Megszépítik Antall József nyughelyét

Angyalok, turulmadarak, pálmaágak, klasszikus oszlopfők látszanak ki a magas kőkerítés mögül a széles úton. A Fiumei úti sírkert nem pusztán temető: pazar megjelenésű kriptáiban, művészi szobrai alatt a nemzet legnagyobbjai leltek végső nyughelyet. Antall József sírja környékét a születésnapjára hozzák véglegesen rendbe, hogy a Melocco Miklós alkotta szobor méltó környezetben őrizze a diktatúra utáni első szabad választáson kormányt alakító miniszterelnök emlékét.

Hivatalosan 1999 végén alakult meg a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma felkérésére a Nemzeti Kegyeleti Bizottság Jókai Anna elnökletével, de facto azonban másfél esztendeje működik. Titkára, Fogarasi Katalin jogász azonban tudni véli, hogy történeti előzményként már Antall József szorgalmazta egy efféle intézmény létrehozását. A működési tervek akkor körvonalazódtak is, a miniszterelnök korai halálával megakadt, a második választást követően pedig „elaludt” a dolog. Végül Orbán Viktor miniszterelnök karolta fel ismét a kezdeményezést, fiatal kora ellenére fontosnak tartván a kegyeleti kultúra tudatos alakítását.
Gyakran éri vád a hagyománytisztelőket, az újratemetéseket kezdeményezőket, egyáltalán: a nagy halottaink emlékét megidézőket, hogy a múltba nézés, a sűrű viszszatekintés pesszimizmust szül. A Nemzeti Kegyeleti Bizottság hitvallása szerint azonban egy nép kegyeleti kultúrájának milyensége éppúgy része az önazonosság-tudatnak, mint a jövőépítés lendülete.
Az olaszok és a németek élen járnak elhunytjaik tiszteletében, az amerikaiak pedig elmennek halottjukért a világ végére is! A modern idők másféle halottkultuszt ápolnak, mint a korábbiak, de nem a felejtést tartják üdvözítőnek. Nálunk jó néhány évtizedig bizonytalanság és zavar jellemezte a temetők és a holtak fölötti gyászt, egyesek hősökké magasztosultak, míg mások méltatlan feledésre, rosszabb esetben gyalázatra ítéltettek. De politikai attitűd nélkül is különös, hogy például Radnóti Miklós vagy József Attila nyughelye jószerivel megközelíthetetlen ma is dzsungelszerű környezete miatt, s arra sincs ideológiai magyarázat, miért hagyták végletesen leromlani gróf Batthyány Lajos mártír miniszterelnökünk egykor pazar síremlékét. Tavaly felújíttatta a sírkertet tulajdonló Kincstári Vagyoni Igazgatóság, s az ünnepélyes avatón alig hittek szemüknek, hogy a Batthyány szomszédságában nyugvó gróf Bethlen István miniszterelnök sírja is inkább hasonlatos egy idegen földben fekvő száműzöttéhez. Mára elegáns, modern emléket kapott ő is.
Jókai Anna és Fogarasi Katalin büszkék rá, hogy a Nemzeti Kegyeleti Bizottság munkáját valamennyi felekezet és párt elismeri, nem kifogásolják törekvéseiket, megértik szándékaikat. A viharos XX. század változó ideológiái a temetőket sem hagyták érintetlenül, katonák és politikusok, művészek és sportolók, megérdemelten neves, de okkal rettegett emberek is dísztemetést és díszsírhelyet kaptak a Kerepesinek átnevezett sírkertben. A Nemzeti Kegyeleti Bizottság nem akar senkit száműzni, megbolygatni, tévedések elkerülése végett a „munkásmozgalmi panteon” azon halottjai is békében nyughatnak, akik miatt életükben sokan keserű könnyeket hullattak. Kádár János és társai sírját bárki látogathatja, virágaikat nem viszik el, ezeket a sírokat nem tiportatják szét, miként ők tették az ellenségeiknek tartott mártírokéival.
Föltérképezték viszont a sírhelyeket, s a bizottsági tagok külső szakértők bevonásával megvizsgálták, kik azok, akik oly nagy jelentőséggel járultak hozzá a nemzet teljesítményéhez, amiért őket automatikusan megilleti a nemzet kegyelete, s sírjuk a nemzeti sírkert részének minősülnek. A Magyar Közlönyben tavaly decemberben közzétették a Fiumei úti sírkert hozzávetőleg háromszáz nyughelyének parcella-, sor- és sírszámát, szándékosan nem feltüntetvén a neveket! Nem „osztályoztak” senkit – nyomatékosítja Fogarasi Katalin, aki úgy véli, a rangos írók, költők, színészek, muzsikusok, tudósok, sportolók, államférfiak megérdemelnek ennyit az utókortól. Ugyanakkor a kommunizmus idején kialakított panteon nem része a nemzeti sírkertnek. Ahol szovjet katonák földi maradványait őrzi a föld, ott síremlékük is érintetlenül marad, a halott katona tisztelete nekik is kijár, de természetesen nem minősül a nemzeti sírkert részének az ő parcellájuk sem. Ahol nincs test, ott az esetleges önkényuralmi jelképet vagy szobrot elszállítják a kijelölt szoborparkba, de még nem volt erre példa.
Nem titok, érkeztek kérések bizonyos halottak, síremlékek és jelképek elmozdítására, de a Nemzeti Kegyeleti Bizottság s a temető kezelője ellenállt ezeknek. Az újratemetések iránti igényeket azonban gondosan megvizsgálják, s mint néhány példa már mutatja, eleget is tesznek neki. A Fiumei úti sírkert ma sokkal gondozottabb, mint régebben, több pénzt kapnak a folyamatos rendben tartására, s a nemzet nagyjaira különös figyelmet fordítanak. A következőkben az Óbudai temetőt, a rákoskeresztúri Új köztemetőt, a Kozma utcai Izraelita temetőt és a Farkasréti temetőt térképezi föl a bizottság, s azokban is nemzeti sírkertté nyilvánítják jeles halottaink nyughelyét. A vidéki temetőknél szintén kezdeményezi és buzdítja a szakembereket, a helytörténet szakavatott ismerőit a bizottság, hogy tegyék meg ugyanezt pátriájukban.
Ma írja alá azt a vagyonkezelési szerződést a Fiumei úti sírkert tulajdonosa, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, a kezelő Temetkezési Rt. és az ellenőrzési joggal felruházott Nemzeti Kegyeleti Bizottság, amely hosszú idő óta először szabályozza a sírkertre vonatkozó jogokat és kötelességeket. Ez nem politikai kérdés – szögezi le Fogarasi Katalin, s bízik benne, nem is lesz az máskor sem.
Antall József síremlékénél egy emléktáblát is elhelyeznek, amely röviden tájékoztat munkásságáról, személyéről. E táblát a tervek szerint további négyszáz követi a Fiumei úti sírkert nagyjainak haló porainál. A temető szomorú hely. De az emlékezés, a történelmi visszatekintés és a büszke kegyelet színhelye is. „Emlékek nélkül nemzetnek híre csak árnyék!” – idézi a titkár Vörösmarty Mihályt. És gróf Széchenyi Istvánt: „Ha tudni akarod, hogy egy nemzet mennyire becsüli meg múltját, nézd meg temetőjét.”