Néhány év alatt vált a legújabb kori magyar műkereskedelem meghatározó tényezőjévé a Mű-Terem Galéria, így április eleji tavaszi aukciójával nemcsak jubileumot – a tizedik árverést – ünnepelhetett, hanem azt is, hogy rendre a magyar és az egyetemes művészet kimagasló értékű alkotásai kerültek kalapács alá, szerepeltek sikeresen az árverésein. Első alkalommal 1998 októberében rendeztek aukciót 150 tétellel, azóta pedig tulajdonosai – Virág Judit és Törő István – évente három alkalommal várják az érdeklődőket a Budapest Kongresszusi Központban tartott rendezvényeken. Az utóbbi évben már csak az árverést tartják itt, mert időközben megnyitották reprezentatív, több mint négyszáz négyzetméteres galériájukat, amely megfelelő helyszínt jelent az aukciós kiállítás számára.
A galéria árverései kezdetben a külsőségekkel is feltűnést keltettek, hiszen nagyméretű monitoron kivetítették az aukcionált művek képét, az árverés előtt vonósnégyes játéka teremtett megfelelő hangulatot, no meg a jelenlévőknek kínált pezsgő vagy üdítő is emelte a morált. A külsőségek azóta sem változtak, de gyaníthatóan akkor sem csökkent volna az aukciók népszerűsége, ha elmaradtak volna, hiszen az árveréseken valóban kiváló művek, különleges, az ismeretlenség homályából felbukkant alkotások kapták a főszerepet.
Ami az elmúlt évek árait illeti: 2001-ben a Mű-Terem Galériában került sor a három legmagasabb aukciós eladásra: Vaszary János Dinnyés csendéletét 60, Munkácsy Mihály Virágcsendéletét 44, Szinyei Merse Pál Patakparton című festményét pedig 34 millió forintért vásárolta meg a legkitartóbb licitáló. Az elsőként említett kép egyben abszolút rekordot is döntött: huszadik századi magyar festő művéért nem fizettek még többet a hazai aukciós piacon. Ami pedig a különlegességeket illeti: már 2000 tavaszán nagy feltűnést keltett az a négy kép, amely az Andrássy-, illetve az Andrássy–Károlyi-gyűjteményből került a Szovjetunióba, onnan pedig más művekkel együtt 1971-ben haza, hogy végül a Mű-Terem Galéria aukcióján jelenjen meg a nyilvánosság előtt. Az egyik mű Munkácsy Mihály védett alkotása volt.
Ezúttal is szerepeltek az aukción nagy értékű, illetve – nem kis részben az új, a műtárgyak behozatalát megkönnyítő törvénynek köszönhetően – évtizedek után hazatért alkotások, valamint olyanok, amelyek mindkét szempontból említést érdemelnek. Elsősorban a legmagasabb, 46 milliós leütési árat elért Rippl-Rónai-kép (24 millióról indult a licit), amely Firenzében, az Arno partján ábrázolja a művész feleségét, Lazarine-t. A festmény a XX. század első felében több alkalommal szerepelt magyarországi kiállításon, 1949-ben azonban akkori tulajdonosa, Heilman Tibor kivándorolt, és magával vitte Dél-Amerikába, ahonnan csak több mint fél évszázados távollét után tért haza a mű. Az 1934-ben készült alkotás abból a szempontból is érdekes, hogy a XIII. században megkezdett, öt boltíves Santa Trinita hidat ma már nem látható álllapotában örökítette meg: ugyanis 1944-ben a bombázások során elpusztult, és megváltozott alakban építették újjá. A „legfranciásabb magyar festő” másik műve, a Baromfiudvar 19 millióért ment el.
Az aukció másik fő műve, Munkácsy Mihály Fasor című festménye is több mint fél évszázada szerepelt itthon kiállításon; az 1873-ban Barbizonban készült mű 12 millióról indulva 44 millióért ment el. Két évvel később ugyanazon a helyszínen született az árverés harmadik izgalmas műve, Paál László Békák mocsara című alkotása (15–19 millió), amely az életmű csúcsteljesítményei közé tartozik. Egy évszázados lappangás utáni felbukkanása éppen ezért a képzőművészeti élet ünnepi pillanatai közé tartozik.
Vaszary Jánostól, Aba-Novák Vilmostól, Czigány Dezsőtől egyaránt több jelentős alkotás szerepelt az árverésen, kivétel nélkül igen sikeresen, ami elmondható egyébként a kortárs művek legjobbjairól, Gyarmathy Tihamér, Csernus Tibor munkáiról, illetve az ezúttal is remekmívű Zsolnay-kerámiákról. Mattis-Teutsch Jánostól ezúttal egy plasztika szerepelt a kínálatban, amely megháromszorozta az árát: hétmillióért ment el. Nagyjából innen indult az aukció harmadik legmagasabb leütési árat elért alkotása, Derkovits Gyula festménye (6–32 millió), amely éppenséggel az Aukció címet viseli. A műkereskedelem világa meglehetősen távol állt a művésztől, az azonban, ami a Mű-Terem Galéria mostani aukcióján történt, alighanem őt is elismerésre késztette volna.
Menczer Tamás: A Barátság kőolajvezeték nélkül nincs magyar energiabiztonság
