Levelek Pestről és Budáról

Olvasóinktól
2002. 04. 01. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Veres Andor (Budapest): A Pest-Buda március 14-i számában megjelent Kő András „Arany János csak mosolygott” című cikke, amelyben a múzeumkerttel kapcsolatos régi emlékeiről beszél. Többek közt sokat emlegeti az Arany János-szobor mellékalakjait, Toldit és Rozgonyi Piroskát. A cikk olvasása után eszembe jutott, hogy 15-16 éves koromban, 1938 körül személyesen megismerkedtem Porteleki László ügyvéd úrral, akinek gyerekei nyolc-tíz évvel voltak idősebbek, mint én. Egyik beszélgetésünk során megkérdeztem Laci bácsi, igaz-e, hogy egyetemi hallgató korában róla mintázta Strobl Alajos Toldi alakját. Ő részletesen elmondta, hogy negyedéves joghallgató volt, amikor a szobor alkotója megkérte, vállalja el, és modellt ült Toldi alakjának megformálásához. Ekkor Laci bácsi főiskolás vívóbajnok volt. A szerepet elvállalta, de nem ingyen. Aki személyesen ismerte őt, ma is láthatja, hogy valóban a szobor nagyon hasonlít akkori alakjához, a nagy bajusszal együtt. Másik jellegzetessége volt gyönyörű basszus hangja, amellyel a református templom kántorát is leénekelte. Az én múzeumkerti emlékeimhez hozzá tartozik ez a több mint 60 éves történet, ami Toldi alakjának megtestesítőjét idézi fel bennem.

Farkas Zsolt (Budapest): Fővárosunk történetében létezett három olyan esztendő, amikor egyik legfontosabb belterületi útvonalát, a korábbi Országutat, majd a Belső körutat egy török szultánról nevezték el. Az 1874-től három évtizeden át Múzeum körútként említett kiskörúti szakasz az első világháborúban a Központi Hatalmak szövetségese, Törökország 1909–18 közötti császárának, V. Mohammednek nevét viselte a Mehmed névalakban. Legnevezetesebb épületei között szerepel az 1835–37-ből való Nemzeti Színház, az 1837–46 között épült Magyar Nemzeti Múzeum, valamint az egykori Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának 1880–83 között létesített épületegyüttese. Kezdetben (1909-ig) itt működött a Műegyetem, majd 1953-tól – a bölcsészkar Váci utcába történt költözésétől – az újonnan alakult természettudományi kar (TTK) otthona lett. A hatalmas épületegyüttes ezekben az években újabb, immár végleges költözködésnek lehet tanúja: a bölcsészettudományi kar – a Váci utcai épületnek a piaristák számára történt visszaadása folytán – visszaköltözik a Múzeum körúti eredeti helyére azzal párhuzamosan, hogy a TTK korszerű, új épületet kapott a lágymányosi Duna-parton.
A Pest-Buda melléklet (március 1.) viszont téved abban, hogy a Kiskörút és Rákóczi út kereszteződésénél tér lenne a sarkon, az 1914 óta ott álló Astoria szállodáról elnevezve. A másik sarkon – a Grassalkovich Antal hercegtől kapott telken (amelyet ő kizárólag a Nemzeti Színház céljára adományozott eredetileg!) – épült fel 1991-ben az East-West Business Center hivalkodón csillogó palotája, amellyel kapcsolatban ekkor többen fölvetették a főpolgármester ellenében, a telek 165 évvel korábbi hercegi adományozásának problematikáját (bár hasztalanul!). Úgy tűnik, hogy az 1945 utáni politikai, társadalmi, tulajdoni változások sorozata volt az a „döntő érv”, ami egy évtizede érvénytelenítette az egykor vármegyei pártfogással épített színház telkének rendeltetését.

Boór Vilmos (Budapest): A közelmúltban úgy nyilatkozott egy orosz illetékes, hogy a második világháború után elhurcolt magyar műkincseket pedig nem adják vissza Magyarországnak. Ezt a „gesztust” – véleményem szerint – úgy lehetne méltó módon viszonozni, hogy a Szabadság téren lévő, a garázsépítés miatt lebontásra kerülő szovjet emlékművet, amely nem annyira a „felszabadulást”, mint inkább a negyvenéves szovjet elnyomást jelképezi a magyarság emlékezetében, nem állítják viszsza eredeti helyére – hisz nem odavaló –, hanem sokkal ésszerűbb és humánusabb módon méltó helyre, a Kerepesi temető orosz parcellájába helyezik át. Egyébként ezt a megoldást javasolta a napokban egyik országgyűlési képviselőnk is a televízióban. A kérdés ilyetén megoldása, amelyet idővel – gondolom – az orosz fél is szépen tudomásul venne, a Szabadság térre kerülhetne Zala György gyönyörű aradi Szabadság-szobrának leegyszerűsített másolata, amelynek már régen ott lenne méltó helye.

Lengyel Ferenc (Budapest): Március 11-i számukban Fáy Zoltán tollából cikk jelent meg Gasparich Kilit Márkról, de a legfontosabb szerepét még mellékesen sem említették meg. Azért, hogy Gasparich Kilit Márk ne legyen az 1848–49-es szabadságharc elfelejtett hőse és vértanúja is, az alábbiakról tájékoztatom önöket: A turopoljei horvát kisnemesi származású Gasparich Kilit Márk 1810-ben a muraközi Cirkovjaniban (magyar neve Drávaegyház) született. Az 1820-as évek végén belépett a ferences rendbe, és 1837 körül a pesti rendházba került (hivatkozott cikkük erre az időszakra vonatkozik), és egyházi szónoklataival nagy népszerűségre tett szert. 1848-ban nemcsak szóval buzdította szülőföldjén a népet a haza védelmére, hanem maga is beállt nemzetőrtisztnek, s része volt Ozoránál a Roth–Filippovics hadosztály körülkerítésében, lefegyverzésében. A szabadságharc után Esztergomban húzódott meg, de árulás következtében 1852 végén elfogták, Pozsonyban haditörvényszék elé állították, és 1853. szeptember 2-án ugyanott felakasztották.
A kivégzéséről Gracza György az alábbiakat írja Az 1848–49-iki Magyar Szabadágharcz Története című művének 885–886. oldalán:
„1853. szeptember 2-ikán Gasparits Kilit ferenczrendi szerzetest, Muraköz hősét akasztatják fel Pozsonyban. Éljen, s örökké élni fog a haza! – kiált messzi csengő hangon a lánglelkű szerzetes; s átszelleműlt arczczal, mintha oltárhoz menne lép a bitó zsámolyára.”

KEDVES OLVASÓK!
Név- és címhiányos, valamint nyílt leveleket nem közlünk. Leveleiket szerkesztett formában adjuk közre. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A levelek tartalma nem feltétlenül azonos a szerkesztőség álláspontjával.
Címünk: 1450 Bp. 9., Pf. 74.,
e-mail: [email protected].

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.