A múlt esztendő végén a vámosok megkapták a meghatározott bevételek teljesítéséért járó jutalmat. Ön elköltötte már ezt az összeget?
– Hol van az már…
– És az idén lesz jutalom? Az ez évi elvárásokat tudják teljesíteni?
– Nem lesz könnyű, hiszen a vámcsökkentések és a választások során kilátásba helyezett adómérséklések csökkentik az általunk beszedhető bevételek mértékét. Mi többet beszedni nem tudunk, mint amennyit a forgalom után lehetséges. A bevétel teljesítésében reménysugarat jelenthet, hogy júniusban a kőolajipari termékeknél emelkedik a jövedéki adó mértéke. Ennek ellenére nehéz időszak elé nézünk.
– Erre már tavaly ősszel is volt példa, s akkor még a kommandót is bevetették a bevételek teljesülése érdekében. Készenlétben van már a bevetésre ez az egységük?
– A kommandó akkor az olajtelephelyeket ellenőrizte szigorúbban. Mi azóta is jelentős erőket küldünk erre a területre, s a jövőben is tovább szigorítjuk ellenőrzési tevékenységünket.
– Ha azt mondom olajügyek, mi jut eszébe?
– A „klasszikus” formájáról már nem beszélhetünk. A jelenség napjainkra szinte teljesen megszűnt.
– A 90-es évek elején, közepén tapasztalt ügyek megszüntetése, megelőzése érdekében önök mindent megtettek?
– Lehetőségeinkhez képest igen. Azonban azt látni kell, hogy szervezeti, technikai és jogszabályi feltételek híján voltunk. Sem létszámot, sem technikai eszközöket nem kaptunk, továbbá a jog sem volt éppen mindenben mellettünk. A társadalom pedig szükségszerűen belement az olajügyekbe, hiszen a kettős árrendszert nem tudta átlépni. Kevesen tudják, hogy olajügyek nemcsak nálunk és a szomszédos országokban, de például Németországban és Olaszországban is voltak.
– Mennyiben próbálták meg önöket befolyásolni úgy a politika, mint a gazdasági élet szereplői? Egyebek mellett arra gondolok, hogy miután megszüntették a – visszaélések melegágyának számító – halasztott vámfizetést, a Horn-kormány Ipari és Kereskedelmi Minisztériumának államtitkára, Dunai Imre írásban fordult önhöz, s kérte annak visszaállítását.
– Azt hiszem, az utolsó preszszió a 90-es évek közepén történt. Azóta a fellépés szükségessége a társadalom, a kormányzat és a politika részéről is megfogalmazódott.
– A felderítések során a vámosok akár százmilliós károkat is okoznak egyes csoportoknak. Nem szokott félni?
– Nincs olyan ember, aki ne félne. Egy dolgot azonban nem szabad: ezzel foglalkozni. Ugyanis az a munka rovására menne. A mi feladatunk a bevételek teljesítése és a feketegazdaság visszaszorítása.
– Azért a bűnözők álla ma sem kopik fel. Ők mivel foglalkoznak manapság?
– A kábítószer- és cigarettacsempészet mellett gyakran állami támogatás jogtalan igénybevételével, illetve fiktív áfa-visszaigényléssel is megpróbálkoznak.
– A kormányzat már beiktatásakor is megfogalmazta a gazdasági bűncselekmények elleni hatékonyabb fellépés szükségességét. Melyek voltak a legfontosabb változások ennek megvalósítása kapcsán az elmúlt négy évben az önök munkájában?
