFS 86 elnevezésű elszámolási rendszer működik, de a következő években felkészülünk rá, hogy az unióban elfogadott, ESA 95-öt tudjuk használni. Az elszámolási rendszer kérdése mostanában kampánytémaként merült fel: néhányan a kormány által közölt adatokkal szembe próbálják állítani az ESA-rendszerben kalkulált adatokat, ami azt sugallja, hogy a hiány tulajdonképpen magasabb. Erről szó sincs, hiszen az államháztartás GDP-hez viszonyított hiánya tavaly 3,3 százalékot ért el, ami kevesebb, azaz jobb volt a tervezettnél. A bírálóknak figyelmébe ajánlanám azt a tényt, hogy két, három, sőt öt évvel ezelőtt is ezt a rendszert alkalmaztuk: az ESA-rendszerben regisztrált deficit magasabb volt 1995-ben is, mikor a jelenlegi módszer szerint 6,4 százalékos volt a költségvetés hiánya. A következő ciklus első teendői közé tartozik, hogy felkészüljünk az ESA-95 szerinti adatközlésre. Ezt részben ezt már megtettük, hiszen a 2001–2004 közötti időszakra készült előcsatlakozási programban Brüsszelnek már ilyen adatokat adtunk.
– Az idei esztendő első hónapjában az államháztartási hiány elérte az egész évre tervezett szint harmadát. Többen a közelgő választásokat vélik felfedezni emögött.
– Meglepetten olvastam magam is az erről szóló találgatásokat. Az államháztartás hiánya a tervezettnek megfelelően alakult az első két hónapban, sőt a bevételi oldalon több területen túlteljesülés is tapasztalható. A lakosságtól származó bevételek meghaladták a várakozásokat, a vám- és importbefizetések pedig túllépték az egész évre tervezett szint harmadát. A kiadási oldalon az egész évre tervezett összeg tizenhét százalékát költötték el, ami szintén megfelel az időarányos mértéknek. Az első két-három havi hiányból az eddigi évek tapasztalatai alapján nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, hiszen az átmenetileg magasabb deficit néhány előrehozott kifizetéssel magyarázható. Még egyszer hangsúlyozom: a bevételek a tervezettnek megfelelően alakulnak, így nincs ok az aggodalomra.
– Megosztotta a parlamenti pártokat a többletbevételek felhasználásának módja és hatása.
– Ebben a kérdésben gazdaságfilozófiai nézetkülönbségekről van szó: vannak olyan pártok, amelyek a világgazdasági válság és a hazai lassulás közepette azonnal megszorító eszközökhöz nyúlnának. A kormány ezzel szemben úgy döntött, hogy a többletbevételekből kívánja a belső keresletet ösztönözni. Ez klasszikus anticiklikus gazdaságpolitikai lépés volt. A világ más országaiban tapasztalható hasonló lépések, úgy vélem, alátámasztják döntésünk helyességét. Persze amellett, hogy a gazdaság élénkítésére, útépítésre, lakástámogatásra fordítottunk több támogatást, az is cél, hogy a többletből minél szélesebb rétegek részesüljenek. Ezért fontos a nyugdíjak emelése, illetve az egészségügyben és a szociális ágazatban dolgozók bérének növelése is. Kár, hogy ezzel kapcsolatban sem születhetett parlamenti konszenzus.
– Az újraelosztás mértékét illetően is megoszlanak a vélemények: többen vélik úgy, hogy az állam túlságosan magához vonja a kezdeményezést. Mi a véleménye erről?
