A vásárhelyi Erzsébet Kórházhoz tartozik a kakasszéki reumatológiai és rehabilitációs intézet. A fejlesztés során új diagnosztikai részleget alakítottak ki, korszerűsítették a konyhát, gyarapították a vizesblokkokat. Az ágyak számát azonban nem növelték, mert a minőség javítását szerették volna elérni.
A kakasszéki víz és iszap gyógyító hatását a XIX. század végén fedezték fel. Egy beteg kislány csonttuberkulózisban szenvedett, szégyenkezve bandukolt a kakasszéki nádasban, s miközben a tó vizét taposta, meggyógyult betegségéből. Ez a történet azért sem legenda, mert a lány édesapja a csodát elmesélte egy vásárhelyi sebészorvosnak, aki alkalmazni kezdte az iszapos vizet a kezelésben. Amikor híre ment Kakasszék gyógyító erejének, vizét lajtos kocsival vitték a vásárhelyi kórházba. Nemcsak a gyógyító, hanem az üzleti lehetőséget is felfedezték a XX. század elején. 1922-ben megszületett a kakasszéki fürdő építésének terve, 1928-ban létrehozták a Júlia Fürdő Rt.-t, s az orvosok kibéreltek egy üdülőt, ahol nyaranta hatvan beteget kezeltek. A gyógyintézet 1932-ben épült fel svájci mintára, és zavartalanul működött a második világháborúig. A megrongált épületet 1948-ban állították helyre, s száztíz ágyas tbc-szanatóriumot alakítottak ki. Mivel a tüdőbetegek száma a hetvenes években csökkent, a reumások gyógyítása kapott nagyobb hangsúlyt, és 1979-ben az intézmény rehabilitációs központ lett.
A mostani felújítással lehetővé vált, hogy az egészségügyi ellátást összekapcsolják az idegenforgalommal és az egészségturizmussal. Kakasszék fejlődése szempontjából döntő lehet, hogy a jelenlegi szolgáltatásokat rekreációs tevékenységgel egészítik ki. Így a település a régió rehabilitációs központjává válhat.

Újabb csapás érte a rács mögött ülő Kiss László óbudai polgármestert