– Két éve alakultak meg a régióközpontok, s ezzel mi lettünk az első közigazgatási szervezet, amely megfelel az unió ez irányú elvárásának. A központi irányítás így hatékonyabban érvényesül, mintha a 19 megye és a főváros külön-külön lenne irányítva. Az, hogy a közigazgatás más területein külön kezelik például Budapestet és Pest megyét, teljesen elavult, értelmetlen. Az emlékezetes változtatások között említeném, hogy létrehoztuk Kecskeméten a jövedéki központot. Sajnos, ez azonban még nem úgy dolgozik, ahogy mi azt elképzeltük. Jelenleg is lokális feladatokat hajt végre, egyelőre még országos központnak nem tudjuk alkalmazni. Megerősítése a jövő feladata, s országos centrummá akkor válhat, ha az „Arany-háromszögben” is rendeződik a helyzet. Erre megvan minden esély. További jelentős változás az elmúlt négy évben, hogy a jövedéki bűncselekmény visszakerült a Btk.-ba, s a cselekmény börtönbüntetéssel is szankcionálható. Korábban akadtak olyanok, akik megfelelő pénzöszszeg fejében az elkövetők helyett elvitték a „balhét”. A módosítás óta velük már nem találkozunk, vagyis eredményes volt a szigorítás. Rendkívül fontos változásnak tartom, hogy a tranzitkábítószer ügyek felderítésében 2003. január 1-jétől nyomozati jogkörrel rendelkezünk. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a határon foghatjuk el a csempészeket, hanem a „nagyobb halakhoz” végigkísérhetjük a szállítmány útját. Nagyon nagy előrelépés volt az is, hogy két évvel ezelőtt létrehoztuk a Központi Bűnüldözési Parancsnokságot (KBP). Ennek eredménye, hogy ma már sokkal nagyobb a bűnelkövetők lebukási lehetősége. Korábban egy-egy bűnözői csoport a lebukás veszélye nélkül követhetett el törvénybe ütköző cselekményeket az ország különböző pontjain. Ma már a KBP kezében összefutnak az ügyek, ezért ez elképzelhetetlen. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a bűnelkövetők felderítése érdekében három éve titkosszolgálati eszközöket is használhatunk.
– Beépülnek a bűnözők közé?
– Nem, itt még nem tartunk. Sem ügynökeink, sem fedővállalatunk nincs még. Erre az életveszélyes munkára csak úgy engedhetünk el bárkit, ha személyes biztonsága érdekében maximális képzésben részesül. Ezek a speciális felkészítések folyamatban vannak, azonban ez ügyben többet nem szeretnék mondani.
– És arra volt példa, hogy a vámosok közé épültek be a bűnözők?
– Igen, bár ezt bizonyítani nem tudjuk. Több olyan frissen felvett munkatársunktól váltunk meg, akikről a belső vizsgálat bebizonyította, hogy olyan csoportokkal, vállalkozásokkal vannak kapcsolatban, amelyek a gazdaság kártevői közé tartoznak. Volt olyan munkatársunk is, akit már magasabb pozícióba akartunk helyezni, amikor a C típusú nemzetbiztonsági vizsgálatnál fény derült sötét kapcsolataira.
– És mennyire korrumpálhatók a vámosok?
– Míg a határvámhivatalok munkájában csökken a korrupció, a jövedéki ellenőrzésben megjelent. Általánosságban és összességében azonban csökkenés tapasztalható. Egyébként a vámosok korrupciójáról az egész világon többet gondolnak, mint ami az valójában. Erre van egy jópofa mondás a szakmán belül: „Élj úgy, ahogy azt sokan gondolják rólad!”
– Anyagilag mennyire megbecsült szakma az önöké?
– Az elmúlt évben fizetésünk a duplájára nőtt. Ma egy vámtiszt keresete meghaladja a 200 ezer forintot, jövedelme pedig ennél is jelentősen magasabb, hiszen például a múlt év végén öthavi, januárban pedig a 13. havi bérüket kapták meg kollégáim. Az elmúlt időszakban tehát nőtt a megbecsülésünk.
– Az egyik napilapban megjelent, hogy ön embertelen munkatempót diktált a bevételek teljesítése érdekében.
– Kérem segítsen meghatározni, hogy ez mit jelent. Ugyanis a vámosok sem azért kapják a fizetésünket, hogy bent legyenek a munkahelyükön, hanem azért, hogy dolgozzanak. Valóban elvárás a részemről, hogy mondjuk a havi 198 munkaórából legalább 180 órát ledolgozzanak kollégáim, s ez alól magammal sem teszek kivételt. Egyébként a testületen belül jelentősen csökkent a fluktuáció, sőt egyre többen kérik visszavételüket. A vezetés álláspontja ebben a kérdésben az, hogy aki egyszer elment tőlünk, azt nem vesszük vissza. Ugyanis az állomány képzése komoly pénzbe kerül, s nem ritka, hogy amikor valaki a diplomát, a szakvizsgát, vagy a nyelvvizsgát megszerzi, odébb áll. Ezzel nekünk és az adófizetőknek is jelentős kárt okoz.