– Az újraelosztás mértéke a kétéves költségvetésben szereplő prognózisnak megfelelően alakult: tavaly kisebb volt, mint 2000-ben, és az előző évhez képest 2002-ben is alacsonyabb lesz majd. Ez azt jelenti, hogy erre az évre már negyvennégy százalékkal számolunk, és ezen a téren is fokozatosan közelít az ország az Európai Unió elvárásaihoz. Nyilvánvaló, hogy ha egy gazdaságfejlesztési program elindul, akkor az együtt jár az ehhez szükséges eszközök koncentrálásával. Nem hiszem, hogy a terület-, illetve gazdaságfejlesztésben nélkülözni lehetne az állam szerepét. Egyre inkább érzékelhető, hogy a magyar újraelosztási arányok is megközelítik azt az átlagos szintet, amrely alá már nehezen lehet csökkenteni. A következő évek kérdése persze az lehet, hogy tudjuk-e még az adók és járulékok szintjét csökkenteni. A válasz igen, hiszen ez szükséges a versenyképesség fenntartásához: ugyanakkor ez a mérséklés már korántsem lehet olyan mértékű, mint 1990 és 2000 között volt.
– Az elmúlt időszakról nem lehet azt mondani, hogy a külső környezet kedvező hatást gyakorolt volna a gazdaságra: gondoljunk csak az orosz válságra, az árvizekre, vagy éppen az USA-ban történt eseményekre. Milyen környezetre számít ön a következő időszakban?
– Óvatos optimizmus tapasztalható a világban: minden elemző azt emeli ki, hogy a hosszú távú konjunktúrakilátások kedvezők maradtak és 2002 végén, 2003-ban a világgazdaság növekedési rátája fokozatosan visszatérhet abba a tartományba, ahol 2000 előtt volt. Ebből a szempontból Európa helyzete még jobb is, hiszen a számunkra fontos euróövezet gazdasága csak kisebb mértékben lassult, és az exportot illetően a cserearányok változása is kedvező számunkra. Bár a növekedés üteme tavaly lassult, a 2001-es szám és az idei évre várt 3,5-4 százalékos adat azt mutatja, hogy a magyar gazdaság fejlődése stabil. A lassulás tehát átmeneti, nincs szó válságról, hiszen a magyar gazdaság most is bővül. A következő években 4-5 százalék közötti növekedés teljesíthetőnek látszik. Ehhez többletet is adhat a belső gazdaságot élénkítő Széchenyi-plusz, amely az elmúlt évben indult el.
– Ebből az tűnik ki, hogy a csökkenő inflációval párhuzamos gyors növekedés látszólagos ellentmondása a következő időszakban is fenntartható.
– Így van. Semmi olyan jel nem látszik, ami miatt ez a – számunkra kedvező – trend megbomlana. A kérdés inkább az, hogy a következő években a magyar exportteljesítmény hogyan alakulhat, mennyire tudja az ország a kivitelt közvetve erősítő tőkevonzó képességét fenntartani. Tudomásul kell venni, hogy Lengyelország, Csehország egyre inkább felzárkózik tőkevonzó képességben Magyarországhoz, és azzal, hogy ezekben az országokban később indult el a privatizáció, még átmeneti előnyt is élvezhetnek ebből a szempontból. Ezért a következő években ügyelnünk kell arra, hogy a vállalkozási klíma oly mértékben legyen kedvező, hogy akár növelni is tudjuk a tőkevonzó képességünket, és a jelenlegi, évi 1,5 milliárd eurós szintnél magasabb tőkebeáramlás történjék.
– Ha már a vállalkozási klímát említi, térjünk rá az adórendszerben történt változásokra. A végrehajtott módosítások ellenére a klasszikus értelemben vett adóreform elmaradt. A következő évekre tervezett nagyarányú változtatásokról már mindenki felvázolta az esetenként több száz milliárdba kerülő elképzeléseit. Ön milyen lépéseket tervez a következő ciklusra?
– Az elmúlt években az adórendszerben is komoly változtatások történtek. A családi kedvezmény igen kedvezően érintette a háztartásokat: 2002-re egy háromgyermekes család már egymillió-négyszázhúszezer forintig, egy kétgyermekes hatszáznyolcvanhatezer forintig, egy egy gyermeket nevelő pedig négyszázezer forintig nem fizet adót. Ez a korábbiakhoz képest igen jelentős mértékű változás. A kis- és középvállalkozásokat érintő változás, hogy az ötven fő alatt foglalkoztató cégeknél 2001 végéig tízmillió forintos, idén januártól pedig harmincmillió forintos beruházási adókedvezmény lépett életbe. Tehát jelentős kedvezményeket tudtunk mind az szja, mind a társaságiadó-rendszerben elindítani. A következő években részben folytatni kell, amit a járulékszint tekintetében elkezdtünk: emlékeztetnék arra, hogy a tb-járulék öszszege 39 százalékról fokozatosan 29 százalékra csökkent, úgy, hogy közben az egészségügyi kiadások finanszírozhatók maradtak. Az 1998-as kormányprogram azt fogalmazta meg, hogy 25 százalékra csökkentsük a járulékok szintjét: azt tartom kívánatosnak, hogy ezt a célt megvalósítsuk. Az adók területén részben folytatni kell azt, ami elindult, tehát a családi adókedvezmény további bővítése szükséges: korábban elhangzott már; az a cél, hogy egymillió forint legyen egy gyermek, kétmillió forint két gyermek, és hárommillió forint három gyermek esetén a szülők adómentes jövedelmének határa. Ezt 2006-ig mindenképp igyekszünk megvalósítani. A jövőben szükség van egy mindenki által érzékelhető átlagos adókulcscsökkenésre is: célunk, hogy a következő négy évben az átlagos szja-terhelés tíz százalékkal csökkenjen. A vállalkozásokat érintheti kedvezően a már említett járulékcsökkentés, és az átalányadózás lehetőségének további szélesítése. Ezen túl szükségesnek tartom az önkormányzati finanszírozás újragondolását is, hiszen az elmúlt évtized alatt olyan problémák merültek fel, amelyeket törvénymódosítással kell orvosolni. A módosítandó jogszabályok között kétharmados törvények is vannak, ezért bízom benne, hogy – szemben az elmúlt időszakkal – ebben partner lesz az ellenzék.
– Milyen tervek vannak az áfával kapcsolatban?
– Két olyan ok létezik, amely miatt érdemes az általános forgalmi adó kulcsát mérsékelni: az egyik az uniós szint felé közelítés, a másik pedig a magyarországi árarányok összehangolása a szomszédos és az uniós országokéval. Hogy ez milyen mértékben és milyen lépésekben történhet meg, nagyon komoly háttérszámításokat igényel, hiszen az áfa az egyik legbiztosabb bevétel, amely a közkiadásokat finanszírozza.
– Az elmúlt évek egyik kiemelkedő sikereként könyvelhető el a lakástámogatási rendszer. Ehhez kapcsolódik a rendszerben kulcsszerepet vállaló FHB sorsa is: nemrégiben célzott a bank tulajdonosi szerkezetének lehetséges megváltoztatására.
– Valóban így van, a kiadott építési engedélyek ugrásszerű növekedése is a program sikerét tükrözi. Az is örvendetes, hogy nemcsak az új, hanem a használt lakások forgalma is élénkülni látszik, az elmúlt négy év alatt megháromszorozódott. A jelzálogbank úttörő szerepet vállalt a kedvezményes hitelek forgalmazásában: a kezdeti szakaszban a nagyobb kockázat miatt indokolt lehetett a nagyobb állami szerepvállalás, ám ezt fokozatosan csökkenti kell. Ezért lehet abban gondolkodni, hogy az FHB-ban tulajdonosi szerepet vállaljanak azok a partnerbankok, amelyek most még csak a jelzálogbanki termékpalettát terítik. Ez akár az FHB teljes értékesítését, tőzsdei bevezetését is jelentheti.
– Piaci hírek szerint a Postabank is saját jelzálogbank indítását fontolgatja. Mi indokolja, hogy az FHB mellett egy másik, állami tulajdonú, ilyen jellegű hitelintézet is működjék?