– Beszéljünk a jövedéki termékekről: ön tavaly azt javasolta írásban Varga Mihály pénzügyminiszternek, hogy a cigaretta jövedéki adótartamának emelésében kérjen derogációt az EU-tól. Miért?
– Azért, mert ha a dohánytermékek adótartalma az uniós szintre nő, akkor a jelenlegi legnagyobb befizetőink, a dohánygyárak tönkremennek, vagy más országba teszik át termelésüket. A másik, hogy jelenleg csempészet szempontjából még nem vagyunk célország, viszont ha nő az adótartalom, a termék ára, akkor minden bizonnyal azzá válunk.
– Egyes borászok azt állítják, hogy a vámhatóság emberei felkészületlenek. Mit gondol erről?
– Borászok egy csoportja jövedéki szakértőként mutatja be magát, holott ők inkább álszakértők, hiszen a díszes névjegykártya mögött nincs tudás. Az ilyen jellegű képzést mi tartjuk, s a vámos kollégákat e témakörben folyamatosan vizsgáztatjuk. A borász társadalommal gyakran találkozom, mert a Borakadémia tagja vagyok, s ott szakmai kérdéseket gyakran megvitatunk. Egyébként pedig azt gondolom, hogy a borászoknak nem az a feladatuk, hogy a jövedéki termék megítélését, besorolását végezzék, hanem az, hogy kiváló minőségű bort állítsanak elő. Ezt a Borakadémia tagjai is így gondolják. Az viszont valóban igaz, hogy bor jövedéki szakértő a civil szférában még nincs. Az ő képzésük kialakításán még dolgozunk.
– Jelenleg az EU nem fogalmazta még meg, mely országokkal bővül a közösség. Így önök honnan tudhatják, mely határokat kell fejleszteniük?
– Jelenleg Letenyétől Záhonyig korszerűsítjük a határokat, miközben az osztrák, a szlovén, és a szlovák határt nem fejlesztjük. A nemrég átadott röszkei autópálya-határátkelő modernebb, mint az EU bármelyik átkelője. Egyébként a határkorszerűsítést az is indokolja, hogy ha később az unióba érkező árukat mi vámoljuk, azzal hatalmas üzletet csinálhatunk. Ez egy hosszú távú befektetés: ugyanis a beszedés költségeiből a jelenlegi 10 százalék helyett a jövőben 25 százalék marad a vámkezelést bonyolító államnál. Hazánk földrajzi fekvése és a magyar vámigazgatás felkészültsége biztosíték lehet arra, hogy ezek a bevételek nálunk realizálódjanak. Ehhez azonban megfelelő szolgáltatást kell nyújtanunk, elegendő létszámú logisztikai közpon-tot kell megvalósítanunk. A fej-lett technológia kialakításához PHARE-pénzeket is fel tudunk használni.
– Milyen feladatokat írt elő az EU hazánk csatlakozásáig?
– Legfontosabb a jogszabályi harmonizáció. Ez azonban már teljesült, hiszen a csatlakozási tárgyalásokon a vámfejezetet lezárták, az már EU-konform. Nagyon fontos kritérium viszont az oktatás, s leginkább a nyelvi képzés, valamint az előbb említett határfejlesztés.
– Van-e olyan lépés, amelyet nem szívesen hajtana végre?
– Igen. Ilyen például a nemzeti számítógépes programunk feladása. Ezzel azért nem értek egyet, mert nem engedhetem meg, hogy a bevételek beszedése akár néhány napra, az átállás idejére bizonytalanná váljon. Ezért csak akkor vagyok hajlandó megszüntetni a mi hálózatunkat, ha azzal párhuzamosan az EU-rendszere is alkalmas lesz a feladatra.
– Az idei év az ügyfelek éve. Ez mit jelent számunkra?
– Például azt, hogy a nyári utasforgalomban garantáljuk az utasok áthaladási idejét a határon. Ezek a normák határonként eltérőek. Hangsúlyozom azonban, hogy ebben csak a magyar vámigazgatás, és nem egyes szomszéd vámhatóság munkájának idejét tudjuk garantálni. Továbbá szeretnénk, ha ügyfeleink nagyobb számban élnének lehetőségeikkel, s például az informatikai árubejelentés rendszerét mind többen alkalmaznák, ugyanis ezzel még kevesen élnek. Vélhetően amennyiben a cégek körében egyre inkább fejlődik az informatikai infrastruktúra, annál több helyen alkalmazzák majd ezt. A vámszolgálat és az ügyfél közötti bizalmat mutatja, hogy ma már az is elképzelhető, hogy egy szállítmány megérkezésekor vagy elindításakor ne legyen vámos a helyszínen.
– Nem nő majd azok száma, akik visszaélnek az önök bizalmával és csempésznek?
– Nem, mert nagyon szigorú vizsgálat előzi meg az ilyen jogosítvány kiadását. Abban, hogy a szállítmányokkal soha semmi probléma ne legyen, a szállítmányozó vállalat mondhatni jobban érdekelt, mint a vámhatóság.
– Igaz az, hogy önök vagy a cégtulajdonosok egyes esetekben helymeghatározót szereltetnek járműveikre, hogy aztán nyomon követhessék a kamion útvonalát?
– Erre megvan a jogszabályi lehetőségünk. De sokat mond a menetíró ellenőrzése is. Erre bizonyíték, hogy számtalan illegális szállítmány így bukott meg.
– Nemrég itt járt Frits Bolkestein EU-főbiztos. Hogyan értékelte a magyar vámigazgatás munkáját?
– Látogatásával párhuzamosan egy uniós monitoring-ellenőrzést is kaptunk. A biztos és a bizottság is kedvezően értékelte ténykedésünket. Nekem azonban még ennél is nagyobb örömet okoz, hogy a világban Japántól Kirgizisztánig kikérik véleményünket, s rendszereik kiépítése során a magyar modellt valósítják meg. De említhetném a ma már világhírű kockázatelemzési módszerünket is, amelyet szintén számtalan ország átvett. Az pedig, hogy a Vámigazgatások Világszervezetének első oktatási központja Magyarországon létesült, talán nem azért van, mert tőlünk nem lehet tanulni.
– Önt korábban intenzíven támadták. Kérdésként is megfogalmazódott, hogy vajon miből tart fenn őshonos magyar állatfajtákat. Mostanában kevésbé van a „célkeresztben”, csak nem adta el az állatokat?
– Nekem minden jogszabályt be kell tartanom, én egy hátrányos helyzetű mezőgazdasági vállalkozó vagyok, s jó ha a tevékenységem nullszaldós. Mivel mindent törvényesen végzek, így érdemi támadás nem tud érni. Azt is mondhatom, megszokták a hobbim. Én ebbe ölöm a pénzt, s nem egzotikus szigetekre járok.
– Ön a VPOP parancsnokaként három kormányt és nyolc pénzügyminisztert segített munkájával. Mit gondol, a jövőben ön lesz az uniós tag Magyarország vámparancsnoka?
– Mivel elég sokat dolgoztam azon, hogy a szervezet hatékonyan működjön, szeretnék az lenni. A központi tiszti karba már megkaptam a kinevezésemet, amivel lehetőséget kaptam arra, hogy még legalább öt évig segíthetem munkámmal a testületet.
Arnold Mihály Bakonypéterden született 1945. március 12-én; Szigetváron érettségizett, majd anyagbeszerző volt. A vám- és pénzügyőrségnél 1972 óta dolgozik. Diplomát 1983-ban szerzett az Államigazgatási Főiskolán; a testületen belül az ellenőrzési osztály vezetője lett 1991-ben. Egy évvel később a VPOP parancsnokhelyettese, majd parancsnoka lett. Altábornaggyá 1995-ben nevezték ki. Nemzetközi szaktekintély: éveken át tagja a Vámigazgatások Világszervezete politikai bizottságának, majd a közelmúltban a világszervezet elnökének személyes tanácsadója lett. A Magyar Vitorlázó Szövetség társelnöke 1999 óta. Múlt hét pénteken a Vámügynökségek és Vámközreműködők Magyarországi Szövetsége tiszteletbeli és örökös elnökévé választotta.
Barátság kőolajvezeték
Az egyik magyar ellenzéki párt Ukrajnából szerződtetne energiaügyi minisztert