– Az FHB értékesítése más helyzetet teremthet. Személyes véleményem az, hogy az államilag ösztönzött otthonteremtési program megvalósítása már nem igényel közvetlen állami szerepvállalást. A szabályozói befolyásolás elegendő, a többit a piaci szereplőkre kell bízni. A Postabank egy pénzintézet, amely nyilván a kedvező piaci helyzetből kiindulva készül jelzálogbank alapítására. Verseny van, igyekezniük kell.
– Néhány hónappal ezelőtt mindennapos témává vált a nyugdíjreform ügye, de azóta valahogy lekerült a napirendről. Mi ennek az oka?
– Folyik a munka, csak most nem a látványos elindulási szakasznál járunk, hanem a fontos döntések előkészítése történik. Több száz oldalas előterjesztések készültek, főleg a Nyugdíjfolyósító Intézet részéről: ezek egyeztetése az érdekelt felekkel – APEH, Pénzügyminisztérium – folyamatban van. Ebben az évben kell létrehozni azt az egyéni számlarendszert, amely alapján a nyugdíjak nyilvántartása történik: ez értelemszerűen nagy fejlesztéseket is igényel. Meg kell teremteni annak a feltételrendszerét is, hogy az APEH és a Nyugdíjfolyósító Intézet közötti adatforgalom hogyan felelhet meg a különböző jogszabályi előírásoknak. A cél változatlan: egy követhető, áttekinthető nyugdíjrendszer megteremtése. Bízom abban, hogy 2006-tól minden járulékfizető ilyen rendszerben tudja majd a befizetéseit elszámolni.
– Az egészségügy is azok közé a területek közé tartozik, amelyeket minden politikai erő felkarolt a kampány alatt. A kormány által kilátásba helyezett több száz milliárdos támogatás csak gyorssegélyt jelent, vagy strukturális változások is várhatók?
– Elvi döntés született arról, hogy az egészségügy többlettámogatása meghaladja a 607 milliárd forintot a következő négy esztendőben. Valóban az a kérdés, hogy hogyan használjuk fel a többletet. Az a három cél, amelyet a szaktárca kijelölt – az elszámolási rendszer átállítása, a rekonstrukciós munkák és a bérkorrekció – a szükséges irányokat határozta meg. Az ágazat forrásait nem csökkenteni kell, hanem növelni. Úgy hiszem, hogy a gazdasági növekedésből eredő többletforrások elegendő fedezetet biztosítanak ahhoz, hogy a szükséges pénz rendelkezésre álljon: a többletforrás négy évre bontva minden esztendőben 150 milliárdot jelent, ami vállalható teher.
– Az elmúlt évben korszakos jellegű lépések történtek, amelyek többé-kevésbé összefüggésbe hozhatók az EU-integrációval: gondolok itt a devizaliberalizációra, sávszélesítésre, vagy a pénzügyi jellegű jogszabályokra. Milyen jellegű változtatások várhatók a jövőben, és hogyan értékeli a már megvalósult változtatások hatását?
– Nagyjából azokra a hatásokra számítottunk, amelyek aztán ténylegesen bekövetkeztek: talán a forint erősödése volt nagyobb mértékű annál, amit vártunk. Magyarországnak fel kell készülnie arra, hogy uniós tagország lesz. Ahhoz, hogy ez bekövetkezhessék, az előírások többségének meg kell felelnünk. Ennek érdekében készült el az új jegybanktörvény és a devizajogszabályok módosítása. A forint árfolyama körül élénkebb vita alakult ki: most már elmondható, hogy túljutottunk az első nagyobb hatáson, a következő években ennél szerényebb változások várhatók. Abban bízom, hogy az exportáló vállalataink az alulértékelt forint miatt föl tudtak halmozni olyan tartalékokat, amelyek csökkenthetik számukra az erősödő nemzeti valuta hatását. Az erős forint azért is fontos, hogy olyan exportszerkezet alakuljon ki az országban, amely valóban versenyképes, és segíti a gazdaság alkalmazkodóképességét is. 2004-re mindenképpen szeretnénk, h

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.